A sors

A sors akkor állít döntések elé,amikor a legkevésbé számítunk rá.Ilyenkor derül ki elég bátrak vagyunk-e hogy megváltoztassuk életünket.Ilyenkor nem tehetünk úgy mintha mi sem történt volna,s nem hivatkozhatunk arra hogy nem vagyunk felkészülve a döntésre.A próba nem vár s az élet nem néz hátra.

A sorsunk tehát bizonyos mértékig adott. Vannak bizonyos feladatok, amiket meg kell oldani, el kell jutni, meg kell élni, találkozni kell bizonyos helyzetekkel, emberekkel.
Tulajdonképpen az ember nem kerülheti el a sorsát.
De az is igaz, hogy én is alakíthatom a sorsomat, a szabad akarat értelmében, tudatos döntéseim által. De mégis, - és ez nincs ellentétben az előző kijelentésemmel - a sorsunk bizonyos értelemben adott. Vannak helyzetek, események, emberek akikkel találkoznunk kell. Meg kell élni helyzeteket, meg kell tapasztalni dolgokat.
A szabad akarat úgy nyilvánul itt meg, hogy a gondolataid által hogyan viszonyulsz egy adott helyzethez, amit ki kerülni nem tudsz.. Te döntesz, hogy hogyan fogadsz egy eseményt. Pozitívan, vagy negatívan állsz-e hozzá.
Továbbá a szabad akarat által valóban lehetőségünk van bizonyos keretek között mozogni (és ez egy elég széles keret), alakítani sorsunkat, de csak bizonyos keretek között, épp amiatt, hogy sorsunk adott.
Osho szintén nagyon jól szemlélteti a sors törvénye és a vonzás törvénye közötti összefüggést. Ő azt mondja, hogy bizonyos feladatokkal, lehetőségekkel születünk le a földre. Ezeket meg tudjuk oldani, ki tudjuk bontakoztatni, ha akarjuk, de az sem törvényszerű, hogy kibontakoztatjuk őket. Képzeljük el, hogy ezek a feladatok, lehetőségek egy tarsolyban vannak. A tudatos gondolkodás, a szabad akarat lehetővé teszi számunkra, hogy azokat a feladatokat oldjuk meg, amelyeket akarunk, azokat a lehetőségeket használjuk ki, amelyeket akarunk. De a szabad akarat révén mindenki csak a saját tarsolyában lévő dolgok közül tud megvalósítani! Ha nincs a tarsolyodban egy adott lehetőség, amit akarsz, azt nem is fogod tudni bevonzani, hiába is szeretnéd.
Tehát szerintem, ahogy Osho is mondja, a karma törvénye nem megy szembe a vonzás törvényével. Nem ellentétesek, nem zárják ki egymást.
Mindkettő létezik. Mindkettő egy univerzális törvény, amelyek jól kiegészítik egymást. Mert minden, mindennel összefügg!
A vonzás törvénye értelmében, ha negatívak a gondolataid, akkor a tarsolyodból a negatív dolgokat fogod bevonzani, de ha pozitívak a gondolataid, akkor a pozitív dolgokat.
Tulajdonképpen a vonzás törvényének tudatos alkalmazása hozzásegíthet ahhoz, hogy a sorsod a lehető legpozitívabb kimenetelű legyen.

A siker kulcsa

Egy pár tévhit a sikerrel kapcsolatban:

A szakképzettséged nem igazán lenyűgöző…Egészen mostanáig az volt a „divat” nálunk, hogy szinte csak az volt ember, aki elvégzett egy bármilyen főiskolát, egyetemet. És persze emellett mindenki tudta, hogy semmit nem ér és fölösleges. Ez aztán a tudathasadás.

Mivel fizetni kell mostantól a felsőoktatásért jóval több embernek, meglátjuk ez a divat, hogyan változik…De az mindenesetre biztos, hogy kis hazánkban a kétkezi munkás nincs megbecsülve emberileg. És a vicc, hogy sokszor többet keresnek, mint a sokdiplomások. Egy dolog hiányzik náluk csak, a pénzügyi műveltség. Ha ezzel rendelkeznének, szerintem könnyebben „kitörnének”, mint egy közgáz diplomás. Ha nekem nem hiszel, nézz be mondjuk egy marhatenyésztőhöz. Vagy egy kőműveshez.

Mindig a régi kerékvágás…

A legtöbb ember mindig ugyanazt csinálja…és hogyan is lenne máshogy, ugyanazzal a végeredménnyel.

Nem a kemény munka…

Gondolhatod azt is, hogy a munka minősége és mennyisége a titok. Rengeteg ember dolgozik nagyon keményen és sokat és mégsem sikeresek. Mi hiányozhat?

Az intelligencia?

A legtöbb tudós szegény. Ha az intelligencia számítana akkor a legtöbb pénzt a tudósok keresnék a világon, és tök boldogok lennének az életükkel.

A hiedelmeid hozzák létre a tényeket…

Akkor mi a válasz? A gondolkodásmód, a tudatos és tudattalan hiedelmek, az értékeid, elvárásaid, és tapasztalataid összessége. Ezt nevezheted a hiedelemrendszerednek.

Változtasd meg a hiedelmeidet…változtasd meg az életed…

Ha azt veszed észre, hogy már megint történeteket mesélsz magadnak, akkor ezt vedd figyelmeztetésnek, hogy ideje változtatni a szokásaidon. Feltéve, hogy reménykedsz a sikerben.

Ha nem tetszik a műsor…válts csatornát…

Ha nem tetszik az életed…lehetőséged van váltani. Ha már dolgoztál, tanultál többet, akkor itt az idő kipróbálni valami újat. Minden ember a gyerekkori programozásának megfelelően éli a mindennapjait. Milyen lenne ha egy gyerek szeszélyeire bíznánk a döntéseinket? Nos, pont ez történik. A régi sérelmeink, fájdalmaink, megbántottságunk szűrőjén keresztül nézzük a világot és hozunk döntéseket nap mint nap!

Milyen lehetőségeket kaptál?

Hiszek abban, hogy mindenki képes megvalósítani, amit csak szeretne. Ugyanakkor gyerekkorunktól kezdve kondicionálva vagyunk arra, hogy mit NEM szabad vagy mit nem lehet. Ez van a születésünktől kezdve. És amikor felnőttként bizonyítani akarsz, számtalan dolgot kihagysz a számításból csak azért, mert számodra természetes, hogy azt nem lehet, nem szokás stb.

Ahhoz, hogy megváltoztasd az eredményt, számolj az okkal is…A legtöbb ember az eredmények hiányára fókuszál, az ok helyett (gondolkodásmód). Más szóval, a jólétük hiányát nézik és megkérdezik: Hogyan lehet több lehetőségem? Hogyan tanulhatok többet? Hogyan dolgozhatnék keményebben?De ha megnézzük a titok tanításait, mit találunk? Az eredmény az a következmény, egy oknak a megvalósulása. Tehát inkább kérdezd azt magadtól: Hogyan tudom felderíteni a tudatalattim korlátait, és ezeket eltüntetni? Hogyan tudom ezeket motiváló, erőt adó új gondolatokra kicserélni?

Hogyan tudom a kapcsolatot megteremteni a tudatalatti és tudatos között, hogy az okot (tehát a gondolkodásmódom) és a következményt (tehát az eredményeimet) is tudjam tetszés szerint változtatni?

Nem tudsz búzát aratni, ha kukoricát vetsz…

Képzeld el, hogy a tudatalattid a föld, és az eredmények amiket megtapasztalsz a fizikai világban a növények. Ha gyenge termésed (vagy eredményeid) vannak, valódi megoldást csak a föld tápanyag utánpótlása jelentheti. Természetesen vannak egyéb tényezők is mint a napsütés, vagy a kártevők mennyisége, de ezek nem a valódi meghatározó dolgok. Ehhez hasonlóan, a gondolkodásmódod vagyis a korábban említett hiedelemrendszered a meghatározó tényezője az életminőségednek, nem pedig az életkörülményeid részletei.

De nézhetjük a sokat említett mozis példát is. A legtöbb ember végigüli a filmet akkor is ha jó, vagy nem jó. Ahelyett, hogy egy szörnyű film esetében felállnánk és kimennénk, mégis maradunk a székünkben és végignézzük. Akárcsak az életben.

Azok akik elégedetlenek az életükkel szimplán csak ülnek ott és nézik az eredményeket, amikkel nincsenek megelégedve. Miért? Mert fizettek a jegyért, mert nem akarnak mást zavarni stb. Lesznek olyanok is akiknek megvan a véleményük a filmről, vagy kukoricát dobálnak extrém esetben, de ez nem változtat a filmen. És van néhány ember, nagyon kevés, akik fölállnak, és megnéznek egy másik filmet. Ők már rájöttek:

Az eredmények nem változnak, amíg a filmet meg nem változtatják.

Út a boldogsághoz

Az általunk látott, annyira őrültnek tűnő világ a nem működő hiedelmek eredménye. Hogy másként érezhessük a világot, meg kell változtatnunk hiedelmeinket: hagynunk kell, hogy a múlt tovaszálljon, jobban kell figyelnünk a jelenre, és el kell oszlatnunk a bennünk lévő félelmet.Sok út vezet a belső átalakuláshoz és a lelki békéhez. Ezzel a néhány gondolattal bevezetést kívánunk nyújtani azok számára, akik személyi átalakuláson akarnak átmenni, hogy életüket ne a kapni vágyás és a félelem jellemezze, hanem az adni akarás és a szeretet.A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. Nézzünk körül találunk-e legalább egy igazán boldog embert -aki nem fél, mentes a bizonytalanságtól, feszültségektől, az idegeskedésektől, nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink. Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne tévesszük ezt össze a boldogsággal.

Mi tehát a boldogság?

A boldogságot leírni nagyon nehéz, de talán közelíteni megkísérelhetjük. A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is. Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota. Ha megértjük büszkeségünket - az el fog múlni - helyében ott lesz az alázatosság. Ha megértjük félelmeinket -azok elolvadnak - ami keletkezik az a szeretet. Ha megértjük ragaszkodásainkat -azok megszűnnek -s a következmény a szabadság.Amit észlelünk, az valójában a világnak hívott vászonra kivetített lelki állapotunk. Ha adunk tulajdonképpen kapunk, ez a szeretet törvénye. A mások iránt érzett ellenséges gondolataink tulajdonképpen saját magunk ellen irányulnak.

1.1. A félelem:

Nézzük meg a következő listát - fejfájás, hátfájás, nyakfájás, idegesség, pattanásig feszült lelkiállapot, álmatlanság, gyakori félelem érzet, boldogtalanság. Itt csak néhány szerepel azon tünetek közül, amelyek a haragtartó tudat következményei lehetnek. Az időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása, pedig kevés teret enged a jelenben a szeretet és az öröm számára.

Mit akarunk, konfliktust vagy békét?

A világot nem tudjuk megváltoztatni, azt viszont igen, hogyan látjuk a világot, a többi embert és magunkat. Két érzelem létezik: a szeretet és a félelem. Amit tapasztalunk az a kivetített lelki állapotunk, ha ez jó, akkor szeretet, béke van bennünk, ha viszont tele vagyunk félelemmel, aggodalommal ezt a lelki állapotot tükrözzük a körülöttünk lévő világra, és ez lesz tapasztalati valóságunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy más emberek cselekedetei, vagy olyan körülmények és események miatt háborog a lelkünk, melyeket úgy tűnik nem tudunk befolyásolni. A feldúltságot megélhetjük düh, féltékenység, sértettség, vagy lehangoltság formájában, valójában mindezek az érzések a félelem egy fajtáját jelentik. Attól kezdve, hogy felismerjük, hogy mindig választhatunk, a félelem vagy a szeretet vezéreljen minket, ha szeretetet választjuk, többé nincs ok zaklatottságunkra. A tudatunk olyan mint egy filmvetítő gép. A múltbéli emlékeink jelentik a képeket, amelyeket a vászonra vetítünk. Ez a vászon, pedig sokszor az az ember, akivel éppen beszélünk. Ha a tudatunkban pergő film bűntudatról, vagy haragról szól, ezeket az érzéseket kivetítjük a jelen helyzetre. Ezért találjuk úgy hogy a másik megpróbál bűntudatot ébreszteni bennünk, így az illető - látszólag - megérdemli haragunkat.

1.2. A megbocsátás:

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk.A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk. Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elitélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk. A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák?

A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik. Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról. Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé. Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék. A megbocsátás segít megszabadítani a vágytól, hogy bár szebb lett volna a múltunk. Más módok a megbocsátásra és a gyógyulásra: - Az írás hatékony eszköz lehet a megbocsátás folyamatában és egy kapcsolat helyreállításában. Egy vers, egy barátunknak címzett levél, egy-két oldal egy újságban, sőt akár egy elküldetlen levél annak, aki fájdalmat okozott nekünk, mind mind lehetőséget adhat arra, hogy beszéljünk azokról az érzésekről amelyeket nehéz elmondani, de szükségünk volna rá, hogy felszínre kerüljenek. A megbocsátás végtelen folyamat, nem olyan amit elég egyszer vagy kétszer megtenni. A megbocsátás nem jelenti azt, hogy egyetértek a viselkedésükkel. A megbocsátás mindenek előtt az a folyamat, amikor megszabadítjuk magunkat a negatív gondolatoktól. A megbocsátás folyamatának nincsen meghatározott felépítése, vagy formája. Annak, akinek megbocsátunk, egyáltalán nem kell megváltoznia. Sőt talán soha nem is fog megváltozni! Az egyetlen szükséges feltétel az, hogy hajlandók legyünk átalakítani gondolatainkat, saját tudatunkban. Sohasem túl korai, vagy túl késő megbocsátani. 

1.3. A ragaszkodás:

Agyunk folyton boldogtalanságot kreál. Ha jól figyelünk, rájövünk, hogy mi okozza még a boldogtalanságot. Ez pedig, nem más, mint a túlzott ragaszkodás. A ragaszkodás nem valami tény. Csak elképzelés, fantázia, amely a programozás által került oda. Érzelmi kapcsolódás vagy kötődés, amit az a hiedelem okoz, hogy bizonyos dolgok vagy személyek nélkül nem lehetünk boldogok. A ragaszkodásnak az a tragédiája, hogy ha nem sikerül a tárgyát megszerezni, akkor boldogtalanságot okoz. De, ha sikerül megszerezni, akkor sem boldogít - csupán gyönyört szerez, amit azonnal a kimerültség követ, és természetesen állandósul vele az aggodalom, hogy elveszíthetjük ragaszkodásunk tárgyát. Próbáljuk meg elfogadni azt a tényt, hogy ragaszkodásuk tárgya nélkül is lehetünk boldogok. Eszünkbe ötlött-e már, hogy megtarthatjuk az összes ragaszkodásunkat, anélkül, hogy feladnánk őket, anélkül, hogy egyről is lemondanánk, s nem ragaszkodva nem kötődve hozzájuk még jobban is örülhessünk nekik, hisz akkor békések vagyunk, és nem fenyegeti semmi sem az örömünket. Ha megtanuljuk, élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogunk egyhez ragaszkodni, és nem fogunk szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapjuk meg. A ragaszkodásunktól ne megtagadással vagy erőltetett lemondással váljunk meg, mert amiről fogcsikorgatva mondunk le, ahhoz örökké ragaszkodunk, hanem azáltal, hogy látjuk bennük a rémálmot, s ezáltal elveszítik hatalmukat felettünk, nem tudnak többé megsebezni és félelmet okozni, majd ezek után megtapasztalhatjuk a lelki békét a boldogságot.

1.4. Az elengedés:

Ha egyetlen valóságunk a szeretet: a félelemtől való megszabadulással, a félelem elengedésével érhetjük el a lelki békét, amely egészséghez és belső teljességhez vezet. A belső béke megteremtéséhez feltétlenül szükséges a megbocsátás, amely a múlt elhagyását jelenti.

1.5. Az elvárások:

Ha elvárások és feltételek nélkül adunk /szeretetet is/ azon nyomban rátalálunk a belső békére. Abban a percben azt is megértjük, hogy mindent, amit adunk azt mi magunk kapjuk. Nem bírálni másokat ez is egy lehetséges útja a félelem leküzdésének. Ha megtanulunk lemondani a másik feletti ítélkezésről, ha képesek vagyunk teljesen elfogadni embertársainkat, és nem akarjuk őket megváltoztatni, akkor eljutunk önmagunk elfogadásához is. Minden ami - látszólag - megesik velünk, úgy történik, ahogyan elvárjuk. A kommunikációs problémáink nagy része abból fakad, hogy mindenféle előírásaink vannak a másik viselkedését illetően. Meg kell szüntetnünk ezeket az előírásokat, és végre boldogok lehetünk.

1.6. A jelenben élni:

Ha csak a jelen pillanata jár az eszünkben, lelkünkben béke költözik. Akkor mondhatjuk, hogy eltökélt szándékunk másképpen látni a dolgokat, ha csakugyan hajlandók vagyunk megszabadulni a múlttól és a jövőtől, s így a jelent olyannak éljük meg amilyen valójában. Az életünk bármely valós elemét csak most a jelenben tapasztalhatjuk meg. Ahhoz, hogy a szívünk és a tudatunk készen álljon a megbocsátásra, le kell győznünk magunkban azt a hiedelmet, hogy a múlt elkerülhetetlenül megismétlődik a jövőben. Gondolataink és nézeteink határozzák meg, milyenek látjuk az életet. A megbocsátás célja, hogy megszabadítson minket a múlttól, hogy megszabaduljunk megbántottságunktól és gyűlölködésünktől. Nem veszélyt hoz ránk a megbocsátás, hanem lehetővé teszi a jelen teljesebb megélését. A harmonikus jelen pedig cserében elősegíti, hogy nyugodt tekintettel nézzünk a jövőnk felé.

1.7. A feltételek:

Másoknak nem kell megváltozniuk ahhoz, hogy nekünk lelki békében legyen részünk. Mi vagyunk a felelősek saját boldogságunkért. Kétségtelenül harmonikusabbak lesznek kapcsolataink, ha nem akarjuk mindenkinek megszabni, hogyan éljen, hanem inkább a szeretetet és a megbocsátást gyakoroljuk.

1.8. Az elfogadás: 

A lelki béke másik feltétele, hogy ne akarjunk senkit sem megváltoztatni, hanem egyszerűen fogadjuk el olyannak, amilyen. Amennyiben igazán elfogadunk valakit, nem követelünk vagy várunk el az illetőtől semmit. Vegyünk egy példát: a rózsának birtokában van egy ajándék, ami nekünk nincs, tökéletesen megelégedett önmagával, 

2. Lehetőségek a lelki gyakorlatokra:

- Autógén tréning

- Agykontroll

- Coue-féle módszer 

E lehetőségek közül valamelyiket érdemes elsajátítani, és a mindennapi életbe beilleszteni és gyakorolni, gyakorolni. 

3. Kérdezni a problémára: 

Ha van egy nagy problémánk, tragédiánk, ismerjük fel, hogy nem segít, ha azt kérdezzük miért következett be ez az esemény, miért pont én.. Erre a kérdésre a válasz talán örök rejtély marad. Hogy felépüljünk, azt kell kérdeznünk: Mit tanulhatok ebből a helyzetből? Mit tehetek a továbblépés érdekében? Mit tanultam a történtekből, ami segítségemre lehet a jövőben?

- Mi okozza?

- Mi hozta létre? 

- Mit kell tennem?

- Mit üzen?

4. Gyakorolni, gyakorolni..

Mikor, mennyit? Lehetőleg naponta 10-15 percet. Itt is érvényes az alap szabály a fokozatosság. Ne számítsunk azonnali sikerre. A régi szokásokat elhagyni csak folyamatos és kitartó gyakorlással lehet.

Összegezve: Ha tudatában vagyunk annak, hogy gondolataink teremtik meg a világot, meg tudjuk változtatni azt. Átalakíthatjuk tehát a belső világunkat úgy, hogy módosítjuk az azzal kapcsolatos gondolatainkat. Gondolatainkat megváltoztatva valójában az okot változtatjuk meg. Így az általunk érzett világ, vagyis az okozat már magától módosul. A támadás, amit kívülről jövőnek érzékelünk, valójában saját tudatunk szüleménye. Ha ezt fölismerjük, ráébredünk, hogy a támadással kapcsolatos gondolatainkkal igazából saját magunkat sebezzük meg. Ekkor dönthetünk úgy, hogy a támadásra vonatkozó gondolatainkat szeretettel helyettesíthetjük, így nem ártunk tovább magunknak. A lelki nyugalom belső ügy és csak akkor láthatjuk békésnek a környezetünket, ha belsőnkben is béke honol. És ha mindenhol béke honol, akkor rájövünk, hogy megtaláltuk a boldogságot.

Mi a csudát tudunk a világról? c. film

Földhöz-, pénzhez- és egyéb tárgyakhoz ragadt materiális világunkat bonyolult, érzékszerveinkkel fel sem fogható összefüggések rendezik – és ezt nem a „hangok”, hanem tudósok állítják.

A Mi a csudát tudunk a világról? különleges filmes próbálkozás, hisz alapvetően egy ismeretterjesztő dokumentumfilmről van szó, amely azonban az ilyenkor rendszerint alkalmazott „beszélő fejek” interjú-mozaikdarabokkal párhuzamosan egy hagyományos játékfilm-hatást keltő cselekményszálat is futtat, egy fiatal fényképésznővel a főszerepben. Amanda (a ’87-ben az Egy kisebb isten gyermekeiért Oscar-díjat nyert Marlee Matlin) átlagos kinézetű, átlagos társadalmi helyzetű, átlagosan boldog/boldogtalan harmincas nő, aki éli mindennapjait, anélkül, hogy ideje lenne komolyabban elgondolkodni a minket körülvevő világ bonyolultabb összefüggésein. A film történései azonban olyan ártalmatlan szituációk felé terelik, hogy a mindennapok szintjén is egy új, egy „rejtett dimenzió” léte sejlik fel előtte. Az egymást epizódszerűen követő események a pofonegyszerűen illusztrálják, magyarázzák például a quantum-filozófia lényegét, amelyet mindezzel egy időben ismert és elismert szaktekintélyek fejtenek ki a kamerák előtt. Vagyis a film a videoklipek vizuális világához szokott nézők számára is élvezhető formában tolmácsol önmagukban igen száraznak és követhetetlennek tűnő tudományos és filozófiai elméleteket, s ilyenformán talán azt sem túlzás állítani, hogy valahol a Mátrix-trilógiával rokon. Esetünkben persze szó sincs akciójelenetekről, vagy szuperhősökkel megtűzdelt meseszerű történetmenetről, hisz a Mi a csudát tudunk a világról? alapvetően egy vékonyka történetfonállal megtoldott dokumentumfilm, és nem rejtett információkkal teletűzdelt sci-fi. Nem érdemtelen kihangsúlyozni továbbá, hogy a „rejtett dimenziók” hallatán senki ne gondoljon holmi misztikus szellemidézésre, a film interjúalanyai egytől egyig a tudomány, jóllehet annak kevésbé közismert ágaival foglalkoznak. Elméleteiket tehát nem egyfajta vallási hiedelemvilágból vonták le, még akkor is, ha ezek témája egy a materiális világunkkal párhuzamosan zajló, érzékszerveinkkel aligha felfogható létsík.

És végül egy hozzászóló véleménye:

"Ha valaki egy ici-picit is szeretne valamit tudni az IGAZI VILÁGRÓL

ha valakiből még nem halt ki a gyermeki kíváncsiság
ha valakinek már elege van az őt körülvevő aljasságokból
ha valaki már kizárja a hazug médiák (tv-t) butító pusztítását életéből
ha valaki reményt szeretne a változásra
ha valaki szeretne fejlődni, gazdagabbá válni
ha valaki hajlandó megismerni és befogadni az új dolgokat
ha valaki képes CSAK MEGHALLGATNI
HA VALAKI CSAK ELGONDOLKODIK A LÁTOTTAKON,GARANTÁLT, HOGY ÉLETE IS FORDULATOT VESZ
JOBBÁ, BOLDOGABBÁ VÁLIK."

http://www.yv.hu/play_a_video.html?autostartvideoplaying=true&uploadedfileidhash=7fccb2573d4284b48bf254090826fb50

A pénz bevonzása

Biztosan hallottál már a vonzás törvényéről, vagy láttad a Titok című filmet. Tele voltál reménységgel, hogy végre itt az eszköz, amivel meg tudod változtatni az életedet. Megkaphatod a házat amire mindig is vágytál, vagy vezetheted azt az autót amit már évek óta kinéztél magadnak. Belelkesedtél, és mindent bevetettél. Elképzelted, amint vonzod a kívánt dolgokat. Listát írtál, lerajzoltad, kivágtad, kiragasztottad és bár eltelt már egy kevés idő még mindig nem történt semmi. Majd végül úgy döntöttél, hogy ez is csak egy újabb dolog ami nem működik.

Miért van az, hogy valaki ösztönösen ráérez, hogyan kell alkalmazni a vonzás törvényét, van akinek pedig egyáltalán nem működik?

Nézzük pontosan mi is az a vonzás törvénye:

A vonzás törvénye kijelenti, hogy amit sugárzol az univerzum felé az hasonló frekvenciájú, rezgésű, rezonanciájú energiákhoz csatlakozik.

Sok módja van, hogy kifejezésre juttasd a vonzás törvényét:

• amerre a figyelmed irányul, arra áramlik az energiád is
• az, hogy miről mit gondolsz
• a hasonló hasonlót vonz

A vonzás törvénye teljesíti azt is, amit akarsz és azt is, amit nem, attól függően, hogy milyen jelet küldesz az Univerzum felé.

Azt vonzod, ami vagy és amire éppen koncentrálsz. Ha negatív érzéseid vannak, azt vonzod és negatív élményeid lesznek. Csak azokat a dolgokat tudod magadhoz vonzani, amit már  birtokolsz. Tehát, ha szabad életet akarsz és boldogságot, akkor érezned kell, milyen az a szabad élet és boldogság az életedben már most!

Mindenhol leírják, hogy ez az egész folyamat lazán, görcsösség nélkül kell, hogy megtörténjen, különben nem lesz belőle semmi. Könnyű ezt leírni, de nem annyira könnyű megtenni. Amikor pár éve mindenki stresszben van mert válság van és már riogatnak a következővel, kevés ember tudja megtenni, hogy elengedi a félelmeit és csak hagyja megtörténni a dolgokat.

Pedig ez a kevés ember jár jól. Úgyhogy mindenkinek aki pénzt szeretne vonzani, az első tanácsom, hogy minél kevesebbet foglalkozzon a témával. Elmondom miért. Minden embernek a hitrendszere, tudatalattija az, ami meghatározza, hogy mennyit kereshet. Amíg ezen nem változtat, addig a feje tetejére is állhat, akkor sem fog több pénzt vonzani. Vagy ha igen, akkor az szépen el is tűnik. Jön egy hirtelen kiadás, stb. A jó hír az, hogy ezen könnyű változtatni. Rejtély számomra, hogy emberek, akik vonzanak mindenfélét ezerrel és valami összejön, de leginkább nem, miért nem ezzel foglalkoznak először? Elég sok időt és bosszúságot megtakaríthatnának.

A folyamat:
1. Légy tisztában azzal, hogy mit és hogyan kell csinálnod. Értsd meg.
2. Ismerd a céljaidat, amiért bármit megtennél.
3. Szánj rá egy órát és nyilvánítsd ki, amit szeretnél az Univerzum/Forrás/Isten felé.
4. És itt hagyd az egészet békén. Szállj le a témáról, szépen mondva bízd rá a Forrásra, hogy hogyan kapod meg.

Mikor fog megtörténni? Majd ha nem gondolkozol ezen. Próbáld ki: ültess el egy magot. Majd ásd ki minden nap és nézd meg, hogy hajt-e már. Aztán számolj be róla, hogy milyen növény lett belőle. Van némi rutinom a kérdésben, a helyes válasz: semmilyen. Éppen így, ha állandóan azon gondolkozol, hogy mi lesz, hogy lesz, abból se lesz semmi. Ha úgy érzed, hogy ezt nem tudod megtenni, de fontosak annyira a céljaid, akkor keress fel, „kiverjük” a fejedből ezeket a gondolatokat.

Játékosság

A pénz vonzásának egyik legfontosabb aspektusa a megfelelő érzelmi állapot. Milyen a kapcsolatod a pénzzel? Mohón vágysz rá, szükséged van rá, izgatott vagy, netán reményteli?

Ha a szűkösség, a hiány, vagy a túlzott komolyság állapotából közelíted meg ezt a folyamatot, akkor nagyon nagy a valószínűsége, hogy hibázni fogsz.

Ez a megfelelő rezgés ahhoz, hogy a semmit vonzd, vagy olyan dolgokat, amiket nem szeretnél.
Tehát, ha azt mondod: „Igazán szükségem van 100.000 Ft-ra, hogy a következő hónapban ki tudjam fizetni a számláimat, szóval most akkor keményen fókuszálok erre és elkezdem vonzani ezt az összeget…” nos, sok sikert hozzá. De ellened fogadok.
Erre nagyon figyelj oda, mert az emberek 99,9 %-a itt rontja el. Amíg szükséged van rá (ill. amíg ezt érzed) inkább ne is csinálj semmit, mert csak ezt fogod erősíteni. Valamint ide kapcsolódik a korábban említett hitrendszer is.

Valamivel jobb rezgés a remény, de még ez is gyengécske. A reménnyel önmagában nem fogsz messzire jutni.

Sokkal jobb a kíváncsiság és a kísérletezés. Ezzel a rezgéssel, egy sor kielégítő eredményre szert tehetsz. Én ezt nagyon tudom ajánlani. Mivel a vonzás főleg érzelmekről, gondolatokról szól, nehéz leírni 100%-os pontossággal a tapasztalatokat, ezért mindenkinek saját kutatásokat kellene folytatnia a témában. Egyrészt így kevésbé koncentrálna a hiányra, másrészt hamarabb jutna egyről a kettőre.

Ennél is erősebb rezgés, a játékosság és az izgatottság. Ez tökéletes arra is, hogy vonzzál pénzt. Fogd föl játéknak a dolgot!

Jó ha tudod, hogy a pénz már most is ott van a közeledben. Ha el is bújt, úgy tette, hogy azért könnyedén észrevehető és elérhető legyen. A pénz és a lehetőségek az orrod előtt vannak. Csak be kell állítanod a szemeidet és az elméd, hogy észre is vegye őket. Ezt úgy tudod megtenni, hogy a gondolataid és érzelmeid rezgését elmozdítod, abba az irányba, hogy hatékonyan megtaláld a pénzt.

Kezdd el kicsiben és haladj a nagyobb összegek felé. Vonzz forintokat, száz forintokat, ezreseket, tízezreket majd ha ezek jól mennek százezreket, milliókat. Ezek után -hozzám hasonlóan- valószínűleg elfordulsz egyéb témák felé, amit vonzani szeretnél, utazások, kapcsolatok stb. Őszintén szólva, összehasonlítva a többi dologgal, pénzt vonzani meglehetősen unalmas. Kicsit olyan mint megszállottan pontokat gyűjteni a számítógépes játékokban. Mindig többet és többet, egy új szinthez, de értelme (az új szintnek) nem sok.

A folyamatot mindenképpen tartsd be, a korábban említett korlátozó hiedelmek miatt. Így is az utadba fognak állni, de mivel lesz sikerélményed az apróbb összegekkel, egyszerűbb dolgod lesz.

Sok sikert! És számolj be az eredményekről!