Szerelmi karma..

 

A jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot minden fájdalmával együtt. Ezáltal felismerjük tettünk következményeit és, jó esetben, soha többé nem teszünk már ilyet. Ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is menekülünk, nem térhetünk ki. A szerelmesek soha nem felejtik el egymást, sem ebben az életben, sem a következőben. Igaz mikor leszületünk, már nem emlékezünk olyan dolgokra, mint arcok, nevek, helyek, de még is van olyan pillanat, amikor úgy érezzük, hogy találkoztunk már, vagy voltunk ezen a helyen. A karma minden életünk során elénk tolja azokat a feladatokat, amiket nem oldottunk meg előző életünkben.

A karma törvénye kimondja, hogyha nem oldjuk meg korábban vétett tetteinket, akkor újra és újra szembe kell nézni azzal. Mindenképpen meg kell találni az ok okozat alapját. Hogy és miért kaptunk bárkit az életünkben és mit kellett együtt és külön megtanulnunk újra. Életeken át tanulunk és fejlődünk és tanítjuk egymást, egészen addig, míg tökéletessé nem válik az emberi kapcsolat. Na, ez a része nagyon nehéz, de abban a pillanatban feloldódik a karma és egy lehetséges magasabb szintre juthat az ember szellemi síkon.

Minden emberi találkozás, ha csak futólagos is, de karmikus! Az embereknek feladatai vannak egymással!

Vannak példák:

Nem tudok nélküle élni

Sokszor azt látjuk, hogy az egyik – vagy mindkét fél – partner függő lett a kapcsolattól. Ez addig is elmehet, hogy egyikük (vagy mindketten) képtelen kilépni a viszonyból annak ellenére, hogy már szenved, káros rá nézve a kapcsolat. Ilyenkor az ember nem annyira a másik személytől függ, hanem magát a kapcsolatot nem hajlandó abbahagyni.

Itt a megtanulni való lecke az lehet, hogy rájöjjön az illető: külső forrásból várja a szeretetet, pedig előbb önmagát kellene szeretnie. Esetleg ráébredhet arra, hogy a párkapcsolat azt jelenti, szeretni és szeretve lenni – egyszerre. Ilyenkor nem valódi szerelemről beszélünk, hiszen más okok miatt marad (maradnak) benne a kapcsolatban. Talán fél szembenézni önmagával, vagy nagy veszteség érte, esetleg más, nem tudatos okok vezérlik, ezért nem mer egyedül lenni.

Áldozatok és megmentők

Gyakori karma, amikor az egyik fél áldozatot, a másik pedig „kivégzőt”, vagy megmentőt játszik. Az ilyen kapcsolatban teljesen téves elképzelések élnek az irányításról, és olyan alapokon nyugszik, ami meggátolja mindkét személyt a spirituális és emocionális fejlődésben. Ennek alfajai is vannak, mindegyik értékes leckéket tanít.

Annak, aki teljesen feladja magát a másik fél javára, egyszer meg kell tanulnia, hogyan vegye vissza a részét, hiszen egy kapcsolat sikere kettőjükön, két ember közös erőfeszítésén múlik. Annak, akit megcsaltak, meg kell tanulnia felismerni a kommunikációs problémákat, a másik ki nem elégített igényeit, vagy egyszerűen a nem megfelelő partnert.

Ki mint vet…

A legnehezebb azzal szembenézni, hogy néha olyan negatív dolgot kapunk egy kapcsolattól, amire úgy érezzük, nem szolgáltunk rá. Pedig ha valami negatív hatással van ránk, akkor biztos, hogy valamelyik korábbi életünkben elkövettük ugyanazt mások ellen. Ha nem tettünk volna ilyet, ma nem okozna semmilyen negatív érzelmet számunkra az a dolog, legfeljebb nem tartanánk logikusnak. Tehát meg kell tanulni, hogy ne válasszuk külön magunkat a kapcsolat másik szereplőjétől, hiszen ugyanakkora szerepünk van abban, ami történik: egyszer rászolgáltunk, most visszakapjuk. A jó hír az, hogy amint megtanuljuk a leckét, a minta eltűnik, annyival tisztábbak és tudatosabbak lettünk ezen a téren.

Mindig olyan embert vonzunk be életünkbe amilyen életszakaszban szükségünk, van valamit karmikusan megoldani! Ha, rájössz, hogy mi is volt a feladatod a kapcsolatban, mit is kellett megtanulnod, akkor fel tudod oldani a karmádat szerelmi téren.

forrás: mrteeb.mindennapra.com

Kompromisszum vagy emancipáció?

A párkapcsotok ma már más modellre épülnek mint 50 évvel ezelőtt. Ennek ellenére, még mindig erre az ősrégi szabályrendszerre építkeznek a kapcsolatok. Ami évtizedekkel ezelőtt működött, ma már csupán egy emlék. Évekkel ezelőtt, elkerülhetetlen volt a kompromisszumok kötése, a másik kiszolgálása és lemondás bizonyos dolgokról csak azért, hogy a másiknak vagy a családnak jó legyen. Változtak a szabályok, velük együtt a nők, de a férfiak szinte semmit. A nők az elmúlt évtizedek alatt, ki merték nyitni a szájukat, az engedékeny, kompromisszumot kereső nőkből, aki a férfira támaszkodott, megváltozott.

A férfi ma csak pislog és nem tud mit kezdeni a helyzettel, amikor egy emancipált nő önállóságával találkozik. Ez se nem előny se nem hátránya senkinek, csak csupán a változás. Olyan átalakulás történt a nő és a férfi viselkedés alapvető jellemvonásai között, mint a napjainkban a világot végigsöprő gazdasági válságban. A változás, régen elkerülhető volt, ma már szinte a lételemünk.

A változás szele fúj. A nők tudják mit akarnak, a férfiaknak pedig már nem kötelező gondoskodni róla, mert képes megállni a saját lábán. A nők felnőttek, a férfiak hatalma pedig lágyult. A férfi szerepek ma már nem csak a fenntartásról szólnak, hanem végre a kényelemről is. A nők önmagukra ébredtek, itt az ideje a férfiaknak is. A férfiak válláról lekerült egy pici teher és részt vehet a családi életben is, vége a szüntelen igahúzásnak. A nő segít, már csak meg kell tanulni elfogadnia a férfinak.

A változás más munkaköri leírást tartalmaz, mint a hagyományos párkapcsolati modellek, de ez is meg kell tanulni, mint a történelmet. Senki nem született, történelmi csatákkal a fejében, így a mindennapi párkapcsolatok is tanulhatóak. Amikor mindent az érzéseid teszel és csinálsz, abból az érzésből vagy elnyomó vagy elnyomott leszel. Ma már mindenkinek van joga a romantikához, ajándékoknak, a pihenésre és udvarlásra. A mai párkapcsolatok, pont ezek hiánya miatt bomlanak fel. Mert mindenki jogosan kéri az örökké való szerelmet és nem akarnak lemondani, kompromisszumot kötni, helyesbítve lemondani semmiről. Akármilyen hihetetlen, de létezik az örök szerelem és a kompromisszumok nélküli párkapcsolat.

Ennek ellenére nem gondolom, hogy meg kellene tagadnunk saját szerepeinket, vagy lemondanunk jellemző tulajdonságainkról. Hiszen ettől vagyunk Nők és Férfiak. Mégis eljátszhatunk a gondolattal, hogy vajon mennyire és miért vágynánk arra, hogy az ellenkező nem bőrébe bújjunk. Vagyis mit tennének, ha egy napra nemet cserélhetnének. Nos, íme az eredmény:

Ha egy napra férfi lehetnék

... első utam a kocsmába vezetne, hogy kiderítsem, valóban többet tudok-e inni Y kromoszómával felszerelkezve. S ha már kocsma, természetesen kipróbálnám a mellékhelyiséget is, amelyben biztosan nem lenne sor, nagyon kényelmes lenne az egész, és fél perc alatt végezhetnék.

... magabiztosan indulnék bele az éjszakába. Irány egy bár vagy klub és a csajozás. Persze, ehhez fel kellene szerelkeznem néhány frappáns szöveggel, hogy ha már egy napra férfi vagyok, Casanova legyek, és ne egy szerencsétlen kisfiú.

... kipróbálnám, képes vagyok-e szerelmet hazudni fél óra ismeretség után, s kíváncsian várnám, sikerül-e meggyőznöm az illetőt komoly szándékaimról. Néha persze füllentünk mi, nők is, így valószínűleg így is menne...

... zavarna, hogy nekem kell kezdeményeznem az ismerkedést, illetve értelmeznem mindenféle jeleket, melyeket a szebbik nem tagjai küldenek felém.

... nem bírnám sem anyagilag, sem elegendő meleg ruházattal, hogy mindenre meg kell hívnom nőismerőseimet, illetve haza kell kísérnem őket egy-egy találka után.

... élvezném, hogy egyedül mászkálhatok éjjel szerte a városban anélkül, hogy félnem kellene bármitől is. Nem kellene meggyorsítanom a lépteim egy-egy utcasarkon, ahol nem működik a közvilágítás, bandukolhatnék komótosan hazafelé.

... nem hordanék magamnál táskát, amit egyrészt ellophatnak, másrészt nehéz, illetve bizonyos szituációkban zavaró, például egy szórakozóhelyen tánc közben. Elég lenne egy pénztárca, meg a mobil a zsebbe.

... bátran vágnék mindenféle bántó vagy megalázó dolgot nőtársaim fejéhez, hiszen a többi pasi szemében így válhatnék igazi férfivá.

... nem lennék szerelmes, vagy ha mégis, tagadnám mindenki előtt, hogy ne kelljen bevallanom gyengeségem.

... nem készülődnék hosszasan egy-egy randira vagy egyéb programra, csak felkapnék egy nadrágot meg egy pólót, és kész is; nem is késnék soha. S ha jól alakul a találka, másnap nem kellene malmoznom, hogy felhív-e, s ha igen, mikor...

... élvezném, hogy anélkül is képes vagyok élvezni a dolgokat (különös tekintettel az éjjeli akciókra), hogy közben tekintettel lennék partneremre.

... szívesen megtapasztalnám, milyen érzés apává válni; hogy később, ha aztán nőként életet adok egy gyermeknek, összehasonlíthassam a kettőt, és kiderüljön, valóban a biológia tehet-e arról, hogy némelyeket egyáltalán nem érdekel, hagynak-e magukból egy-egy darabkát valahol a világban.

... másnap reggel, ledobva tiszavirág-életű férfiasságom, hálát adnék az égnek, hogy mégiscsak nőnek születtem.

Ha egy napra nő lehetnék...

... valószínűleg halálra rémülnék, mert lábam közé nyúlva nem találnám a rég megszokott királyi felségjelvényeket, csupán egy nagy... semmit. És hát én már annyira megszoktam, hogy ityeg az a bizonyos "fityeg".

... egy órán keresztül spiráloznám és pöndöríteném a szempillámat, lassú, szexis mozdulatokkal rúzsoznám csókosra az ajkaimat; és végre magammal kapcsolatban is kimondhatnám felszabadultan a szót: ajak.

... minden egyes étkezésnél illedelmesen elnézést kérnék, és szende, szűzies hangon elrebegném: ki kell mennem a mosdóba bepúderezni az orromat. Egyébként engem sosem zavart, ha csillog az orrom, de hát, ha nő lennék...

... ha szexi nő lennék - márpedig egyértelmű, hogy szexi lennék -, folyton visszaélnék a másik (illetve az ex-saját) nem felett gyakorolt ellenállhatatlan vonzerőmmel, és ezt lépten-nyomon ki is használnám. Az éjjel-nappaliban egy laza mosolyért cserébe a pénztáros fiú nem számolná fel a nylonzacskót (lehet, hogy kicsinyes vagyok, de az ilyen apróságok számomra nagyon is sokat számítanak), a benzinkutasnak sem kellene borravalót adnom, elég lenne egy "köszönöm, nagyon kedves"-t elbúgnom, és csak arra vigyáznom, nehogy a töltőpisztollyal lespricceljen a kis izgága.

... folyton pletykálkodnék. Mindenkit kibeszélnék mindenki más háta mögött. Nem tudom, miért, de ellenállhatatlan vágyat éreznék, hogy a világ összes jelentéktelen titkát és szennyesét kiteregessem, lehetőleg csakis olyasmit, amihez az égadta világon semmi közöm sincs.

... Minden konfliktust azzal zárnék le, hogy teátrális pózba csavarodva elbőgném magam, hangomat mesterien remegtetném, ezzel őrült kellemetlen helyzetbe hoznám férfibeszélgető - illetve álláspontja kifejtésére esélytelen vita- - partneremet. Így aztán minden veszekedést én nyernék meg. És ettől nagyon boldog lennék. ... Folyton bedobnám kedvenc frázisaimat, minthogy "fáj a fejem", és "olyan fáradt vagyok", vagy "nincs hozzá kedvem", még akkor is, ha éppen lenne.

... Azt sem tudnám, hol áll a fejem, hiszen annyi de annyi dolgom lenne, én lennék a világ legelfoglaltabb nője. Mert hiszen munka közben cigarettázni, pletykálni, ebédelni, pisilni és telefonálni is kell - sokszor mindezt egyszerre -, aztán meg rohannék kozmetikushoz, műkörmöshöz, szoláriumba, fodrászhoz, és végül, ha még nem vagyok hullafáradt, valami új fehérneműre is beruháznék, csak hogy a napom teljes legyen. Hát ki ér rá ennyi fontos és jelentős elfoglaltság mellett beszélni a szüleivel, vagy megkérdezni a barátjától, hogy mi újság vele?... Rendszeresen kihívóan öltözködnék a munkahelyemen, hogy érezzem a sok kiéhezett hímnemű kollégám éhes tekintetét magamon, amin persze nyilvánosan minduntalan megbotránkoznék, hiszen én "nem olyan nő" lennék. Pedig dehogynem.... Anya lennék, és átélném a semmi mással össze nem hasonlítható örömöt és boldogságot, amit egy emberi élet megteremtése okoz. 

... Megérteném végre a Cosmopolitan tartalmának teljességét, és az univerzumban elfoglalt szerepének létfontosságú voltát.... ha a barátnőimmel lennék, mindig egy oktávval magasabb hangon visítoznék olyan lényeges témák kitárgyalása közepette, minthogy megint híztam 50 dekát, vagy hogy az aktuális fiúm SMS-ei között találtam egy gyanús üzenetet az exétől - akiről utólag kiderült, hogy a 60 éves anyukája.... új értelmet adnék olyan megingathatatlan fogalmaknak, mint a magassarkú, a miniszoknya, és a tanga.... egyik randimon se rendelnék magamnak egy salátán kívül semmit, aztán a pasi ételéből csipegetnék egész este ártatlan boci szemeket meresztve.... végre megtalálnám a hűtőszekrényben, vagy a kamrában azokat a tárgyakat is, amiket eddig akkor sem láttam meg, ha éppen kiszúrták a szememet.... soha többé nem parkolnék tolatva.

forrás: www.mixonline.hu

A karmikus szerelem

Minden kapcsolat karmikus, a kérdés az, milyen karmát hordoz magában. Egy rossz kapcsolat is lehet jó tanítás, ám az igazi mégis csak egy lélektárssal lesz. Nem árt, felismerni, ha az utunkba kerül.

Állítólag ahhoz választunk kapcsolatot, amit meg kell tanulnunk, hogy továbbléphessünk, és egy kicsit tudatosabban kezelhessük a holnapot. Ezzel talán nem ért egyet az, aki rossz kapcsolatban él, vagy egyre kilátástalanabbnak látja a jövőt. Pedig számára is ott van, vagy volt a lehetőség: rájönni, mit kell megtanulnia az adott helyzetből.

Nem tudok nélküle élni

Sokszor azt látjuk, hogy az egyik – vagy mindkét fél – partner függő lett a kapcsolattól. Ez addig is elmehet, hogy egyikük (vagy mindketten) képtelen kilépni a viszonyból annak ellenére, hogy már szenved, káros rá nézve a kapcsolat. Ilyenkor az ember nem annyira a másik személytől függ, hanem magát a kapcsolatot nem hajlandó abbahagyni.

Itt a megtanulni való lecke az lehet, hogy rájöjjön az illető: külső forrásból várja a szeretetet, pedig előbb önmagát kellene szeretnie. Esetleg ráébredhet arra, hogy a párkapcsolat azt jelenti, szeretni és szeretve lenni – egyszerre. Ilyenkor nem valódi szerelemről beszélünk, hiszen más okok miatt marad (maradnak) benne a kapcsolatban. Talán fél szembenézni önmagával, vagy nagy veszteség érte, esetleg más, nem tudatos okok vezérlik, ezért nem mer egyedül lenni.

Áldozatok és megmentők

Gyakori karma, amikor az egyik fél áldozatot, a másik pedig „kivégzőt”, vagy megmentőt játszik. Az ilyen kapcsolatban teljesen téves elképzelések élnek az irányításról, és olyan alapokon nyugszik, ami meggátolja mindkét személyt a spirituális és emocionális fejlődésben. Ennek alfajai is vannak, mindegyik értékes leckéket tanít.

Annak, aki teljesen feladja magát a másik fél javára, egyszer meg kell tanulnia, hogyan vegye vissza a részét, hiszen egy kapcsolat sikere kettőjükön, két ember közös erőfeszítésén múlik. Annak, akit megcsaltak, meg kell tanulnia felismerni a kommunikációs problémákat, a másik ki nem elégített igényeit, vagy egyszerűen a nem megfelelő partnert.

Ki mint vet…

A legnehezebb azzal szembenézni, hogy néha olyan negatív dolgot kapunk egy kapcsolattól, amire úgy érezzük, nem szolgáltunk rá. Pedig ha valami negatív hatással van ránk, akkor biztos, hogy valamelyik korábbi életünkben elkövettük ugyanazt mások ellen. Ha nem tettünk volna ilyet, ma nem okozna semmilyen negatív érzelmet számunkra az a dolog, legfeljebb nem tartanánk logikusnak. Tehát meg kell tanulni, hogy ne válasszuk külön magunkat a kapcsolat másik szereplőjétől, hiszen ugyanakkora szerepünk van abban, ami történik: egyszer rászolgáltunk, most visszakapjuk. A jó hír az, hogy amint megtanuljuk a leckét, a minta eltűnik, annyival tisztábbak és tudatosabbak lettünk ezen a téren.

Lélektársak

Bár ugyanúgy a karmikus kapcsolatok egy alfaja, a lélektársak mégis különlegesek valamiben: sokkal, de sokkal jobban illenek egymáshoz számos szinten, mint a csoport többi tagja. A lélektársi kapcsolatok általában több inkarnációra nyúlnak vissza, és a ezek zömmel pozitív kapcsolatok voltak. Egy embernek több lélektársa is lehet, és minél öregebb egy lélek, annál több.

Amikor egy lélektárssal találkozik az ember, érdekes érzések törnek rá: hatalmas energia szabadul fel benne, azt érezheti, hogy kihagy a szívverése, vagy kellemesen zsibbadni kezd az egész teste, esetleg más, pozitív fizikai megnyilvánulása lehet. Mindenképpen úgy érzi, mintha ezer éve ismerné az illetőt, és hogy bárcsak örökre vele lehetne.

Ezt nevezhetnénk a „szerelem első látásra” jelenségének is, ugyanakkor ez nem csak az első alkalommal jelentkezhet. Az azonnali szerelem mindenképp azt jelzi, hogy találkoztak már valamelyik előző életben, de nem biztos, hogy lélektárs az illető, sőt. Az első látásra szerelmek sokszor esnek inkább a korábbi karmikus kategóriákba, és nehéz kapcsolatokat eredményeznek.

Ha a lélektárssal munkatársi, vagy baráti viszonyban van, és elkezdenek kommunikálni, gyakran alakul ki egy olyan kötelék, ami szinte természetes, hogy van, és egy idő után elkezdenek vágyni arra, hogy így maradjon örökké. Létezik köztük egy olyan fokú lelki közelség, bizalom, őszinteség, és magától értetődő összetartozás érzés, ami azt jelzi, hogy már sok régi – nagyon-nagyon régi – közös élményük volt. Néha csak a többedik találkozás után jönnek a felszínre ezek az érzések, és van, hogy akkor jövünk rá, mennyire összetartozunk, amikor féltékenységet érzünk, vagy a másiknak el kell mennie egy időre.

A jövő szép, reményteli és boldog a lélektárssal – legalább is a gondolatainkban. Azért érezzük azt, hogy megnyugodtunk, amikor kikötünk egy ilyen kapcsolatban, mert számos jövőt éltünk már át együtt előző életekben, és azok rendre jók és boldogok, vagy legalább is kellemesek voltak. Így az egész kupac nem tudatos emlékhalmaz is megérkezik a lélektárs személyével együtt, és nagyon jó érzéssel tölt el a jelenléte, biztonságban és boldognak érezzük magunkat mellette.

Feltétlen szeretet?

Sok embernek – különösen nőknek – vannak olyan elvárásaik, amiknek esetleg nem felel meg az illető, akiről először azt gondolták, hogy „ő az”. Úgy hiszik, hogy még nem a megfelelő emberrel találkoztak, és majd ha találkoznak az igazival, akkor lesznek igazán elégedettek a kapcsolatukkal. Az igazság viszont az, hogy egy lélektárssal való karmikus kapcsolat csak a lehetőséget adja: jó alapot az induláshoz. Az, hogy közben kinek merre kanyarodott az élete, hogy a jelenben mennyire illenek egymáshoz, és hogy képesek-e működtetni egy kapcsolatot, már rajtuk múlik, itt és most.

Gyakran vágyunk olyan kapcsolatra, ahol feltétel nélkül szeretnek bennünket. Ahol bármit tehetünk, megbocsátják, ahol nem kell úgy tenni, hogy a másiknak jó legyen, hanem alaphelyzetben jók vagyunk, ahol nem kell változni és nem kell kompromisszumokat kötni, és a kapcsolat valami varázsos módon magától folyamatosan jó marad.

Az ilyet szülő-gyerek kapcsolatnak hívják, és ha nem apukát vagy anyukát keresünk magunknak, hanem valódi társat, akkor jobb lesz felnőni a feladathoz. A lélektárs is hibázik, nekünk is fejlődnünk kell, és egy kapcsolat az állandó teremtéstől lesz jó, soha nem magától. Ezért kell tanulni a félresikerült kapcsolatokból, hogy a lélektárssal létrejövő mélyebb, erősebb kapcsolatban már valóban felnőve legyünk képesek létezni és boldognak lenni.

forrás: www.astronet.hu

Kapcsolatok..

Elgondolkodtál már azon, vajon miért vonzod be gyakran ugyanazt a típusú embert az életedbe, vagy miért akkor és úgy lett vége a kapcsolataidnak? Idegesítő lehet, amikor fogalmunk sincs arról, hogy egy-egy minta miért nem változik meg, még akkor sem, amikor már felismertük, és nagyon szeretnénk átalakítani. Így az lesz a vége, hogy vagy önmagunkat, vagy a másikat hibáztatjuk, amikor egy kapcsolat véget ér. Nem lenne hasznos, ha megfejthetnénk az emberek közti vonzódás rejtélyét? Amikor megértjük, hogy mi az, ami az embereket bevonzza az életünkbe, és mi az, ami kilöki onnan, lehetővé teszi, hogy megválasszuk, kik azok, akik békésebbé, egészségesebbé, és örömtelibbé teszik az életünket.

Az alábbi néhány bekezdés jó alapja lehet annak, hogy pontosan olyan életet teremts magadnak, amilyenre szíved legmélyéről vágysz.

A kapcsolatok az élet egyik legnagyobb ajándékaként abban segítenek minket, hogy kibontakoztassuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Bárhogy is nevezed a körülötted lévő embereket - a munkatársaid, a klánod, a közösséged, a családod - szellemi fejlődésünket a legkézzelfoghatóbb módon mindig a kapcsolataink hátráltatják vagy segítik.

Amikor két ember között kipattan a szikra (megvan a kémiai egyezés), vonzódni kezdenek egymáshoz, és kapcsolatba lépnek. E vonzódás nem feltétlenül egy velünk született adottság, és megértése életbevágóan fontos ahhoz, hogy felismerjük, miért éppen azokat az embereket „teremtjük" magunk mellé, akiket.

Először is a vonzás tanult hiedelmeinken alapul. Már az anyaméhben rögzül bennünk néhány, az életre vonatkozó hiedelem. A kondicionálás a születésünk után kezdődik csak el igazán. Akik első éveinkben a legközelebb állnak hozzánk, mintául szolgálnak arra nézve, hogy milyen módon lehet egy kapcsolatot működtetni. Vajon milyen példát láttál a szüleidtől? Ők milyen kapcsolatban voltak egymással, a pénzzel, Istennel, a többi emberrel, a barátaikkal, egymással, a hivatásukkal?

A szerelmeinket, a partnereinket, a kollégáinkat, a barátainkat és az ismerőseinket mind az életről alkotott hiedelmeink hívják be az életünkbe vagy lökik ki onnan. A vonzódás gyakran tudattalan hiedelmekből fakad, amelyek működését észre sem vesszük. Hatalmunkban áll felkutatni és megváltoztatni a hiedelmeinket azáltal, hogy a kapcsolatainkat olyanná alakítjuk, hogy támogassák szellemi fejlődésünket.

Minden kapcsolatunk azért jön létre, hogy általa jobb emberekké váljunk. Ha Cupido (vagy Ámor), a szerelem római istene létezne és nyílvesszője varázslattal lenne átitatva, képes lenne egy pillanat alatt megváltoztatni azon hiedelmeinket, amelyek nem szolgálnak minket. Természetesen kérhetjük a segítségét ebben a folyamatban, de nézzük, mit tehetünk mi magunk.

Jason Nelson, spirituális coach azt javasolja, vezesd magad végig az alábbi 10 lépésen, és máris tisztábban fogsz látni - akár párkapcsolatban élsz, akár egyedül vagy éppen. A folyamatban arra adsz magadnak lehetőséget, hogy átalakítsd a hiedelmeidet, újakat hozz létre, és eszerint éld tovább a mindennapjaidat. Ragadj tehát papírt és ceruzát, majd írd le magadnak, ami az eszedbe jut az alábbiakról.

1. Felelősség

Dönts úgy, hogy felelősséget vállalsz mindazért, amit megteremtesz. Írd le magadnak az alábbi megerősítést: Mindenért, ami velem történik, 100 %-ban én vagyok a felelős. Mégpedig azért, mert - akár tudok róla, akár nem - mindezt már megteremtettem gondolatban.

2. Tükör

A kapcsolatban jelenlévő másik emberre tekints tükörként: a másik azt tükrözi neked vissza, amit meglévő hiedelmeiddel magadhoz vonzol. Írd le az újabb megerősítést: Abbahagyom a másik hibáztatását, mert tisztában vagyok vele, hogy viselkedése az én gondolataimat tükrözi. Mindkettőnknek megbocsátom, hogy rejtett ügyeinket egymásra vetítettük.

3. Hála

Légy hálás az univerzumnak azért, hogy ezen a módon felhívta a figyelmedet arra, hogy éppen mit teremtesz. Írd le az alábbiakat: Köszönöm a társamnak, hogy láthatóvá tette, ami eddig észrevétlenül emésztett.

4. Légzés

Lélegezz mélyeket. Engedj el minden feszültséget, majd fokozatosan csitítsd el az elméd és nyisd meg a szíved. Lazítsd el a tested, hogy összekapcsolódhass belső bölcsességeddel. (Ebben segítségedre lehet a Megbocsátás című cd-n található Belső béke meditáció, melyet ide kattintva meg is hallgathatsz.) Írd le a megerősítést: Az elmém csendes, a szívem nyitva. Elfogadom belső bölcsességem útmutatását.

5. A kihívások listája

Írj egy listát, amiben feljegyzel mindent, amiről úgy érzed, (meglévő, vagy legutóbbi) kapcsolatodban nem szolgálja (vagy nem szolgálta), hogy teljes mértékben kibontakoztasd magad. Mi az, ami zavar? Mi az, ami hiányzik? Mi okoz fájdalmat, vagy bűntudatot, vagy haragot? Mi az, amiből nem akarsz többet?

6. Átalakulás

Amit az 5. pontban leírtál, azok a hiedelmeid, amelyek létrehozták a jelenlegi helyzetet. Megmutatják neked, hogy mit nem akarsz a továbbiakban átélni. Ezeket a mondatokat felhasználva most megfogalmazhatod, hogy mit szeretnél e helyett. Írj egy új listát, amelyben az 5. pont minden mondatát úgy alakítod át, hogy azt tükrözze, amire vágysz. Például:
A kedvesem nem törődik velem. -> Nagyon jólesik az a sok törődés, amit a kedvesemtől kapok.
Állandóan veszekszünk. -> Minden fontosat nyugodtan meg tudunk beszélni úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen. 

A párom mindig csak kritizál. -> Rengeteg őszinte elismerést kapok a páromtól.

7. Az új kép

Ezzel létrejött egy új kép, és egy új hiedelemrendszer, amellyel új típusú kapcsolatokat vonzol az életedbe, és a meglévők is átalakulnak. Pozitív, jelen idejű állítások formájában egészítsd ki a listádat mindazzal, amit az új képen még látni szeretnél.

8. Bizonyosság

Tudd, hogy most elkezdted átalakítani a kapcsolataidat. Írd le magadnak: Minden kapcsolatom abban segít, hogy kibontakoztassam a lehetőségeimet. Öröm és boldogság a részem.

9. Ünneplés

Vedd észre, és ünnepeld meg, amikor egy-egy új, vágyott minőség megjelenik a kapcsolatodban annak eredményeképpen, hogy átalakítottad a gondolkodásodat. Írd le: Sikerrel járok a boldog, örömteli párkapcsolat megteremtésében. Minden nap van mit ünnepelnem.

10. Tudatosság

Vedd észre azt is, amikor valami olyasmit tapasztalsz, ami nincs összhangban a számodra ideális kapcsolatról alkotott képpel. Ekkor újra vezesd végig magad ezen a 10 lépésen. Írd le a megerősítést: Számomra nagyon fontos, hogy szeretetteli kapcsolatokban éljek. Észreveszem, amikor nem érzem jól magam, és - ha szükséges - újra átalakítom a gondolataimat.

Tíz rendkívül egyszerű lépés, amely elképesztő változásokat hozhat, próbáld ki!

Közben pedig írd meg: milyen hatással voltak rád az olvasottak? Végigcsináltad a 10 lépést? Vagy valamilyen ellenállás ébredt benned? Legyintettél, miközben ezt gondoltad: Nekem erre nincs időm? Az ilyesmi úgysem működik? Adsz-e esélyt magadnak és a szerelemnek azzal, hogy minden lehetőséget megragadsz belső akadályaid eltakarítására? Ha elvégezted a gyakorlatot, milyen érzés volt? Kiderült-e számodra, hogy mit akarsz? Mi jelent meg benned a végére? Béke? Izgatottság? Várakozás?

forrás: www.spiritualisvalaszterapia.eu