A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, 

mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. 

Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta: 

- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot? 

- A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt: 

- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. 

Az első lépés azt, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van. 

A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened: 

- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek. 

Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják. 

Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat. 

Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts. 

Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet. 

Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék. 

És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban, gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK.

Indiai mese

Világ és Ember

A lelkipásztor egy szombat reggel meglehetősen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra. A felesége elment vásárolni. Esett az eső, a kisfia unatkozott és nyugtalan volt, mert nem tudott mit csinálni. Végül a lelkész kétségbeesésében elővett egy régi magazint, átlapozta. Talált egy szép színes oldalt. A világ térképe volt rajta. Kitépte a lapot, szétszaggatta, a darabk

ákat szétszórta a szoba padlóján és ezt mondta:

- Johnny, ha össze tudod rakni a térképet, kapsz tőlem egy huszonöt centest.

A lelkész azt hitte, hogy egész délelőttre való munkát adott Johnnynak. De tíz perc múlva kopogtak az ajtón. A kisfia volt, az összerakott térképpel. A lelkész meg volt döbbenve, hogy Johnny ilyen gyorsan végzett a feladattal. Ott voltak a papírdarabkák, gondosan összerakva, és a hibátlan világtérkép.

- Kisfiam, hogy tudtad ilyen gyorsan összerakni? - kérdezte a lelkész

- Ó! - mondta Johnny - nagyon egyszerű volt. A másik oldalon egy ember képe van. Egy papírt tettem a földre, összeraktam az embert, aztán egy lapot tettem a tetejére, és megfordítottam az egészet. Rájöttem, hogyha rendbe teszem az embert, a világ is rendben lesz.

A lelkész mosolygott, és átadta a fiának a negyed dollárost.

- Te pedig megadtad a holnapi prédikációm témáját – mondta. - Ha az ember rendben van, akkor rendben lesz a világa is.

Mély tanulság rejlik ebben a gondolatban. Ha szerencsétlennek érzed magad a világban, és a világot meg akarod változtatni, a legjobb hely, ahol kezdheted, magad vagy. Ha te rendben vagy, a világod is rendben lesz.

Forrás: Napoleon Hill - W. Clement Stone - A siker titka a pozitív lelki beállítottság

A kútba esett szamár esete

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta hát a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni.

A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, ha nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

Isten terve Veled

 

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:

- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.

A második fa is elmondta vágyát:

- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!

A harmadik fa is beszélni kezdett:

- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.

Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:

- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.

A második fánál is megszólalt egy favágó:

- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.

Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:

- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom, és anyagát elteszem.

Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték szénával.

A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.

A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.

Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.

Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.

Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre, amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez, mert Jézus testét hordja magán.

Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.

Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.

A példabeszéd

Volt egyszer egy George Thomas nevű ember, aki lelkészként szolgált egy kis New England állambeli városkában. Az egyik Húsvét alkalmával történt, hogy vasárnap egy nagy, üres és rozsdás kalitkával ment fel a szószékhez. Az emberek felhúzták a szemöldöküket ahogy Thomas testvér beszélni kezdett.

 

"Tegnap ahogy a városban sétáltam megláttam egy kisfiút, amint közeledik egy kalitkát lóbálva a kezében. A kalitka aljában három kis mezei madárka csücsült dideregve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiúcskát és megkérdeztem,
"Hát neked mid van, fiam?"
"Csak néhány öreg madaram" - jött a válasz.
"Mit fogsz velük csinálni?" - kérdeztem.
"Hazaviszem őket, és szórakozni fogok velük" - válaszolta. "Incselkedni fogok velük, kihúzom a tollaikat, hogy így elkezdjenek egymással verekedni. Nagyon jól fogok szórakozni."
"De előbb-utóbb beleunsz majd a madaraidba. Utána mit csinálsz majd?"
"Hát szerzek valami macskát," - válaszolta a fiú. - "Ők úgyis szeretik a madarakat, majd odaadom nekik."
A lelkész csöndben volt egy pillanatig.
"Mennyit kérsz azokért a madarakért, fiam?"
"Tessék??!!! Miért? Uram, önnek nem kellenek ezek a madarak. Hiszen csak egyszerű mezei madarak. Nem énekelnek. Még csak nem is szépek!"
" Mennyi?" kérdezte a lelkész újból.
A fiúcska ránézett a lelkészre, mintha azt akarná mondani, hogy nem normális, majd rávágta: "10 dollár."
A lelkész benyúlt a zsebébe, kivett belőle egy 10 dolláros bankjegyet, majd beletette a fiú kezébe. A fiú egy pillanat múlva már el is tűnt. A lelkész felvette a kalitkát és óvatosan elvitte az utcácska végébe, ahol egy kis füves rész volt egy fával. Letette a ketrecet, kinyitotta az ajtaját, és gyöngéden kocogtatva a rácsokat, rávette a madarakat, hogy kijöjjenek, szabaddá téve ezzel őket."

Nos, ez megmagyarázta a szószékre felvitt üres kalitkát, de aztán a pásztor tovább folytatta történetet:

"Egy nap Sátán és Jézus beszélgettek. A Sátán pont az Éden kertjéből jött, és büszkén, dölyfösen pöffeszkedett.
"Igen, uram, megszereztem az összes embert ott lent. Felállítottam egy csapdát, olyan csalit használtam, amiről tudtam, hogy nem fognak tudni ellenállni. És mindet megfogtam!"
"Mit fogsz velük csinálni?" - kérdezte Jézus.
Sátán így válaszolt: "Oh, szórakozni fogok velük. Megtanítom, hogy hogyan házasodjanak össze, és hogyan váljanak el egymástól; hogyan gyűlöljék és bántsák egymást; hogyan igyanak, cigarettázzanak és átkozódjanak. Megtanítom nekik, hogy hogyan kell fegyvereket gyártani és bombákat, és hogyan kell ölni. Nagyon jól fogok szórakozni!"
És mit csinálsz velük, ha már kész vannak?" - kérdezte Jézus.
"Ó, hát megölöm őket." - büszkélkedett Sátán.
"Mennyit akarsz értük?" - kérdezte Jézus.
"Ó, neked nem kellenek ezek az emberek. Teljesen értéktelenek. Ha megveszed is őket, gyűlölni fognak. Leköpnek, átkoznak és megölnek majd. Neked igazából nem kellenek ezek az emberek!"
"Mennyi?" - kérdezte Jézus megint.
Sátán gúnyosan Jézusra mosolygott és így szólt: A véred, az összes könnyed és az egész életed."
Jézus így szólt: "MEGEGYEZTÜNK!" Aztán kifizette az árat..."

A lelkész felemelte a kalitkát, kinyitotta a szószék ajtaját és lejött a pulpitusról.

Csak egy tanítványt akarok: a szívet

Élt egyszer egy spirituális Mester, kinek több száz tanítványa és követője volt. A Mester gyakran tartott előadásokat különböző helyeken: templomokban, zsinagógákban, iskolákban és egyetemeken. Beszédet tartott mindenhol, ahová hívták, vagy ahol tanítványai előadásokat szerveztek számára. Beszélt gyermekekhez, felnőttekhez, előadásokat tartott egyetemi hallgatóknak és háziasszonyoknak. Néha tudósoknak és fejlett keresőknek adott elő. Ez így ment csaknem húsz éven át.

Végül eljött az idő, és a Mester úgy határozott, hogy nem tart több előadást. Így szólt tanítványaihoz: - Elég! Sok éven keresztül csináltam ezt. Ezután nem mondok több beszédet. Csend jön. Egyszerűen csendben maradok.

Körülbelül tíz évig a Mester nem tartott előadást. Hallgatását nem törte meg sem ashramjában sem máshol. Korábban kérdések ezreire válaszolt, most pedig nyilvános meditációkat sem tartott.

Tíz év elteltével tanítványai könyörögtek hozzá, hogy folytassa korábbi gyakorlatát: mondjon beszédeket, válaszoljon kérdésekre és tartson nyilvános meditációkat. Mindannyian kérlelték, s végül beleegyezett.

A tanítványok nyomban több helyen is szervezni kezdtek. Újsághirdetéseket adtak fel, mindenhová plakátokat függesztettek, melyek hirdették, hogy Mesterük újból fog beszédeket mondani, és magas meditációkat tartani a nyilvánosság számára. A Mester el is ment ezekre a helyekre, néhány kedves, odaadó tanítványával együtt, és emberek százai gyűltek össze, hogy a Mestert meghallgassák, és választ kapjanak kérdéseikre. De mindenki legnagyobb meglepetésére a Mester egyáltalán nem beszélt. Az előadás elejétől a végéig, két teljes órán át csendben maradt.

A hallgatóságból egyes keresők bosszankodtak. Kifogásolták, hogy az újságban és a plakátokon azt írták, hogy a Mester a meditáción kívül rövid beszédet tart, és kérdésekre is válaszol.

- Hogyan lehetséges, hogy meg sem szólalt? - kérdezték.

- Hazug ember! - mondták sokan és felháborodásukban korán el is mentek a találkozóról. Mások abban a reményben maradtak két órán keresztül, hogy a Mester talán majd a végén fog beszélni, de a Mester a meditációt anélkül fejezte be, hogy bármit is mondott volna. A közönség soraiból néhányan belső örömöt éreztek. Egyesek csak azért maradtak, mert attól tartottak, ha korán elhagyják a termet, mások azt gondolják majd róluk, hogy nem spirituálisak, és egyáltalán nem tudnak meditálni.

Így voltak akik elmentek, voltak akik vonakodva maradtak, egyesek mások előtt akartak bizonyítani, és csak nagyon kevesen voltak azok, akiket a legnagyobb őszinteség, odaadás és belső sírás marasztalt.

Így ment ez három-négy éven keresztül.

Sokan irgalmatlanul kritizálták a Mestert és a tanítványokat is kínos helyzetbe hozták, mikor ilyeneket mondtak:

- A Mesteretek hazudik. Mivel magyarázzátok, hogy az újságokban olyan hirdetést jelentettek meg, hogy Mesteretek beszédet mond, kérdésekre válaszol és meditációt tart. Ő csak meditációt tart, és abból nem tanulunk semmit. Ki tud két-három órán keresztül meditálni? Csak áltat bennünket, és önmagát is csak áltatja.

Néhány közeli tanítványa nagyon rosszul érezte magát emiatt. Bántotta őket, hogy sértegetik és kritizálják Mesterüket. Újra és újra kérlelték a Mestert, hogy legalább egy rövid beszédet mondjon és feleljen néhány kérdésre a meditáció végén. Végül a Mester beleegyezett.

A következő alkalommal, a Mester tulajdonképpen nem felejtette el ígéretét, csak meggondolta magát. Csak meditált és meditált, s most nem kettő, hanem négy órán keresztül. Még közeli tanítványai is szomorúak voltak. (Nem lehettek mérgesek Mesterükre, mert az komoly karmikus hiba, ha valaki Mesterére megharagszik.) De attól tartottak, hogy a hallgatóságból valaki feláll és ott helyben sértegetni fogja a Mestert. Így gondolatban felkészültek rá, hogy megvédik Mesterüket, ha ilyesmi történne.

Amikor már négy óra is eltelt, de még semmi jel nem mutatott arra, hogy a Mester beszélni készülne, vagy befejezné a meditációt, egyik igen közeli tanítványa felállt és így szólt:

- Mester, kérlek ne feledkezz meg az ígéretedről...

A Mester azonnal így válaszolt:

- Ó, az ígéretem. Valóban, ígéretet tettem nektek, így most szent kötelességem beszédet tartani. Mai beszédem nagyon rövid lesz. Szeretném elmondani, hogy már több száz, több ezer előadást tartottam. De kik hallgatták szavaimat? Ezernyi fül és ezernyi szem. Tanítványaim a közönség fülei és szemei voltak – ezer meg ezer fül és szem. De semmit sem sikerült megtanítanom nekik. Most másfajta tanítványokat keresek. Ezentúl új tanítványaim a szívek lesznek.

Ezernyi helyen mondtam el tanításaimat. De tanításaim egyik fülön be, a másikon ki – az elképzelhető legröpkébb pillanat alatt. És az emberek láttak engem beszélni és kérdésekre válaszolni. Szemeik egy elröppenő pillanatra megláttak bennem valamit, majd mindent teljesen el is veszítettek. Míg én a fennkölt Igazságról, Békéről, Fényről és Üdvösségről beszéltem, az nem jutott be a fülekbe, mivel azok már telve voltak az évek alatt felgyülemlett szóbeszéddel, kétséggel, féltékenységgel, bizonytalansággal és tisztátalansággal. A fülek teljesen be voltak szennyeződve és nem fogadták tanításomat. A szemek szintén nem fogadták el Igazságom, Békém, Fényem és Üdvösségem, mivel a szemek mindent a saját módjukon láttak. Amikor az emberi szemek valami szépet látnak, azonnal összehasonlításba kezdenek. Azt mondják: -„Hogyan lehet az, hogy ő ilyen szép, hogy ilyen szépen beszél, hogy a kérdései és a válaszai is csodálatosak? Miért van az, hogy én nem lehetek ugyanilyen?”- És azonnal előtör a féltékenység.

Az emberi fül és az emberi szem is féltékenységgel válaszol. Ha a fül valami jót hall valaki másról, azonnal belé hatol a féltékenység. Ha a szem meglát valakit, aki gyönyörű, az illetőt rögtön irigység fogja el.

A fülek és a szemek eljátszották a szerepüket. Bebizonyították, hogy istentelen tanítványok, nem tudtam tanítani őket. Fejlődésük a legkevésbé sem volt kielégítő. Most új tanítványokat akarok, és meg is vannak az új tanítványaim. A szívek azok, melyekben egység fog növekedni, - egység az Igazsággal, egység a Fénnyel, egység a belső szépséggel, egység mindazzal, ami Istennek van, s ami Isten maga. A szív-tanítvány az, akinek megvan a képessége, hogy azonosuljon a Mester Bölcsességével, Fényével és Üdvösségével. És ahogy a Mesterrel azonosul, felfedezi saját valóságát: a végtelen Igazságot, Békét, Fényt és Üdvösséget. A szív a valódi hallgató; a szív az igazi megfigyelő; a szív az igazi tanítvány, aki eggyé válik a Mesterrel, a Mester megvalósításával, a Mester látomásával, és a Mester örök Fényével. Mostantól kezdve a szív lesz egyedüli tanítványom.”

A világ hét csodája

Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának.
Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb szavazatot:

1. Az egyiptomi nagy piramisok
2. A Tádzs Mahal
3. A Grand Canyon
4. A Panama-csatorna
5. Az Empire State Building
6. A Szent Péter-székesegyház
7. A kínai Nagy Fal

Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával. Így megkérdezte a lányt, hogy talán problémája van a lista elkészítésével. A lány azt felelte:
- Igen, egy kicsit. Nem teljesen tudom eldönteni, mert olyan sok van.
A tanár azt mondta:
-Oké, oszd meg velünk, amid már van, talán tudunk segíteni befejezni.
A lány hezitált, de aztán felolvasta:

- Szerintem a világ hét csodája a következő:
1. Látni...
2. hallani...
3. tapintani...
4. ízlelni...
5. érezni...
6. nevetni...
7. és szeretni.

A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna.
Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és amit természetesnek tartunk, azok valóban csodálatosak!

Klatyik Polixena: Angyalbőrben

 

A szamarak bolygóján élt egyszer egy kicsi szamár.

Egy kissé különleges szamár volt ez, mivel lila volt a szőre.

De egyébként igen szeretetreméltó kis szamár volt. Ez a kicsi szamár egész életében úgyérezte, hozzáteszem jogosan, hogy őbenne sokkal több van, hogy ez csak egy szamárjelmez, neki nem igy kellene kinéznie, neki gyönyörűnek

kellene lennie. Látta hogy sok szamártársa levedli a szamárbőrt és

gyönyörű ragyogó lénnyé változik. Tudta, hogy ő sem marad már sokáig

szamárbőrben.

Egyszer valahonnan hozzájutott egy angyaljelmezhez. Ez az ! Újjongott!

Eldobta répáját, belebújt az angyaljelmezbe.

Alig jutott szóhoz a boldogságtól. Elértem hát! Gyönyörű vagyok! Kócos sörény helyett

selymes haja lobogott a szélben. Ahogy szárnyaira rásütött a nap, a

szívárvány minden szinében felragyogott, a pávák is megirigyelték!

Boldogan, a magasságtól megrészegülve szárnyalt az égen.

Sok angyaljelmezbe bújt társa, ostoba szórakozását lelte abban, hogy a

szamarakat gúnyolja, répájukat ellopja.

Volt akivel egyenesen közölték, neked nem jár angyaljelmez, eriggy innen!

Te nem vagy jó, még szamárnak sem! Volt aki szerint csak a lila szamár jó!

A többivel nem érdemes foglalkozni.

Ez kissé elszomoritotta, de nem nagyon.

Úgy gondolta társai tudják mit csinálnak, és erre majd azok a szamarak is

rá fognak ébredni akik átvedlenek angyallá. Akik meg nem, azokkal sajnos úgy sem lehet mit tenni.

Mivel nagyon kedves lény volt, úgy döntött, ezt az átalakulást

mindenki megérdemli! Próbálta is eljuttatni az angyaljelmezeket akihez

csak tudta! Furcsálta, hogy némelyek mereven elzárkóznak a lehetőségtől.

Volt egy másik kis szamár.

Ő igen közönséges szamárnak tartotta magát.

De nagyon csúnyának érezte és meg is utálta már a szamárjelmezt.

És kicsit úgy érezte, hogy ez elvárás is , annak pedig mindig meg akart

felelni. Látván a többiek átalakulását még jobban igyekezett.

Próbált hát minnél gyorsabban kibújni ebből a jelmezből, kicsit kapkodott is

összevissza. Rendesen be is szorult. Kétségbeesetten kérdezősködött,

szerinted merre kell húzni, most beragadt ez a zippzár? Rántsam meg

erősen vagy mozgassam ide oda? Te hogyan csináltad?

Az angyalokká alakult szamarakat azonban annyira lefoglalta saját kecses röptük szépsége, hogy nem is nagyon figyeltek.

"Magadtól, kell rájönnöd"

"Elmondtuk, annyit értesz meg amennyi rád tartozik!" ,

"Ha nem tudod, nem is érdemled meg az angyalbőrt"

A szamárjelmezbe szorult, egyre szomorúbban nézte őket.

Látta, milyenek, és egyre kevésbé tetszett neki.

Már nem is látlak szépnek titeket!

Nem kérek az angyaljelmezből!

Majd lekinlódom ezt magamról valahogy és maradok jelmez nélkül, olyannak amilyen VAGYOK!

Bár kicsit fájt a szive közben a többiekért.

Az élet tengere..

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne. Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit. Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek. Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják ’mestereik’ rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni. És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a ’Nagy Halat’, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.

A bölcs hernyó

Egy mese arról, hogy mi történik, amikor feladjuk az ellenállásunkat a változásokkal szemben és csak lazán megengedjük, hogy megtörténjen..

 

Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van... 
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem. 

Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek. Élet ez így? Még meghalni sem tudok. A tegnap levetettem magam egy szélső levélről... és? Még csak meg sem ütöttem magam. De nem adtam fel! Még tegnap visszaindultam erre a fára! Csak azért, hogy a rigók, a fekete kaszások jobban lássanak a lemenő nap fényében. De a halálmadaraknak sem kellettem. Pedig azt hittem, hogy a sárga-fekete csíkos ruhám miatt tuti észrevesz majd valamelyik! Észre is vettek, de az utolsó pillanatban mégis mindegyik meggondolta magát. Nem értem miért... Pedig igazán ízletes lehetek ilyen szép nagy kövéren. Valami hibádzik... 

Sebaj, akkor gondolkodjunk. Abban úgyis jó vagyok! Értek én mindent!!! 
Az azért elszomorít, hogy nem kellek senkinek sem, és még meghalni sem tudok... 

És akkor jött az ötlet, egyet tudok csupán a zabáláson kívül: szőni! Ígyhát gubót szövök. Legyen ez a koporsóm! Itt békésen megfulladhatok és nem zavar, nem tántorít el senki sem. Nem is fognak rámtalálni, épp ezért a hullámat sem fogják meggyalázni. Igen, ez így jó lesz. Ennek örülök. Mégsem egy buta és szőrös, nagy kövér hernyó volnék! Úgy látszik, az én életem értelme az volt, hogy tudatosan haljak meg. Legyen hát! 

Azzal begubódzott. Jó erősen rögzítette koporsóját egy szélvédett faágon. Csak lógott és várt. Várt és várt. Mégsem fulladt meg. Ezt is elrontotta valahol, és nem értette. Cserbenhagyta még az oly bölcs gondolatai is, amire eddig mindig számíthatott. Pedig azt hitte, mindent tud az életről. 

Nagyon elkeseredett. 

Feladta. 

És akkor elkezdődött valami. 

Mégsem úgy történt, ahogy eltervezte. 

Két héten keresztül, egy teljesen megmagyarázhatatlan változáson ment keresztül, amibe semmi beleszólása sem volt. Nem számítottak gondolatai sem. Csak befelé figyelt. Mást úgysem tehetett. Szinte külső szemlélőként nézte végig saját testének teljes átalakulását. Nélküle történtek a dolgok. Aztán ez is megállt. És csak akkor eszmélt, hogy mintha kinőtte volna valamiféleképp a koporsóját! 

De tanult a leckéből. Nem akarta megérteni mindenáron a dolgokat többé. Csak követte vágyait, érzéseit. És most ki akart törni. Kíváncsi volt arra, hogy mivé változott. És nem érdekelte többé az, hogy miért! 
Belül is más lett. 

Feltörte a koporsó fedelét és kimászott. 

Fájdalmas volt az első nyújtózás. 

Hatalmas szárnyai lettek, ami örömétől egyre csak tovább nőttek és feszültek. A reggeli szikrázó napsütés megszárította csillogó sárga-fekete mintás szárnyait. Aztán meglátogatta a régi jó barátja is, az éhség. De most nem az a görcsös zabálási vágy lett úrrá rajta, hanem valami édes nedűre vágyott. Érezte a szellőben az illatát. Valami színes tarkaságok felől jöttek a fű közül. 

Nem gondolkodott, csak élvezte a létezést, és azt a szellő játékát, amivel először vitorlázott a nektárjukat kínálgató virágok felé...

A lehetőség fél siker, a másik fele Te vagy!

"Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal, és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben
várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
"Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi."

"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a
lehetőségekkel."

Az ember megdöbbent. "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.

"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
"Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."

"És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.

Az ember szégyenkezve bólintott.
"Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.

"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez,mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.

Az ember újra bólintott, de már sírt.

"Igen barátom", - mondta az angyal - "ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."

Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem, vagy kishitűség felülkerekedjen rajtunk, és meggátoljon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

De még nincs veszve semmi! Még életben vagyunk. Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!"

.. vagy élni az elénk tárulkozó lehetőségekkel, mert ahogy említettem: a lehetőség fél siker, a másik fele Te vagy!

forrás: www.thesecret.hu

Kapni vagy adni?

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett.
A bácsié ez a járgány?
A bátyámtól kaptam karácsonyra , bólintott Paul. A fiúcska elképedt.
Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha . . .
Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája.
De jó volna ,kezdte újra a kis legény , ha én is ilyen báty lehetnék.
A barátom megdöbbenve nézett rá.
Nincs kedved furikázni egyet? szaladt ki a száján.
Naná, hogy van!
A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé?
Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett.
Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál!
A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott.
Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked.
Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött.
Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: Jobb adni, mint kapni :-)

Installálom a Szeretetet

Terméktámogatás: T 
Vásárló: V
 
T: Igen, miben segíthetek?
V: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
T: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
V: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem, készen állok. Mit kell először tennem?
T: Első lépésként nyissa meg a szívét. Megtalálta a szívét?
V: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
T: Milyen más programok futnak?
V: Lássuk csak, van: Múltbéli megbántódás, Alacsony önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
T: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony önértékelést a saját moduljával. A Harag és a Neheztelés programját teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
V: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
T: Örömmel. Menjen a startmenübe, és indítsa el a Megbocsátást.
Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
V: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
T: Igen, de ne feledje, Önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen frissítésekhez.
V: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet! Azt mondja:”Hiba! A program nem fut külső egységeken.” Most mit tegyek?
T: Ne aggódjon! Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az Ön szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy Önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
V: Tehát, most mit tegyek?
T: Gördítse le az Önelfogadás menüt, majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Elengedem a Korlátaimat 3.0.
V: Rendben, kész.
T: Most másolja őket az “Én Szívem” könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot, és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból, és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő.
V: Megcsináltam. Hé! A szívem új fájlokkal telik meg! Mosoly jelent meg a képernyőmön, és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe! Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
T: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon! Egyébként jó érzés, nem?
V: De, csak szokatlan.
T: Szóval, a Szeretet telepítve, és rendesen fut. Még egy dolog, mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt, és különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal, és visszajuttatnak viszonzásul Önhöz is új, és izgalmas változatokat.
V: Köszönöm!

Lábnyomok

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré. 
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat. 
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát.

Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek

Honnan tudjuk, hogy Isten létezik?

Egy ember elment levágatni a haját, és megígazíttatni a szakállát.

Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én

nem hiszem hogy Isten létezik."

- Miért ilyen biztos ebben? - kérdezte a vendég.

- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne

annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyermekeket?

Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni

egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol

a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott

tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy

ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt.

Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát:

- Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!

- Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász.

Hiszen itt itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Éppen most fejeztem be az ön

hajának és szakállának rendbetételét.

- Nem, nem! erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek,

hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?

- Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! válaszolt a mester.

- Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?

- Hát ez az! - bólintott rá a vendég. Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK!

Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon.

Az igaz szeretet meséje

Szeretet... meghatározhatatlan fogalom, de annyit tudok, életünk alapja. Ezt bizonyítja az alábbi idézet is: 
"Létezni annyi, mint szeretni." (E.Mournier). 


Ebben a történetben az igaz szeretetet meséjét ismerhetitek meg:

- Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

- Az, hogy "igazi", az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.

- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.

- Néha fáj - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.

- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?

- Nem hirtelen történik - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.