Tanulj!

Tanuld meg a víztől követni utadat,

Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.

Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,

Tanulj a sziklától megállni helyeden.

Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,

Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:

Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:

Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.

Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,

Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.

Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,

Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.

Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,

Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.

Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,

Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.

Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.

Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.

Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,

Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.

Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,

Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.

Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,

Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.

Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,

Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

Ősi norvég vers

Csak ma

1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.

4. Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.

5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.

6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.

7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.

8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.

9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok. Ebben a fél órában néha Istenre fogok gondolni, hogy egy kicsit távlatokban is gondolkodjak.

10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.

Forrás: Dale Carnegie - Sikerkalauz II.

Szeretni

“Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.” 
- Tatiosz -

Legbenső félelmünk

Legbenső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk.

Legbelső félelmünk az, hogy hatalmunk nem ismer mértéket.

Nem sötétségünk, hanem ragyogásunk ijeszt leginkább.

Azt kérdezzük magunktól: Ki vagyok én, hogy csillogásommal másokat elkápráztassak?

Miért ez a kishitűség?

Isten gyermekei vagyunk. Ha kicsinyek maradunk, azzal nem szolgáljuk a világot.

Senki előtt nem nyitunk új utat azzal, ha törpévé tesszük magunkat, nehogy mások elbizonytalanodjanak mellettünk.

Arra születtünk, hogy kinyilatkoztassuk a bennünk lakozó Isten dicsőségét.

Mert ő nemcsak némelyikünkben, de mindegyikünkben ott lakik.

Amikor engedjük világítani saját fényünket, önkéntelenül lehetővé tesszük másoknak, hogy ugyanezt tegyék.

Amikor megszabadulunk félelmünktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat.

(Marianne Williamson)

Tatiosz: Fény és árnyoldala

A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. 
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll? 
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik. 
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot araszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete

Maga - tartás

Viselkedésünket a tudatosságunk határozza meg. Minél tisztábban látjuk – megértjük a minket mozgató hatásokat, annál több közünk lesz az életünkhöz.

Amíg nincsen tiszta kapcsolatod a téged ért hatásokkal, addig démonok seregei rendelkeznek a lényeddel. Ők irányítanak félelmekkel, csalódásokkal, elvárásokkal, hamis énképpel, hittel, reménnyel.

Légy jóban a hatásokkal, bármilyen szörnyűek is! A körülmények, hatásaikkal együtt, állandóan változnak. Figyeld csak meg! A hozzáállásod teszi elviselhetővé, csodálatossá vagy szörnyűvé mindig.

Csapj végre az asztalra és mondd: - Elég volt, most én jövök!

Ne a körülmények, a múlt vagy a jövő, esetleg más emberek határozzák meg a te boldogságodat! Ha az irányítást a kezükbe adod, az igénytelenség önmagaddal szemben. Az azt jelenti, hogy feladtad, hogy meg akarsz halni. Ami rendben van, mert hát szabad akarat meg minden... Hamar elfelejtenek majd, a fájdalom, amit okozol az is lassan ugyan, de elmúlik, relatív kis idő múlva már senki sem fog emlékezni rád, nem fogsz hiányozni senkinek sem.

De figyelj csak; Azért vagy itt, hogy maradéktalanul boldog legyél és hogy minket is boldoggá tegyél!

Csapj az asztalra!

Mohácsi Péter

Életbölcsesség

Amit gondolunk, azzá leszünk. Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:

Miért haragudnánk emiatt másokra?

Mindenki maga irányítja sorsát:

Mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.

Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.

Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek, vagy grandiózusak.

A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük valaki megérintett.

Ne zsúfoljátok lelketeket tele haszontalan gondolatokkal.

Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek?

Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.

Az élet egy folyamatosan változó mozgás:

A gyermek születése a csecsemő halálát jelenti, aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.

Nincs semmi, ami állandó: a Nap és a Hold felkel, majd lenyugszik.

A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi.

Minden változik óráról-órára.

Az elmúlás a harmónia egyik alappillére.

Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal.

Állandónak tekinteni azt, ami csak átmeneti. hiú ábránd.

Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket.

Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak időzik egy életben.

Testünk, ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre: Erre az életre.

Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolódik, úgy fogy az élet percről-percre.

Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése.

Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg, mint mások.

Ti a pillanatokkal törődjetek, az órák majd törődnek magukkal.

Helyzetünket paradicsomként, vagy pokolként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ.

Ne utasíts el jó cselekedeteket, csak, mert azt hiszed, kevéssé segítenek.

Idővel a vízcseppek egy óriási edényt is megtelítenek.

Számos szabad tettünk eredménye mi vagyunk, s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek.

Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.

Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzak karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság, vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.

Amikor úgy érezzük elakadtunk, és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok?

Azután ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra.

Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallaná, ne légy boldog.

Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység, és a félelem valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el.

Általában azt gondoljuk, hogy a bátor emberek nem félnek semmitől, valójában, pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.

A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk.

A félelem, a düh, a bűntudat, a magány, és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.

Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.

Amikor nagy csalódás ér bennünket azt hisszük itt a világ vége.

Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.

Szívünk a törés helyén is megerősödhet.

A szenvedés az emberi tapasztalás része.

Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak. Mi fájdalmat okozunk másoknak, és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.

Ennek felismerése nem más, mint tiszta látásmód.

Amikor megtaláljuk a helyünket, rádöbbenünk, hogy rendíthetetlenek vagyunk.

Csak a jelen pillanat a mienk, ez a kivételes és örök pillanat, mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki éjjel és nappal.

Gondolkodjunk el azon, mi az, ami igazán értékes, mi ad értelmet az életünknek, és eszerint rangsoroljunk.

Mindannyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-, rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-, amikor mindenféle kétség, kín és félelem gyötör bennünket, hogy kinyilvánítsuk az ébredéshez való jogunkat.

A lelkünk, és csakis a lelkünk az, ami leláncol, vagy felszabadít bennünket.

A saját magunk által érzett könyörület képessé tesz bennünket arra, hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk, a gyűlöletet bátorsággá, és a félelmet minden lény iránti tiszteletté.

A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet. Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog, egyetlen esemény-sem a belső, sem a külső világban, aminek ne lenne oka, és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást.

Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmondhatná nektek, mit kell tennetek.

Az erő nem a fizikai képességekből fakad, a legyőzhetetlen akarat a forrása.

Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk.

A tények nem ijesztőek, de ha nem akarsz szembenézni velük, ha hátat fordítasz nekik és menekülsz előlük, az már ijesztő. 

Amikor a víz vízhez ér az nem találkozás, hanem egyesülés.

Kedves Múlt..

Kedves Múlt! Köszönöm a leckéket, amiket kaptam tőled. Köszönöm, hogy ezek által felnőhettem, megtanulhattam, megtapasztalhattam mindent, ami jobbá tett. Köszönöm mindazt a szenvedést, amit kiszabtál Nekem és nem engedted, hogy elsodródjak. Köszönöm,hogy erőt adtál folytatni és meglátni mindazt, ami fontos Nekem. Köszönöm, hogy minden rosszat megmutattál, a szomorú, keserű embereket, az aljas világot és nem hagytad, hogy én is részévé váljak. Köszönöm, hogy most esélyt adsz továbblépni. Kedves Jövő! Készen állok! :-)

Az élet tengere..

Képzelj el egy gömb alakú, lepecsételt akváriumot, amely egy másik, nagyobb akváriumban van benne. A nagy akváriumban lévő halak belelátnak a gömbbe, de a gömbben lévők nem látnak ki. Az üveggömb az ő egyetlen realitásuk. A nagy akvárium sós vízzel van tele, és gyönyörű vízi növények, rákok és halak élnek benne. A lepecsételt gömbben azonban édesvíz van, és aranyhalak élnek benne. Hirtelen elkezdődik egy folyamat, amelyben az üveggömb egyre vékonyabb és vékonyabb lesz. Egy kis sós víz át is szivárog, és az aranyhalaknak gyorsan kell fejlődniük, hogy hozzá tudjanak igazodni ehhez a változáshoz. Mivel az üveg egyre vékonyabbá válik, az aranyhalak időnként egy-egy pillanatra meglátják a nagy akvárium élőlényeit. Néhány aranyhal ellenségnek tartja a többi halat, és bátran próbálják védeni gömbjüket a fenyegető invázió ellen. A vízi növényeket rossznak tartják, és azzal vádolják a többi aranyhalat, hogy befolyásolják őket ezek a növények. Ezek az aranyhalak elrejtik félelmüket, de mégis kivetítik környezetükre. Megint más aranyhalak azt hiszik, hogy a nagy akváriumban lévő halak már régóta ellenőrzik az üveggömböt. Önmagukat és a többi aranyhalat kiszolgáltatott áldozatnak tekintik. Azt hiszik, hogy az üveg másik oldalán lévő teremtmények fogva tartják őket, hogy majd egyszer felfalják. És mivel az üveg fala egyre vékonyabb lesz, minden nap jobban félnek. Néhány aranyhal az üveg túlsó oldalán lévő halakat mindenható, isteni lényeknek tartja. Ezzel teljesen feladják saját autoritásukat, és ide-oda ingáznak az érzelmi szélsőségek között. Egyszer kiválasztottnak érzik magukat, máskor pedig értéktelennek. Megpróbálják ’mestereik’ rejtett üzeneteit tolmácsolni, és ezek szerint cselekszenek és hisznek. Ide-oda úszkálnak a gömbben, sok légbuborékot kavarnak, de hosszú távú hatást nem tudnak előidézni. És van néhány aranyhal, akik ezeket a másfajta teremtményeket testvérüknek tekintik, és csodálják a ’Nagy Halat’, hogy milyen hihetetlen mennyiségű formában tudja kifejezni magát. Ők minden lélegzetükkel és mozdulatukkal a Nagy Hal szellemét követik, és eksztázist élnek át, mivel lassan előkészülnek arra, hogy a nagyobb vízben úszhassanak.

A prof. tanítása az életről

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogytele van-e az üveg.

- Igen! - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.

És most - mondta a professzor - vegyétek észre, hogy ez a Ti életetek!

A kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak; mint a munkád, a házad, az autód. A homok az összes többi apróságok.

Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel; szakíts időt orvosi ellenőrzésre; vidd el a párodat táncolni! Dolgozni, takarítani, vendégeket hívni mindig lesz időd. Ezért először a kövekre figyelj - azokra a dolgokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok!

Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e az üveg. Mire a prof azt válaszolta, hogy igen, tele van.

Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beletöltötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák:

- Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik: 
EGY SÖR AZÉRT MINDIG BELEFÉR! :)

Az ideális világ

A kocsmák bizonyos szempontból az ideális világot is modellezik, és ezt a legkomolyabban mondom. Olyan társaság alakul ki bennük, amiben mindenki keresi, hol lehet hasznos, nincs pénzmozgás a törzstagok között, és mindenki elégedett. Senki sem néz rád rossz szemmel, ha egyik nap nem mész, és senki sem veszi örök ígéretnek, ha azt mondod, este a meccsre visszajössz. Így lesz ez egy olyan társaság, ahol senki nem piszkál, egyszerűen azért, mert nem ígértek egymásnak semmit. Azt hiszem, ez a kocsmák legnagyobb vonzereje és előnye a kapcsolatokkal szemben: a szabad döntéshozatal, és az, hogy önmagad lehetsz.
Szabó Eszter

Az élet egyetlen értelme

Az élet egyetlen értelme a tapasztalatszerzés, amelyből felismerések születnek - ez egyetlen, amit életemből magammal vihetek, mivel mezítelenül jöttem, és mezítelenül is fogok távozni. Mindaz, amivel itt rendelkezem, azt kölcsönkapom az élettől, melyet előbb vagy utóbb, de legkésőbb ezen életem végén vissza kell adnom. Élni tehát annyit jelent: tanulni. Egyikünk sem "lóghat" az "élet iskolájából". A feladatom azonban nemcsak a tanulás, hanem az is, hogy amit megtanultam, azt éljem is. Nem holt tudást kell gyüjtögetni, hanem a tudatomat kell kítágítani, s ezzel együtt önmagamat. Ez azonban csak akkor sikerül, ha a tanultakat harmóniába hozom az élettel. Amennyiben kudarcot vallok, szemben találom magam a sorssal. Fel kell ismernem, hogy én magam vagyok a legfőbb feladat. 


Kurt Tepperwein

Sai Baba Tanítása

 
Várlak téged Mária a beszéd, és a tanítás mezején. Kérlek, fogadd üdvözletemet, és forró szeretetemet, amellyel közelítek hozzád. Szíved nem egy zárt, és jeges szív. Az értelmek, és a szeretet gondolatok telítik azt, és így megtöltve van ezzel. Én már nem tudok a számodra ettől többet, és nagyobbat adni. A forró isteni szeretet a tiéd, és az enyém.
A” Bírtok”, amelyben van a szív a te birtokod, és örökséged tőlem. Rendeltem számodra erőt, amely lemossa a port erről a birtokról. Tiszta látható lesz a számodra, minden érzés,és tudat, ami az emberi szívben van. Szeretni veled jó, mondod Te. Szeretni mindenekkel mondom Én. Az Vagyok, akinek gondolsz. Isteni inkarnáció. Háromszor született, mint az inkarnáció, akit Trismegisztoszként is ismersz. Velem vannak a HATHOROK, mint isteni nép. Ők tanítottak általam az egyiptomi létben. El kell azonban határolnom magamtól,az előbbi inkarnációt,mivel más-más volt a feladata. Az idők végére,már átlátható lesz az inkarnációk sorozata,és a benne elvégzett munkám.
Lehet ebben hinni, és lehet ezt elutasítani. Mindenkor ez Van.
Érdemes-és érdemleges e-veszítettségben is arra gondolni, hogy a fejlődés érdekében, minden hit, akarat, vallás, teremtés, szeretet, és más elgondolások is elfogadhatóak. Minden gondolat, egy mantra, amely megteszi a dolgát. Energiát, fényt hoz a létre, amely manifesztálódásra törekszik.
Ha akadályokba ütközik, akkor később valósul meg a számotokra. Ez a kegyelem törvénye. 
Ezt is Én idézem elő. A javítás lehetősége áll benne, a számotokra. 
A pozitív fény amelyben, sok szeretet töltés van, hamar vagy azonnal manifesztálódik. Előfordulhat azonban az, hogy az alacsonyabb szintű energia közeg, ahol az isteni gondolat megszületik, nehezíti a megvalósulását a jónak. Ilyenkor a jó, és a szeretetteljes közegbe indul el,és ott valósul meg,ahol nincs negatív megvalósulás. Ha így más Univerzumok számára teremtesz pozitívat, és szeretetet, akkor visszahatnak rátok jól. Igaz az, hogy semmi nem vész el. Átalakul, és formálódik minden. Számotokra vagy jóra, vagy rosszra. Ezer, meg ezer éve tanítom ezt ,a földön is. Legyen ez ma megértve! A gondolatteremtő ereje hat,és elterjed a világokban :jól ,vagy nem jól. Kérd az isteni létedet, hogy értesse meg ezt az emberekkel. Tanítsd arra az embert, hogy szeresse,a gondolatait, vagyis fordítson rá figyelmet.
A szeretet gondolat, nem rossz mantra. Ezen gondolati mantrák hozzák létre, a fentebbi éteri közegek, fény alkatát, rezgését. Van egy olyan faj, akik különösen nagy hangsúlyt fektetnek e-rezgéstartomány létrehozására. Járuljatok Ti is ehhez a munkához, a szép, pozitív, szeretetben való gondolatokkal. Hozzátok létre azt a közeget, amelyben szeretitek egymást.
A lényeg az,hogy értelmedre figyelj,teremts jót! A jó megmarad,a rossz sötét feloldódik,semmivé válik itt az idő tartományban. Az időtartomány, nem egy ruha, amit felveszel, és leveszel..Ez egy olyan energia/tudat közeg, amely létező gondolat tartomány . Az a létforma,amelyben 
2
gondolkodtok,ebben az energia/tudat közegben van. A gondolat, és energia megteremtése, irányítása,a Ti isteni privilégiumotok. 
Amikor ezt megértve gondolkodtok, a tudat megszünteti ezt az energia közeget. Nem létezővé válik a számotokra a tér/idő energia közeg. Minden megvalósuló életközeg, minősége attól függ, hogy melyik érzelmi valósággal, hoztad létre.
Vigyázz ezért arra, hogy mit teszel!
A szeretet nem olyan energia, ami elillan, és kevés volna belőle. Ez a tévedés mantrájából származó teremtésetek .A téveszmék,tévutak nem más,mint a nehéz szeretetlen gondolatok, amelyeket félelmeitekben hoztok létre. Sajnálatos módon ez a teremtésetek ott marad a Ti teremtés idő/teretekben.
Minden energia oda csoportosul, ahol már sok van belőle.
A pozitív, és a negatív is a maga tartományához kerül. Akkor van változás, ha pozitív teremtésetek eredményeként, más univerzumok visszasugározzák, felétek a hálát.
Ez már megmarad azokban, akik ebben az energia/gondolat közegben élnek. A fejlődéseteket így indítjátok el. Minél több emberi tudat érti ezt meg, annál több ember élhet majd a szeretet energiateremtésben. A vállalásotok nem kevés. Figyelni kell minden gondolat/érzelemteremtésetekre. Ügyelve, az önzetlenségre, a békére és a szeretetre, amiben az bölcsé tesz benneteket. 
A haladás és a fejlettség ez: Tenni, és erre koncentrálva szeretni önnön létedet, ami erőt ad a további cselekvésre. Meg kell látnotok, hogy ez az egyetlen út, amely kivezet benneteket, a káoszból a rendbe és a szeretet energia közegbe. Ahol, hasonló lényekkel élhettek, együtt boldogabban.
Várom, a visszajelzéseteket.,a megértéseteket és azt,hogy ebben teremtitek az ember új életterét itt a földön.
Áramoltatom felétek szívem szeretetét, és amikor Ti ezzel a munkával megnyitjátok a felétek vezető útját, meg is érkezik hozzátok.
Veletek maradok szeretetben.
Sam ra , Mari pu.
Sai Baba Debrecen 2011. április. 29.

Hamis tanok

Minden tanítás és lelki gyakorlat, meditációs vagy spirituális módszer ártó, ha végeredményét tekintve felkavarja, elnyomja, megbélyegezi, vagy kihasználja alkalmazóját. Biztos vagyok benne, hogy közülünk sokan találkoztak már ilyennel.
A megvilágosodáshoz, a kiteljesedéshez vezető úton azonban vannak olyan technikák is, amelyek elsajátítása és gyakorlása, olykor valóban kínkeserves, mert megerőltető vagy éppenséggel a lemondás miatt, „emberfeletti” lelkierőt követelnek meg tőlünk.
Egy régi és igen bölcs mondást idéznék fel most, ami úgy gondolom, feltétlenül ideillik.: „Az út a fontos, nem a megérkezés.”

Vagyis semmit sem ér a cél, ha nem élvezetes az út. Az út ismerete, a cél látomása, még ha fájdalmas is a haladás, gyönyörteljessé, szentté, csodálatossá teheti azt.
Amennyiben tudatosak vagyunk arra, hogy mit miért is teszünk és kellőképpen lazák ahhoz, hogy elengedjük a folytonosan rögzített és egyre mélyebben betokosodott régi viselkedési és egyéb mintáinkat, akkor úgy gondolom –és ez a részemről tapasztalat is-, hogy egészen biztosan elérjük azt a bizonyos célt, amit magunk elé tűztünk ki, bármi is legyen az.
Hogy valamiféle végkövetkeztetést vonjunk le az eddigiek alapján, kijelenthetjük, hogy amit eztán gyakorolnunk érdemes, az nem más, mint a tudatosodás (…mit miért teszek…), és a lazaság, hogy képesek legyünk elengedni, minden régit - elavultat - halottat és hogy el tudjuk fogadni mindazt, ami még vár ránk; Ami élő, és ami természetes.

Noé bárkája

Minden amit tudnod kell az életben, arra megtanít Noé Bárkája.

1. Ne késd le a hajót.

2. Emlékezz, mind ugyanabban a hajóban vagyunk!

3. Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette a Bárkáját.

4. Tartsd jó kondiban magadat. Mikor 60 éves leszel, lehet valaki felkér egy

nagy dologra.

5. Ne törődj a kritikákkal. Csak csináld meg a munkát, amit meg kell

csinálni.

6. A jövődet építsd magasra.

7. A biztonságod érdekében mindig párban utazz.

8. A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban

van.

9. Ha stresszes vagy, lebegj kicsit.

10. Emlékezz: a Bárkát amatőrök, a Titanicot pedig profik építették.

11. Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

Tíz szívparancsolat

1. A világ a tanítómesterünk, és azért vagyunk itt, hogy tanuljunk.
2. Az univerzumnak nincsenek kedvencei.
3. Életed tökéletesen visszatükrözi meggyőződéseidet.
4. Abban a pillanatban, amikor elkezdesz túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez ... elszúrsz mindent.
5. Amire az életedben összpontosítasz, az gyarapodni fog.
6. Hallgass a szívedre.
7. Isten sosem fog lekászálódni a felhők közül, hogy azt mondja: "Na, most megengedem, hogy sikeres legyél!"
8. Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer.
9. Hogyan szeretheted az embereket? Egyszerűen fogadd el őket!
10. A küldetésed nem az, hogy megváltoztasd a világot. A küldetésed az, hogy Te változz.

Zsonglőrök vagyunk mind

‎"Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét."

James Patterson

Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta..."


Marcus Aurelius

A felebaráti szeretetről

Ott tolongtok felebarátotok körül, szép szavaitok vannak erre. Én azonban azt mondom néktek: felebaráti szeretetetek hitvány önszeretet csupán.
Önmagatok elől menekültök felebarátotokhoz, és még erényt is szeretnétek csinálni belőle: csakhogy én átlátok "önzetlenségteken".
A Te régebbi, mint az Én; a Te szenté avattatott, az Én azonban még nem: ezért törekszik felebarátja felé az ember.
Talán felebaráti szeretetre intlek én benneteket? Arra intlek inkább, hogy meneküljetek a felebaráti közelségtől, és szeressétek az idegenbéli messziséget!
Magasabb rendű a felebarát-közelség szeretetnél a legtávolabbiak és eljövendők iránti szeretet; az emberszeretetnél pedig magasabbrendű még a dolgok és kísértetek iránti szeretet is.
Az előtted szaladó kísértet szebb nálad, testvérem; mért nem adod hát néki húsod és csontjaid? Te azonban félelmedben felebarátodhoz menekülsz.
Nem bírjátok elviselni magatokat, és nem szeretitek magatokat eléggé: ezért akarjátok szeretetre csábítani felebarátotokat, hogy tévedése bearanyozzon benneteket.
Azt kívánom, bárcsak ne bírnátok elviselni holmi felebarátot és szomszédait; akkor saját magatokból kellene magatoknak túláradó szívű barátot faragnotok.
Tanút hívtok, ha jót akartok mondani magatokról; és ha sikerült elcsábítanotok, hogy jót gondoljon rólatok, akkor gondoltok jót magatokról ti magatok is.
Nemcsak az hazudik, aki legjobb tudomása ellenére szól, de nem kevésbé az is, aki nemtudása ellenére szól. Márpedig ti így beszéltek magatokról egymás között, és körbehazudozzátok magatokkal szomszédaitokat.
Így szól a bolond: "Az emberi társaság megrontja a jellemet, legfőképp azét, akinek sohasem volt."
Egyikőtök azért szalad felebarátjához, mert meg akarja találni magát; a másik meg azért, hogy elveszítse. Az önmagatok iránti hitvány szeretet fogsággá teszi néktek a magányt.
A távolabb lévők fizetik meg felebaráti szeretetetek árát; és ha már öten együtt vannak közületek, mindig meg kell egy hatodiknak halnia.
Ünnepeiteket sem szeretem: túl sok színészt láttam már sürgölődni arrafelé, a nézők pedig nemegyszer túltettek még a színészeken is.
Nem a felebarátot tanítom hát néktek, hanem a barátot. Barátotok legyen néktek ünnepe a földnek, és az embert fölülmúló ember előérzete.
A barátot tanítom néktek, és túlcsorduló szívét. De aztán tudjon is szivacs lenni, aki túlcsorduló szívek szeretetét akarja.
A barátot tanítom néktek, akiben készen áll a világ, a jó kelyhét - a teremtő barátot, aki bármikor kész világot ajándékozhat el.
És ahogy kigöngyölődött előtte a világ, úgy csavarodik gyűrűkké előtte újra: a jó létrejötte a gonosz révén, s a célok létrejötte a véletlen által.
A jövő és a legtávolabbi legyen oka mai napodnak: barátodban az embert fölülmúló embert saját okod gyanánt szeresd.
Testvéreim, nem intlek hát titeket a felebaráti közelség szeretetére: a legidegenebb messzeség szeretetére intlek benneteket.
Így szólott Zarathustra.

Tanítás a boldogságról

Kérd az Istent, szeressen téged, fogadjon és tanítson folyamatosan. Azért, hogy át tudd adni a tudást és a szeretetet, amit kapsz tőle, mivel, mind továbbkészülsz adni. Tanítsd meg az embereket, a hálára, és arra, hogy tiszteljék is egymást. A tudást, kinek-kinek mérték szerint osztja ki az Isten. A képességeket is. Ezért kell egymást szeretni, mert mind egy helyről jön, Vagyis mindenki egytől kapja. Senki nem nagyobb a másiknál. Aki nagyobb akar lenni, az valóban tegyen a többiért többet. Adjon több önzetlen szeretetet, mert ezzel kerül, egy olyan széles befogadó sáv birtokába és helyre, ahol még több tudást és szeretet fényt kaphat. E sávváltások fognak benneteket tovább vinni, a teljes erő állapotra, ami a teljes fény befogadására képesít benneteket majd. Ez nem sok év. Ez egy és néhány év. Kinek-kinek milyen az előre haladása. Ezért segítsétek egymást, és ne irigykedjetek, mert a lépésváltást-sávváltást együtt kell megtennetek. Akkor juttok el a teljes sáv és spektrum befogadására, amikor mindenki elérkezik, a szeretet mértékének legszélesebb fokára. Együtt. Ez az együtt fejlődés tesz titeket igazi fény csoporttá. Aki vezeti a fény csoportot, az mindig a fentebbi sávokban van, ez minden esetben így történik. Az egybe folyás vele, Istenben, az idők végezetén következik be. Ez a 144 000 szellemre vonatkozik. A társ a tanító és a tanítvány, aki istenben válik egybe. A krisztusi szellem léte azért engedélyezett itt a földön, mivel a tanítás befogadása nagy mértékű lett .A szervezés, tudás, és cselekvés az ő feladatuk. Mindig annyit adnak át, amit befogadnak a csoportban. Kell egy fény és kell egy hely, ahova sugárzik. Ha nem befogadó a csoport, akkor megbomlik a rend, és vége a tanításnak. A lázító elme---baj! A csoport tudás nem mindig azonos az egyénével. Van amikor magasabb, van amikor kisebb. Ezért nem kell feltételezni, semmi véleményt, mert ez a haladás útja. Mindenki tart ott ahol tart, ezt tudni kell, és segíteni. A nagyobb fényt befogadó ne kritizálja a kicsit, mert ha ezt teszi, rövid időn belül ő lesz a kisebbik fényt befogadó. Mivel bezárja az Isten a kapukat, és nem tud befogadni addig rajta, míg észre nem veszi, miért is záródnak azok be. A vezér, aki a kapukat nyitja, és a kapukban áll, mindig szélesebb fény spektrummal rendelkező. Mivel a fény és szeretet erő, amit hordoz magában, a legnagyobb mértékű. Ez a tanító és a tanítvány. Ha a tanító büszkévé válik, a tanítványt nem taníthatja, nincs mivel. Aki erővel azon dolgozik, hogy vezetővé váljék, nem jól teszi, és nem jól él. Hiszen ez a választás az Isten dolga. Ember vezetői, tanítói posztot nem választhat. Azt kapja, és elfogadja. Ez a különbség tétel. Az Istentől jön és áramlik belétek, mert erre van szükségetek. Kell egy forrás, és kell egy áramoltató és egy befogadó állomás. Ez így működik, ez a törvény. Ha ezt valaki nem fogadja el, kiesik az áram fogadásából, és nem jut fényhez. Sötétté válik és meghal. Ez a csoportok tanításának rendje. Érts, fogadj, szeress, és cselekedj! Minden posztot fogadni kell, és abban szeretni és cselekedni. Ezt tedd, és akkor boldog leszel. Az első boldogság ez: ALÁZAT. Kérd és kapod, élj vele és maradandó lesz nálad! 
Krisztus