A boldogság képlete

Ha netán valaki tréfára gyanakodna, sietek biztosítani róla: a boldogság itt közölt képlete valódi, és bizony komoly, széleskörű (több kultúrában, több tízezer emberrel éveken keresztül végzett) lélektani tudományos kutatásokon és statisztikákon alapszik. [Martin Seligman: Autentikus életöröm, 74., 94. old.] Rögtön megjegyzem azt is, hogy koránt sem ez az egyetlen képlet a boldogságra. Bármilyen furcsának tűnik is, az amúgy többnyire tűnékenynek, véletlenszerűnek tartott boldogságot többen is megpróbálták már képletbe foglalni. 

Mielőtt a Seligman féle képlet ismertetésére térnék, néhány dolgot le kell írjak, hogy helyén (helyiértékén) lehesen kezelni a "képletet". A képlet kifejezés, noha Seligman valóban ezt a kifejezést használja, szerintem némileg félrevezető. A boldogság - mint alapvető emberi érzelem és elmeállapot - ugyanis nem írható le igazán matematikai eszközökkel. Értem én persze a jószándékot, a fogalomhasználat azt igyekszik alátámasztani, hogy a képlet megalapozása tudományos kutatásokkkal történt. Ez igaz is. No meg természetesen feltehetően működött a leegyszerüsítés, közérthetővé tevés szándéka is. Azonban érzelmeink alakításában jónéhány olyan tényező (bizonytalan és részben ismeretlen változó) vesz részt, amelyek nem algoritmizálhatóak. (Nem írható róluk pl. egy számítógépes program.) Ha már - egyébként a tudományos kutatás és a jobb megértés szempontjából szimpatikusan - strukturálni akarjuk a kutatási eredményeket, akkor a következő képletszerűen kinéző szabályt inkább heurisztikának (ökölszabálynak) kellene nevezni. A kifejezést használja az agykutatás és a döntéselmélet is, tehát olyan rokonterületek, amelyek nem esnek nagyon messze a pszichológiától.   

Következzenek tehát a vázlatos részletek:

A boldogság képlete: B=I+K+E 

B = a boldogság tartós szintje, I = az irányultság, beállítódás, K = a külső életkörülmények és E = ellenőrzés (az akaratlagos kontrollunk alatt álló tényezők).

I (Irányultság)

A boldogság tartós szintje (genetikai-, működésbeli határok)

A kutatások szerint van a boldogságnak egy tartós szintje, amely nem azonos az átmeneti, pillanatnyi boldogság, öröm szintjével. Ez utóbbi könnyen növelhető némi "technikai" segítséggel (ajándékkal, dícsérettel, csokoládéval, egy kellemes zuhanyozással, jó zenével stb.). 

A személyiségvonások, (érzelmi és tulajdonságbeli jellemzők) - mai ismereteink szerint - átlagban kb. 50%-ban genetikailag meghatározottak. Átlagban, mert vannak ezek közül, amelyek, úgy tűnik ennél nagyobb %-arányban (pl. testsúly, szexuális beállítottság), mások valamivel kisebb mértékben, (pl. optimizmus, félénkség). Ami a boldogságot és más pozitív érzelmeket illeti, ezek szintje, jellege - mai ismereteink szerint - kb. 50%-ban örökletes késztetés által meghatározott. Mindegyikünkben van tehát egyfajta belső "termosztát", (egy genetikailag beállított tartós alap boldogságszint) amelyhez a boldogságunk aktuális szintje állandóan visszatér. Legyen szó hatalmas lottónyereményről, vagy egy szerencsétlen, súlyos balesetről, egy idő (néhány hónap vagy év) múlva a "termosztát" többnyire visszaállít az alapszintre.

A tartós boldogság szintjének emelése ellen hat a jó dolgokhoz való gyors és elkerülhetlen hozzászokás. Ezt a tudományos kutatások épp úgy kimutatták, mint ahogy a napi tapasztalatunkból is ismerjük a jelenséget. Nincs az a jó dolog vagy esemény, (anyagi javak, eredmények, szerencse, kivételes életkörülmény) amit egy rövid idő után ne vennénk magától értetődőnek, és ne lenne belőle egyre többre szükségünk a boldogság szintjének fenntartásához. Így szokunk hozzá a rossz dolgokhoz is, tehát lefelé is igaz, amit a tartós boldogságszint változásáról írtam. Persze, azt is hangsúlyozni kell, hogy vannak olyan súlyú, minőségű rossz események (pl. súlyos szegénység, egy gyermek baleseti halála), amelyekhez nem tudunk hozzászokni.  

Ami azonban itt és most a lényeg: a külső körülmények, események, tényezők jelentős része csak viszonylag csekély mértékben és csupán időlegesen tudja (de tudja) az örökölt, egyedi - tartós - boldogságszintünket módosítani.

K (Körülmények)

Külső (élet)körülmények, tényezők

Akárhogy is - hál' istennek - van a külső tényezőknek, életkörülményeknek egy olyan köre, amelyek - ha csak időlegesen és korlátozottan is, de - érzékelhetően képesek a boldogságszintünket növelni. Ha szavaztatnék, a közvélekedés szerint ilyenekre lehetne e körben szavazni, mint: pénz, házasság, társasági élet, negatív érzelmek elkerülése, életkor, egészség, képzetség, klíma, vallás stb.

Az e körben végzett kutatások - több területen - azonban igen meglepő (no és persze vitatható) eredményeket hoztak. Nem akarok senkit fölöslegesen csigázni, így elárulom, hogy - legalább is M. Seligman és társai kutatásai szerint - az összes itt említett életkörülmény, külső tényező együttesen sem képes 8-15%-nál többet emelni a személyes boldogság, elégedettség tartós szintjén. Ráadásul nem egy (a boldogságra kimutatható, bár mérsékelt hatást gyakorló) tényező esetében nem sikerült megbízhatóan bizonyítani, hogy mi volt előbb, "a tyúk vagy a tojás". Így pl. a házasságnál - némi leegyszerüsítéssel - nem tudni, hogy a jó házasságban élő házasemberek boldogabbak, vagy a boldog emberek érzik magukat jobban a házasságban. Hasonló a helyzet a gazdag szociális-, társasági kapcsolatokkal is. (Ez nagyon szimpatikus beismerés a kutatók részéről!)  

E (Ellenőrzés)  

Ellenőrzésünk alatt álló változók 

Ami - végre - mindenképpen jó hír, hogy a kutatások szerint az ellenőrzésünk, akaratlagos irányításunk alatt állnak olyan változók, amelyeket befolyásolva tartósan növelhetjük az élettel való elégedettségünk, pozitív érzelmeink szintjét, 3 területre (a múltra, a jelenre, és a jövőre) vonatkozóan. Boldogságunk, szubjetív jóllétünk növelése tehát a kezünkben van. Ezek a változók, feltételek irányításunk alatt állnak, mert érzelmeinket igen jelentős részben gondolataink, cselekedeteink határozzák meg. (Szemben a freudizmus, a behaviorizmus és a kognitív nézetek szélsőségeivel, sem a gondolataink az érzelmeinket, sem az érzelmeink a gondolatainkat nem határozzák meg kizárólagosan, hanem együtt és egyszerre hatnak.) Vannak tehát olyan feltételek, amelyek között a gondolkodásunk, a cselekedeteink és az értelmezésünk képes hatást gyakorolni az érzelmeinkre. Persze, csak hatást gyakorolni, és nem mindenestől meghatározni! Mindennapi használatra azért: nagyjából olyan múltunk, jelenünk és jövőnk lehet, amilyet gondolunk. A tények persze nem változnak, de azt már alapvetően mi választhatjuk meg, hogy ezekről a tényekről mit és hogyan gondolunk, milyen módon, milyen fogalmakat (képeket, metaforákat) használva értelmezzük (interpretáljuk) ezeket. Legtöbben ismerik a két kisfiúról szóló régi viccet, akik lócitromot kaptak ajándékba. Közülük az optimista minden bizonnyal sokkal jobban járt... ("Kaptam egy lovacskát, csak elszaladt" - szól az ő interpretációja.)

Persze, a pesszimista erre - még - azt mondja: a tény az tény marad. Azonban az optimizmus, az optimista gondolkodás, értelmezés (illetve a boldogság) is tanulható!

forrás: www.boldogsag-ok.blog.hu

Az optimális optimizmus

Sokat, sokfelől halljuk, hogy micsoda erőt képvisel az egészséges, pozitív gondolkodás. Az optimista emberek tovább élnek és egészségesebbek pesszimista társaikhoz képest. Az élet minden területére kihat hozzáállásunk, könnyebben érjük el céljainkat, valósítjuk meg vágyainkat, ha optimistán, vidáman és magas energiákkal állunk a dolgokhoz. 

Gondolataink apró láncszemenként kapcsolódnak egymásba. Ahogy egyik rossz gondolatot azonnal követ egy másik rossz, ugyanígy tudjuk egymásba fűzni optimista, jó gondolatainkat is. Aki nem hiszi, szánjon időt rá és próbálja ki! Kicsi tudatosság kell csak hozzá, hogy önmagunkat figyeljük kívülről, ahogy "agyalásunknak" utat engedünk. Főleg a nők űzik professzionális szinten a gondolatokból történő légvár-építést. Ha valóban vágyunk egy sikeres és boldog életre, akkor egyre gyakrabban nyakon kell csípnünk negatív gondolatainkat. Engedd meg magadnak, hogy a téged ért incidens, történés, esemény megérintsen. Ha fáj, hát fájjon, ha felbosszant, dühöngj kicsit. De! Aztán ahogy megélted, utána engedd el. Beszéld meg, kérdezz rá, mondd ki! Kerüljön a megfelelő helyre, a hátad mögé, a múltba. Ahogy a múltba vész, el is kell tűnnie. Nem cipelhetjük magunkkal, napokon vagy olykor éveken át.

Tudom, hogy könnyű ezt mondani, de hidd el, nincs más választásod. Amikor negatívan állunk a dolgokhoz, bírálunk másokat, történéseket, amikor problémázunk, és újra visszatérünk eseményekhez, ahol vélt vagy valós sérelem ért, na akkor minden sejtünket szisztematikusan mérgezni kezdjük. Egy betegség "legyártásához" aránylag sok idő kell, tehát észre sem vesszük, hogy következetes, negatív hozzáállásunk újabb és újabb téglákat jelent betegségünk megalkotása során. Amíg egészségesek vagyunk, el sem hisszük, hogy leginkább mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy gondolatainkkal is segítsük egészségünk megtartását. Aztán persze, ha itt a baj, bármit megteszünk a korrigálásért, de azt tudnunk kell, hogy amilyen hosszú ideig alakul ki a betegségünk, legalább annyi idő lesz, annak felszámolása. Sok könny, lemondás, rettegés, aggódás kíséri a gyógyulás útját. De minek mennénk ezen az úton, ha van másik is?! Mert van! Lehet élni optimistán, pozitív hozzáállással.

De hol van az optimális optimizmus? Bizonyára ismersz olyan embereket, akik mindig mosolyognak, soha semmi bajuk, mindenen megrántják a vállukat, állandóan a legjobbat remélik, minden úgy jó, ahogy van. Az ilyen emberek akkor szúrnak ki leginkább önmagukkal, ha mindez nem szívből jön, amikor az otthoni ajtó becsukódása után a mosoly eltűnik az arcukról és a tükörből egy megtört, szomorú szemű arc tekint vissza. Akkor az egész hazugságra épül. Kérdezem, miért csinálják? Kinek hazudnak? Ki várja el ezt tőlük? Önmagukon kívül senki!

Az optimális optimizmus talán ott kezdődik, ha megtanuljuk megismerni önmagunkat, önbizalmunkat megerősítjük és szeretni kezdjük az életet. Hogyan? Első lépés önmagunk szeretete. E nélkül pont az alap hiányzik, minden további építkezés ingatag lesz, könnyen kártyavárként dőlhet össze. Hogyan kell önmagunkat szeretni? Apró lépésekkel érdemes haladni, egyetlen lépcsőfokot sem szabad kihagyni.

Keleti bölcsek szokták mondani, hogy adj meg mindent magadnak, amire vársz, hogy majd az élet is azt adja neked. Sok kutatómunka, megfigyelés, befelé dolgozás eredménye lesz, hogy kristálytisztán tudni fogod, hogy mi okoz Neked örömet, milyen élethelyzetekben érzed jól magad, hol vagy szívesen, mitől épülsz, mikor szereted igazán önmagad. Ha kell, írj naplót a megfigyeléseidről, újra ne kövesd el ugyanazt a hibát. Ha bizonyos helyszíneken, társaságokban sok fájdalom ér, az önértékelésedet rombolják, akkor egyszerűen védd meg magad, menj helyette oda, ahol korábban is már sok-sok pozitív energiával töltekeztél. Nagy valószínűséggel újra jótékony hatással lesznek rád azok a helyzetek, események, személyek. Lehetsz Te hosszú combú, vagy rövid lábú, kövér vagy épp sovány, a szépséged belülről fog sugározni, olyan energiamezőt alkot köréd, amit a másik ember tökéletesen érzékel. Nem ragad le az elálló füleidnél, pattanásos bőrödnél, mert igazából észre sem veszi. Nem lesz rá szeme, mert a szívével kezd nézni. A csillogó szemedre, mosolyodra, őszinte szavaidra, megnyugtató vagy felpezsdítő energiáidra fog emlékezni, arra, hogy hogyan is érezte magát a társaságodban. Nem hiszed? Ha nem így lenne, akkor csak a trendi szupermodellek találtatnának vonzónak és értékesnek, a világ többi lénye mehetne az értéktelenek süllyesztőjébe. De szerencsére nincs így! Minden emberi lény csoda, nincs ismétlődés. Különlegesek vagyunk. Igazán pedig akkor válunk nagyon különlegessé, ha ennek tudatában is leszünk.

Tehát az optimális optimizmusunk során tisztában vagyunk azzal, hogy vannak hiányosságaink, de egyetlen percet sem töltünk ennek analizálásával. Arra fókuszálunk, hogy miért szeretjük Önmagunkat. Keress magadban értéket! Annyi van! Ha sikerült, jöhet a következő lépés, ez a szerethető lény, Te. Legyél saját filmet, színdarabod, az életed főszereplője. Ez a film, akkor lesz izgalmas, élvezetes, szép, ha azonosulni tudsz a főszereplővel. Mikor tudjuk ezt megtenni leginkább? Ha a főszereplő szerethető. Légy az! Keress apró szépségeket az életedben, minden egyes napodban. Butaság a nagy dolgokra várni, az élet szépsége sok apróságból áll össze, boldogságunk attól függ, hogy mit élünk át nap, mint nap. Semmi köze ahhoz, hogy mit birtokolunk. Nem hiszed? Próbáld ki! Ha nagyon rossz passzban vagy, vegyél magadnak valamit, amire vágysz. Az eufórikus érzés megérkezik, majd ahogy jött, tova is száll. Ott maradsz újra rossz állapotban, csak már birtokolsz valamit, ami nem tudott boldoggá tenni. Mert nem azért van! Az élményeid, tapasztalásaid, amelyeket az életed során gyűjtesz, azok gazdagítanak, változtatnak. Engedd meg magadnak, hogy változz, szeresd az életed és benne önmagad. Ez a film már forog, a pillanatok nem ismétlődnek meg, legyél egészségesen önző, ne várj valami égi jelre, amikor majd elindul a boldog életed. Már peregnek a filmkockák, minden képességed benned van, hogy átszínezd azt. Halogatásban nagyok vagyunk, megerőltetés nélkül soroljuk az okokat, amiért nem változtatunk, pedig fuldoklunk. Ne játssz a világnak, ne mutass magadról hamis képet! Mindig vállald önmagad, az optimista embernek is vannak szomorú pillanatai. Nem leszel Te kevesebb, ha olykor elakadsz, de felismered, hogy a változás elkerülhetetlen és lépsz. A változás kezdetben lehet félelmetes, de ha megérint a szele, megérzed az ízét, akkor elvarázsol. Amikor már mosolyog a szíved, na akkor megállíthatatlan lesz a változásod.

Hidd el, az élet szeret Téged. Szeresd Te is az életed!