Hamis tanok

Minden tanítás és lelki gyakorlat, meditációs vagy spirituális módszer ártó, ha végeredményét tekintve felkavarja, elnyomja, megbélyegezi, vagy kihasználja alkalmazóját. Biztos vagyok benne, hogy közülünk sokan találkoztak már ilyennel.
A megvilágosodáshoz, a kiteljesedéshez vezető úton azonban vannak olyan technikák is, amelyek elsajátítása és gyakorlása, olykor valóban kínkeserves, mert megerőltető vagy éppenséggel a lemondás miatt, „emberfeletti” lelkierőt követelnek meg tőlünk.
Egy régi és igen bölcs mondást idéznék fel most, ami úgy gondolom, feltétlenül ideillik.: „Az út a fontos, nem a megérkezés.”

Vagyis semmit sem ér a cél, ha nem élvezetes az út. Az út ismerete, a cél látomása, még ha fájdalmas is a haladás, gyönyörteljessé, szentté, csodálatossá teheti azt.
Amennyiben tudatosak vagyunk arra, hogy mit miért is teszünk és kellőképpen lazák ahhoz, hogy elengedjük a folytonosan rögzített és egyre mélyebben betokosodott régi viselkedési és egyéb mintáinkat, akkor úgy gondolom –és ez a részemről tapasztalat is-, hogy egészen biztosan elérjük azt a bizonyos célt, amit magunk elé tűztünk ki, bármi is legyen az.
Hogy valamiféle végkövetkeztetést vonjunk le az eddigiek alapján, kijelenthetjük, hogy amit eztán gyakorolnunk érdemes, az nem más, mint a tudatosodás (…mit miért teszek…), és a lazaság, hogy képesek legyünk elengedni, minden régit - elavultat - halottat és hogy el tudjuk fogadni mindazt, ami még vár ránk; Ami élő, és ami természetes.

Mennyei prófécia

Heti ajánló
James Redfield "A mennyei prófécia" című kultuszteremtő regénye mindenhol,  ahol  megjelent,    alaposan felbolygatta az olvasóközönséget. Az izgalmas kalandregény  formájába öltöztetett  szokatlan, kihívó és mély gondolatok senkit sem hagytak hidegen. A sorozat összes tagja most újra kapható! A mennyei prófécia JAMES REDFIELD A véletlenekben rejlő lehetőség felismerése A szerző "kalandos példázat" névvel jelöli könyve műfaját. A kaland önmagam és a világ megismerésének igen kockázatos útját jelenti. Főszereplője életének éppen abban a pillanatában találkozik egy régi barátnőjével, amikor kiábrándultság vesz erőt ratja, és azon töpreng, változtatnia kellene az életén. A barátnő Peruból tért haza, ahol a közelmúltban egy ősi kézirat került napvilágra, amelynek létét a "hivatalosak" tagadják ugyan, de olyan szenvedélyesen üldöznek mindenkit, aki bizonyosságot akar szerezni a Mennyei Romok közt talált Kéziratról, hogy egyre több "választott" indul útnak Peru hegyeibe. Hősünk, aki a könyv végéig névtelen marad, most hall először az Első Felismerésről: tudatosodik benne, milyen véletlenek hatottak és hatnak közre életének alakításában. Nem hisz ugyan abban, hogy a Kézirat az emberi lét minden rejtélyét megvilágítaná, de a titok felébreszti kíváncsiságát. Különös álmot lát... Ha megnyitjuk elménket és szívünket, részeivé válunk az új spirituális kibontakozásnak.Tovább>> ALEXANDRA KIADÓ 3000.-   A tizedik felismerés JAMES REDFIELD Őrizni a látomást A Peru szent hegyei között játszódó regény folytatása "A Tizedik Felismerés" még egzotikusabb tájakra kalauzolja olvasóját: nemcsak az észak-amerikai hegyvidék vadonába, hanem egy másik dimenzióba is - oda, ahonnan eddigi tudomásunk szerint nincs visszatérés. A könyv főhőse minden eddiginél elképesztőbb kalandok során ismerkedik meg a Tizedik Felismeréssel, amely kiteljesíti az eddigieket: megmutatja, merre tart az emberiség fejlődése, mi a magyarázata, mi a tétje a korunkban egyre erősödő, konfliktusoktól sem mentes szellemi erjedésnek, és mit tehet az, aki saját sorsát nem akarja a véletlenre bízni.Tovább>> ALEXANDRA KIADÓ 3000.-   Shambhala titkai JAMES REDFIELD A Tizenegyedik Felismerés nyomában A "Shambhala titka" a regénytrilógia harmadik kötete. A szereplő most is az emberi lélek mélységeit és magasságait, múltját, jelenét és jövőjét kutatja. Ezúttal Tibet rejtelmes tájain vándorol, hogy eljusson a legendák földjére, a titokzatos Shambhala-völgybe, ahol magyarázatot kaphat az utóbbi időben történt felfoghatatlannak tűnő eseményekre. Hol életveszélyes, hol csodával határos helyzetekbe kerül, és időnként megdöbbenve tapasztalja, hogy a legváratlanabb pillanatokban a legmeglepőbb helyekről érkezik nem várt segítség. Miféle lények a dakinik, akik a bajba jutott ember segítségére sietnek? Létezik-e egyáltalán Shambhala, a technikai fejlettség csúcsán álló, ám gépeket egyáltalán nem használó, mitikus társadalom? És ha létezik, hogyan lehetséges, hogy ma, a kémműholdak világában sem talál rá a külvilág Redfield könyvéből természetesen ezekre a kérdésekre is választ kapunk, de a "Shambhala titka" a kalandregény izgalmas cselekményén túl messze ható és magvas gondolatokat is kínál - ahogy a szerzőtől már megszokhattuk.Tovább>> ALEXANDRA KIADÓ 3000.-   A mennyei látomás JAMES REDFIELD E könyvnek az a célja, hogy közvetlenül felderítse az élményeket, amelyekben oly sokan osztoznak már - többek között Redfield hatalmas rajongótábora. Melyek ezek az életünkben fel-felbukkanó spirituális élmények, amelyekről talán sokszor nem is veszünk tudomást, így elveszítvén a Felismerés lehetőségét? A véletlenek? A világmindenséggel létesíthető kapcsolat? Misztikus élmények és tanító álmok? A könyv, lépésről lépésre haladva tanítja az olvasót, hogyan vegye észre a valóság nem jelenségszintű, hanem a jelenségek mellett, mögött, esetleg helyett létező szellemi szintjét. Tovább>> ALEXANDRA KIADÓ 3000.-   A mennyei prófécia - gyakorlati útmutató JAMES REDFIELD Önmagunk és a világ spiritiális megismerése Ez a gyakorlati útmutató "A mennyei prófécia" című regény kiegészítő kötete, amely ténylegesen a gyakorlatba ülteti át mindazt, amiről a New Age mozgalmak kultikus regénye szól, s ezáltal hozzájárul személyiségünk fejlesztéséhez és életcélunk megvalósításához. A részletes magyarázatok és a gondosan megtervezett gyakorlatok révén megtanulhatjuk, hogyan figyeljünk fel a sorsfordító véletlenekre, miként válhatunk érzékennyé a bioenergiára, és hogyan találhatjuk meg helyünket a világban. E kézikönyv segítségével elmélyíthetjük és kiszélesíthetjük ezoterikus tudásunkat, s kifejleszthetjük magunkban mindazokat a képességeket, amelyek nemcsak boldogabbá tesznek, hanem az emberiség általános fejlődésének irányába is lendíthetnek bennünket. Tovább>> ALEXANDRA KIADÓ 3000.-

Út a boldogsághoz

Az általunk látott, annyira őrültnek tűnő világ a nem működő hiedelmek eredménye. Hogy másként érezhessük a világot, meg kell változtatnunk hiedelmeinket: hagynunk kell, hogy a múlt tovaszálljon, jobban kell figyelnünk a jelenre, és el kell oszlatnunk a bennünk lévő félelmet.Sok út vezet a belső átalakuláshoz és a lelki békéhez. Ezzel a néhány gondolattal bevezetést kívánunk nyújtani azok számára, akik személyi átalakuláson akarnak átmenni, hogy életüket ne a kapni vágyás és a félelem jellemezze, hanem az adni akarás és a szeretet.A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. Nézzünk körül találunk-e legalább egy igazán boldog embert -aki nem fél, mentes a bizonytalanságtól, feszültségektől, az idegeskedésektől, nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink. Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne tévesszük ezt össze a boldogsággal.

Mi tehát a boldogság?

A boldogságot leírni nagyon nehéz, de talán közelíteni megkísérelhetjük. A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is. Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota. Ha megértjük büszkeségünket - az el fog múlni - helyében ott lesz az alázatosság. Ha megértjük félelmeinket -azok elolvadnak - ami keletkezik az a szeretet. Ha megértjük ragaszkodásainkat -azok megszűnnek -s a következmény a szabadság.Amit észlelünk, az valójában a világnak hívott vászonra kivetített lelki állapotunk. Ha adunk tulajdonképpen kapunk, ez a szeretet törvénye. A mások iránt érzett ellenséges gondolataink tulajdonképpen saját magunk ellen irányulnak.

1.1. A félelem:

Nézzük meg a következő listát - fejfájás, hátfájás, nyakfájás, idegesség, pattanásig feszült lelkiállapot, álmatlanság, gyakori félelem érzet, boldogtalanság. Itt csak néhány szerepel azon tünetek közül, amelyek a haragtartó tudat következményei lehetnek. Az időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása, pedig kevés teret enged a jelenben a szeretet és az öröm számára.

Mit akarunk, konfliktust vagy békét?

A világot nem tudjuk megváltoztatni, azt viszont igen, hogyan látjuk a világot, a többi embert és magunkat. Két érzelem létezik: a szeretet és a félelem. Amit tapasztalunk az a kivetített lelki állapotunk, ha ez jó, akkor szeretet, béke van bennünk, ha viszont tele vagyunk félelemmel, aggodalommal ezt a lelki állapotot tükrözzük a körülöttünk lévő világra, és ez lesz tapasztalati valóságunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy más emberek cselekedetei, vagy olyan körülmények és események miatt háborog a lelkünk, melyeket úgy tűnik nem tudunk befolyásolni. A feldúltságot megélhetjük düh, féltékenység, sértettség, vagy lehangoltság formájában, valójában mindezek az érzések a félelem egy fajtáját jelentik. Attól kezdve, hogy felismerjük, hogy mindig választhatunk, a félelem vagy a szeretet vezéreljen minket, ha szeretetet választjuk, többé nincs ok zaklatottságunkra. A tudatunk olyan mint egy filmvetítő gép. A múltbéli emlékeink jelentik a képeket, amelyeket a vászonra vetítünk. Ez a vászon, pedig sokszor az az ember, akivel éppen beszélünk. Ha a tudatunkban pergő film bűntudatról, vagy haragról szól, ezeket az érzéseket kivetítjük a jelen helyzetre. Ezért találjuk úgy hogy a másik megpróbál bűntudatot ébreszteni bennünk, így az illető - látszólag - megérdemli haragunkat.

1.2. A megbocsátás:

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk.A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk. Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elitélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk. A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák?

A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik. Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról. Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé. Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék. A megbocsátás segít megszabadítani a vágytól, hogy bár szebb lett volna a múltunk. Más módok a megbocsátásra és a gyógyulásra: - Az írás hatékony eszköz lehet a megbocsátás folyamatában és egy kapcsolat helyreállításában. Egy vers, egy barátunknak címzett levél, egy-két oldal egy újságban, sőt akár egy elküldetlen levél annak, aki fájdalmat okozott nekünk, mind mind lehetőséget adhat arra, hogy beszéljünk azokról az érzésekről amelyeket nehéz elmondani, de szükségünk volna rá, hogy felszínre kerüljenek. A megbocsátás végtelen folyamat, nem olyan amit elég egyszer vagy kétszer megtenni. A megbocsátás nem jelenti azt, hogy egyetértek a viselkedésükkel. A megbocsátás mindenek előtt az a folyamat, amikor megszabadítjuk magunkat a negatív gondolatoktól. A megbocsátás folyamatának nincsen meghatározott felépítése, vagy formája. Annak, akinek megbocsátunk, egyáltalán nem kell megváltoznia. Sőt talán soha nem is fog megváltozni! Az egyetlen szükséges feltétel az, hogy hajlandók legyünk átalakítani gondolatainkat, saját tudatunkban. Sohasem túl korai, vagy túl késő megbocsátani. 

1.3. A ragaszkodás:

Agyunk folyton boldogtalanságot kreál. Ha jól figyelünk, rájövünk, hogy mi okozza még a boldogtalanságot. Ez pedig, nem más, mint a túlzott ragaszkodás. A ragaszkodás nem valami tény. Csak elképzelés, fantázia, amely a programozás által került oda. Érzelmi kapcsolódás vagy kötődés, amit az a hiedelem okoz, hogy bizonyos dolgok vagy személyek nélkül nem lehetünk boldogok. A ragaszkodásnak az a tragédiája, hogy ha nem sikerül a tárgyát megszerezni, akkor boldogtalanságot okoz. De, ha sikerül megszerezni, akkor sem boldogít - csupán gyönyört szerez, amit azonnal a kimerültség követ, és természetesen állandósul vele az aggodalom, hogy elveszíthetjük ragaszkodásunk tárgyát. Próbáljuk meg elfogadni azt a tényt, hogy ragaszkodásuk tárgya nélkül is lehetünk boldogok. Eszünkbe ötlött-e már, hogy megtarthatjuk az összes ragaszkodásunkat, anélkül, hogy feladnánk őket, anélkül, hogy egyről is lemondanánk, s nem ragaszkodva nem kötődve hozzájuk még jobban is örülhessünk nekik, hisz akkor békések vagyunk, és nem fenyegeti semmi sem az örömünket. Ha megtanuljuk, élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogunk egyhez ragaszkodni, és nem fogunk szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapjuk meg. A ragaszkodásunktól ne megtagadással vagy erőltetett lemondással váljunk meg, mert amiről fogcsikorgatva mondunk le, ahhoz örökké ragaszkodunk, hanem azáltal, hogy látjuk bennük a rémálmot, s ezáltal elveszítik hatalmukat felettünk, nem tudnak többé megsebezni és félelmet okozni, majd ezek után megtapasztalhatjuk a lelki békét a boldogságot.

1.4. Az elengedés:

Ha egyetlen valóságunk a szeretet: a félelemtől való megszabadulással, a félelem elengedésével érhetjük el a lelki békét, amely egészséghez és belső teljességhez vezet. A belső béke megteremtéséhez feltétlenül szükséges a megbocsátás, amely a múlt elhagyását jelenti.

1.5. Az elvárások:

Ha elvárások és feltételek nélkül adunk /szeretetet is/ azon nyomban rátalálunk a belső békére. Abban a percben azt is megértjük, hogy mindent, amit adunk azt mi magunk kapjuk. Nem bírálni másokat ez is egy lehetséges útja a félelem leküzdésének. Ha megtanulunk lemondani a másik feletti ítélkezésről, ha képesek vagyunk teljesen elfogadni embertársainkat, és nem akarjuk őket megváltoztatni, akkor eljutunk önmagunk elfogadásához is. Minden ami - látszólag - megesik velünk, úgy történik, ahogyan elvárjuk. A kommunikációs problémáink nagy része abból fakad, hogy mindenféle előírásaink vannak a másik viselkedését illetően. Meg kell szüntetnünk ezeket az előírásokat, és végre boldogok lehetünk.

1.6. A jelenben élni:

Ha csak a jelen pillanata jár az eszünkben, lelkünkben béke költözik. Akkor mondhatjuk, hogy eltökélt szándékunk másképpen látni a dolgokat, ha csakugyan hajlandók vagyunk megszabadulni a múlttól és a jövőtől, s így a jelent olyannak éljük meg amilyen valójában. Az életünk bármely valós elemét csak most a jelenben tapasztalhatjuk meg. Ahhoz, hogy a szívünk és a tudatunk készen álljon a megbocsátásra, le kell győznünk magunkban azt a hiedelmet, hogy a múlt elkerülhetetlenül megismétlődik a jövőben. Gondolataink és nézeteink határozzák meg, milyenek látjuk az életet. A megbocsátás célja, hogy megszabadítson minket a múlttól, hogy megszabaduljunk megbántottságunktól és gyűlölködésünktől. Nem veszélyt hoz ránk a megbocsátás, hanem lehetővé teszi a jelen teljesebb megélését. A harmonikus jelen pedig cserében elősegíti, hogy nyugodt tekintettel nézzünk a jövőnk felé.

1.7. A feltételek:

Másoknak nem kell megváltozniuk ahhoz, hogy nekünk lelki békében legyen részünk. Mi vagyunk a felelősek saját boldogságunkért. Kétségtelenül harmonikusabbak lesznek kapcsolataink, ha nem akarjuk mindenkinek megszabni, hogyan éljen, hanem inkább a szeretetet és a megbocsátást gyakoroljuk.

1.8. Az elfogadás: 

A lelki béke másik feltétele, hogy ne akarjunk senkit sem megváltoztatni, hanem egyszerűen fogadjuk el olyannak, amilyen. Amennyiben igazán elfogadunk valakit, nem követelünk vagy várunk el az illetőtől semmit. Vegyünk egy példát: a rózsának birtokában van egy ajándék, ami nekünk nincs, tökéletesen megelégedett önmagával, 

2. Lehetőségek a lelki gyakorlatokra:

- Autógén tréning

- Agykontroll

- Coue-féle módszer 

E lehetőségek közül valamelyiket érdemes elsajátítani, és a mindennapi életbe beilleszteni és gyakorolni, gyakorolni. 

3. Kérdezni a problémára: 

Ha van egy nagy problémánk, tragédiánk, ismerjük fel, hogy nem segít, ha azt kérdezzük miért következett be ez az esemény, miért pont én.. Erre a kérdésre a válasz talán örök rejtély marad. Hogy felépüljünk, azt kell kérdeznünk: Mit tanulhatok ebből a helyzetből? Mit tehetek a továbblépés érdekében? Mit tanultam a történtekből, ami segítségemre lehet a jövőben?

- Mi okozza?

- Mi hozta létre? 

- Mit kell tennem?

- Mit üzen?

4. Gyakorolni, gyakorolni..

Mikor, mennyit? Lehetőleg naponta 10-15 percet. Itt is érvényes az alap szabály a fokozatosság. Ne számítsunk azonnali sikerre. A régi szokásokat elhagyni csak folyamatos és kitartó gyakorlással lehet.

Összegezve: Ha tudatában vagyunk annak, hogy gondolataink teremtik meg a világot, meg tudjuk változtatni azt. Átalakíthatjuk tehát a belső világunkat úgy, hogy módosítjuk az azzal kapcsolatos gondolatainkat. Gondolatainkat megváltoztatva valójában az okot változtatjuk meg. Így az általunk érzett világ, vagyis az okozat már magától módosul. A támadás, amit kívülről jövőnek érzékelünk, valójában saját tudatunk szüleménye. Ha ezt fölismerjük, ráébredünk, hogy a támadással kapcsolatos gondolatainkkal igazából saját magunkat sebezzük meg. Ekkor dönthetünk úgy, hogy a támadásra vonatkozó gondolatainkat szeretettel helyettesíthetjük, így nem ártunk tovább magunknak. A lelki nyugalom belső ügy és csak akkor láthatjuk békésnek a környezetünket, ha belsőnkben is béke honol. És ha mindenhol béke honol, akkor rájövünk, hogy megtaláltuk a boldogságot.

Spirituális krízis (4. rész)

Hogyan tovább?

A spirituális krizis átalakitó hatású szellemi-lelki folyamat, mely gyakran szokatlan élményekkel jár. Megértése és elfogadása tágitja tudatunkat, gazdagitja fejlődési lehetőségeinket, de személyiségünk rugalmasságát és énerőnket alaposan próbára teheti. Ha ehhez váratlan vagy provokált szellemi hatások, és feldolgozatlan érzelmi állapotok járulnak, átmenetileg segitségre lehet szükségünk.

Életünk fontos, kiemelkedő élményei a pozitiv spirituális átélések. Ezek elérhetnek minket álmunkban vagy spontán élmény során, de meditációban, vagy pszichoterápiás folyamatban is. Sokan arról számolnak be, hogy ilyenkor mintegy felülemelkednek a fogalmi gondolkodáson, átélik a misztikus egységélményt Istennel, a Kozmosszal, a természettel, vagy más emberekkel. Bizalom, béke és szeretet tölti be szivüket, valahogyan tudják, hogy a dolgok éppen igy rendben vannak. Mások a belső bölcsesség megnyilását tapasztalják, tanitást vagy információt kapnak a világ és az ember működéséről. Mindezt az érzékszervi észlelés jelentős változása, erővel és energiával való feltöltődés, archaikus, történeti vagy mitológiai képek kisérhetik. Nem ritka az a benyomás vagy akár meggyőződés, hogy mindezt Ufo-lények, angyalok, szellemek segitik, vagy hozzák létre.

Nem mindig ennyire kellemesek vagy pozitivak azonban a spirituális élmények. A Biblia beszél Isten-félelemről, és más hagyományok is ismerik a fájdalmas, félelmetes, szorongató, gyötrődő, vagyis negativ érzésekkel kisért szellemi élményeket. Ilyenkor még gyakoribb, hogy akik ezeket tapasztalják, gonosz szellemek, démonok, holt lelkek megszállásaként irják le.

Sokan vannak, akik semmiféle szellemi vagy vallási hagyományhoz nem kapcsolódnak, mégis tapasztalnak hasonlókat. Számukra éppenolyan megmagyarázhatatlan vagy ijesztő lehet a pozitiv és a negativ élmény egyaránt. A nyugati kultúrkörben az elmúlt évtizedekben tömegesen terjedő kábitószer élvezete is kiválthatja mindezeket, azonban az átélés passziv és szabályozhatatlan, szinte integrálhatatlan.

A szellemi-lelki fejlődés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az a személy, akivel mindez történt, hogyan értelmezi ezeket. Kivel beszél erről, milyen külső magyarázatot fogad el, van-e igénye arra, hogy a mélyére hatoljon a történésnek. Szerencsés esetben sikerül a saját életfilozófia szerint megérteni, vagy annyira átformálni, kitágitani a tudatosságot, hogy jelentését és jelentőségét egyaránt elfogadja, beépitse következményeit a mindennapi életbe. Éppen ez a célja a szellemi fejlődésnek. Ha ez nem sikerül, akkor megnő a valószinűsége a spirituális krizis súlyosabb formáinak.

Hogyan segithetünk saját magunknak ilyen esetben? Az első teendő a tudomásul vétel, vagyis el kell fogadni az élményt magát, mindenestül, mint ami elsősorban saját belső történésem. Célszerű részletesen leirni, esetleg még le is rajzolni, festeni, vagy megosztani egy megértő személlyel azt, amit átéltem. Érdemes pihenőt adni magamnak a külső feladatokban, mert ha nem tesszük meg, még kevesebb energiánk marad a feldolgozásra, és könnyen megbetegedhetünk ilyenkor. Fontos visszajelzéseket kaphatunk barátainktól arra nézve, hogy kivülről mi látszik ezekből a belső történésekből, esetleg mennyire csökkent a világ iránti alkalmazkodó képességünk. Ha van szellemi vezetőnk, feltétlenül kérjük ki tanácsát.

Mindezek után azonban saját magunknak kell felelősséggel, önállóan döntenünk, mit kezdünk ezzel a élethelyzettel: önállóan megpróbáljuk feldolgozni, vagy segitséget kérünk-e ehhez valakitől, esetleg félretesszük, vagy végleg el szeretnénk temetni. A krizis feldolgozása akkor történt meg jól, ha abból egy magasabb életminőségbe jutottunk, a valóságos életben mások és önmagunk javára is használni tudjuk megnövekedett energiánkat, jobb képességeinket. Ezt nevezzük az önmegvalósitás útjának.

Megtörténhetik, hogy családtagjainkon, vagy barátainkon fedezzük fel a spirituális krizis jegyeit. Vajon tudunk-e tenni valamit értük? Ma úgy tűnik, nagyon is sokat. Ehhez azonban először differenciál diagnózisra van szükség, vagyis biztosnak kell abban lennünk, hogy nincs egy elhanyagolt testi betegség, vagy – és sajnos ez a gyakoribb - egy fel nem ismert, kezeletlen elmebetegség a krizis jelei mögött. Ezeket a betegségeket a maguk módján kell kezelni, és utána lehet magukat az élményeket feldolgozni.

Ami a tényleges segitséget illeti, elsősorban azt a bizalmat és biztonságot adhatjuk meg, melyben a másik személy a megrázkódtató élményét képes elfogadni, eljutni odáig, hogy akarja is megérteni. Ez gyakran csak azt igényli, hogy sok időt töltsünk vele, ne hagyjuk magára a szorongásban. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem tud a mindennapi élethez alkalmazkodni, zavarttá válik, vagy jellemvonásai váratlanul megváltoznak, másképp viselkedik, mint eddig, legyünk vele tapintatosak, de határozottak. Sokat segithet az élmény feldolgozásban a közös zenehallgatás, a kreativ alkotás, és a természetben járás.

Különösen akkor fontos a társak jelenléte, ha a krizisben levő személy veszélyeztetve érzi magát, vagy önveszélyessé válik. Fontos tudni, hogy ilyenkor megtörténhet, hogy szinte nem is a régi barátot látja bennünk, hanem szellemi lények eszközét, vagy éppen ellenséget. Ebben az esetben erről ne vitatkozzunk, ne sértődjünk meg, és a saját józanságunkat mindenképpen őrizzük meg. Célszerű szakemberek tanácsát kérni (lelkész, orvos, spirituális tekintetben felkészült pszichiáter, pszichológus, lelki tanácsadó).

Az egyik leghatékonyabb segitség a lelki élményt feldolgozó pszichoterápia. A pszichoterápiás módszerek közül szinte bármelyik megfelel, amely elismeri az ember spirituális élményeit, és segit az érzemi feldolgozásban, nemcsak az értelemmel dolgozik. Ma már a transzperszonális pszichológia is kezd terjedni Magyarországon, mely ezeket a kriziseket a leghatékonyabban segit gyógyitani.

Ha lélektanilag mélyebben elemezzük a spirituális krízis okait, különösen a súlyosabb válság kialakulása mögött a mindennapi személyiség problémáira bukkanhatunk. Az egyik súlyos félreértés abból a vágyunkból fakad, hogy türelmetlenül szeretnénk minél gyorsabban haladni a belső ösvényen. Sokan jól látják hibáikat, és ezzel egyúttal szeretnék is azokat minél gyorsabban eltüntetni. Lélektani szempontból azonban ezek a hibák nem valami felesleges kinövések lelkünkön, hanem fontos szerepet töltenek be. Látható viszonyitási pontok, melyeken lemérhetjük valódi fejlődésünket. Olyanok a láthatatlan lelki történések szempontjából, mint az autó műszerfalán a piros lámpa, amely kijelzi, ha a „láthatatlan” motorban valami baj van.

A spirituális értékeket a földi, mindennapi életünkben kell megvalósitani: személyes életünkben is tükröződnie kell erkölcsi tisztaságunknak, lelki erőnknek, őszinte szeretetünknek. Sajnos, örök kozmikus törvény, melyet számtalan kiskapun át próbálunk meg elkerülni, hogy semmilyen lelki problémát nem lehet véglegesen átugrani.

A spirituális krizisre különösen igaz az, hogy jobb megelőzni. Tenni a jót, törekedni a szeretetre és közben gyakorolni az önismeret számtalan formáját, régi tanács,mely ma is érvényes. Sorsunk mélyebb összefüggéseinek megértése során látszólag spontán jelentkeznek spirituális élmények is, még ha ezek esetleg nem is olyan látványosak, mint sokan szeretnék. Ezek azok, melyek a leginkább szolgálják szellemi fejlődésünket.

Spirituális krízis (3. rész)

Az okok nyomában

Spirituális krízis: szokatlan, gyakran elmebetegségnek tűnő tudatállapot változással járó belső fejlődési válság, melynél kizárható a fizikai betegség, és a valódi elmebaj. Kiváltó okaként megtalálható a spirituális út nehézségeiből fakadó összetett szellemi és érzelmi probléma. Kezelése csak a hagyományos pszichiátriai módszerekkel nem megoldható, azokat ki kell egészíteni speciális, a személy számára is elfogadható intenzív és támogatott belső fejlődéssel, transzperszonális pszichoterápiával.

Előző írásunkban bemutattuk a spirituális krízis jelenségét és részletesebb leírását. Itt az ideje, hogy feltárjuk azokat a nehézségeket, melyek hozzájárulhatnak a spirituális krízis kialakulásához.

Közelítsük meg először a jelenséget a hagyományos szellemi út felől. Hogyan jutott el régen egy személy ahhoz a lehetőséghez, hogy spirituális gyakorlatokat folytasson? Személyesen kellett választania a világi élet helyett a szellemi ösvényt, elköteleződnie mellette a nyilvánosság előtt is. Mielőtt azonban beavatást kapott volna, évekig tartó felkészülésen kellett keresztülmennie, melynek része volt a fizikai, az érzelmi és az erkölcsi megtisztulás egyaránt. Eközben próbatételeket is ki kellett állnia, melyekre mindig felkészítették, de személyes képességein, szorgalmán, lelki erején múlott, megállta-e a próbát. Mindehhez személyes segítséget kapott vezetőjétől, mesterétől, aki felelősséget vállalt tanítványa megfelelő támogatásáért. Ez után következhetett a szerzetesrendbe való belépés, vagy a tanítvánnyá válásban a szellemi tanítások átadása: a szellemi gyakorlatokkal való közvetlen munka.

Meglepően egybevágnak a keresztyén és a keleti utak szabályai a felkészítéssel kapcsolatban. Az ok az arra nem alkalmas személyek kiszűrése, vagyis személyük védelme a túlzott terheléstől, ill. biztosítani a szellemi hagyományok tiszta átadásának vonalát. Az eredménye pedig az volt, hogy sokan elhagyták a mestert vagy a kolostort, mielőtt igazából tanítást kaptak volna.

Ma a spirituális tanításokat kevés helyen kötik alapos munkához, szinte csak formális a legtöbb felkésztés. A mestereknek a világi életben élő, abból csak pár órára kiszakadó tanítványokkal van dolguk. Kérdéses sokszor az is, vajon a „mester” név megilleti-e azokat az embereket, akik alapos megismerés nélkül, esetleg pénzért adnak beavatást, a tanítványért vállalt személyes felelősséget gyakran szinte teljesen elutasítják? Lehet, hogy nem a bírvágy, vagy öntetszelgés az oka ennek, hanem csak egyszerűen az, hogy tömegek szeretnék megismerni a tanításokat. Nehéz megvonni a határokat, mit lehet így tanítani, vagy milyen ellenszolgáltatást lehet kérni.

Ennél is bonyolultabb helyzetet teremt az, hogy bárki önmagát „beavathatja” könyvek vásárlásával, előadások látogatásával, és a szellemi gyakorlatok vezető nélküli végzésével. Mindezek következtében sokan és nagyon sokat tudnak a legkülönbözőbb misztikus, mágikus, spirituális tanokról: a fejükben. Ritkán van mögötte megérlelt tapasztalat, és felnőtt, érett személyiség.

Sokaknak nem nyilvánvaló, hogy a beavatás és a szellemi gyakorlás milyen erős lelki terheket is ró a tanítványra. Ennek van érzelmi oldala is, melyet a "mindennapi” személyiségnek kell feldolgoznia, ami pedig lelki mechanizmusaink függvénye. Így megtörténhet, hogy előkerülnek feldolgozatlan traumáink, vagy éretlen személyiségvonásaink. Ezek általában taposó aknaként működnek: váratlanul robbannak fel. Jelentősen megnövekedhet a feszültség, ami ahhoz hasonlítható, mint amikor egy száz éves faházra betonozott emeletet akarunk ráépíteni.

A hagyományos utak nem ismerik a felkészületlen tanítványt. Ráadásul a modern, elidegenedett világban élő személyiség struktúrája jelentősen különbözik a tradicionális társadalmakban élőkétől. Ezeket a különbségeket figyelembe kell vennünk, ha szellemi úton szeretnénk járni, és önmagunkért felelősséget vállalva meg kell keresnünk azokat a helyzeteket, ahol aktivan növelhetjük teherbírásunkat, alakíthatjuk személyiségünket, melyhez az egyik leghatékonyabb lehetőség olyan pszichoterápia, ahol tudatosan felkészülhetünk minderre.

Spirituális krízis (2. rész)

Hogyan ismerhetjük fel?

Előző cikkünkben megismertettük olvasóinkat a spirituális krizis fogalmával. Sorozatunkban részletesen feldolgozzuk a transzperszonális pszichológia szempontjából a témát.

Spirituális krizis: szokatlan, gyakran elmebetegségnek tűnő tudatállapot változással járó belső fejlődési válság, melynél kizárható a fizikai betegség, és a valódi elmebaj. Kiváltó okaként megtalálható a spirituális út nehézségeiből fakadó összetett szellemi és érzelmi probléma. Kezelése csak a hagyományos pszichiátriai módszerekkel nem megoldható, azokat ki kell egésziteni speciális, a személy számára is elfogadható intenziv és támogatott belső fejlődéssel, transzperszonális pszichoterápiával.

Péter 27 éves volt, tőzsdeügynök ragyogó karrierrel, amikor egy marihuánás cigaretta után súlyos, rohamszerű félelmek törtek rá. A társaságban, ahol ez történt, nem tudott megnyugvást találni, hazaindult. Otthonról éjjel felhivta szüleit, de ők már észlelték, hogy a fiukkal valami nagyon nagy baj van. Összefüggéstelenül beszélt, ördögöket és a poklot emlegette, melyek létét fenyegetik. Rettegése hullámzott, és csak az elfogadó, meleg emberi gesztusok csillapitották. Biztonságos környezetben vigyáztak rá reggelig. A nap folyamán egy pszichiátert kerestek fel, aki gyógyszert irt fel. Azt javasolta, legyenek vele, egyetlen pillanatra se hagyják egyedül, beszélgessenek, de várjanak egy erősebb hatást gyakorló osztályos kezeléssel.
Már a második napon voltak világos pillanatai, és tudata fokozatosan feltisztult. Egy hét múlva már elkezdődhettek beszélgetései egy pszichoterapeutával, aki spirituális krizisként diagnosztizálta állapotát. Önismereti munkája a gyógyszer támogatása mellett indult el, amit néhány hét múlva teljesen el lehetett hagyni. Foglalkozni kellett a drog hiányából adódó nehézségekkel is. A terápiás beszélgetések majdnem egy évig tartottak, és utána személyiségfejlesztő csoportban is résztvett. Azóta három év telt el, semmiféle visszaesés nem jelentkezett, de ezalatt Péter életmódját és és főként világképét gyökeresen megváltoztatta. Gyönyörű verseket ir csak úgy magának életről és halálról.

A fiatalember szubjektiv élményei első pillantásra elintézhetők azzal, hogy egyszerűen egy zavart elme fantazmagórái. Ha azonban vesszük a fáradtságot, és elemezzük őket, kibontakozik egy belső, pszichikus valóság, a saját logikájával, belső realitásával. Ebben a világban megelevenedik egy történet, melynek végső soron mintha hiányozna a középpontja. Minden relativ a hétköznapiságban, nincs semmi, ami igazán fontos lenne. Ezt a hiányzó közepet egy gyermeki kép tölti ki, a mennyekben ülő Isten világa, és annak fenyegető ellenpólusa, az ördögök és a pokol ábrázolásának középkorias képzetei. Mindezek mögött az élettörténet nehézségei, buktatói is felrajzolódtak, és szerves összefüggésbe kerültek ezzel a képpel.

Más tipusú szokatlan élmények is felbukkanhatnak ilyenkor. A spirituális krizisek legnagyobb kutatója, az USÁ-ban élő Stanislav Grof osztályozása szerint a tünetek között szerepelhetnek:

- szokatlan észlelési élmények, melyeknek a külső realitáshoz nincs mindig kapcsolódásuk: látomásos jelenségek, érthetetlenül felerősödött érzékszervi észlelés bármelyik érzékben, a test határainak feloldódása, vagy eltolódása. Megjelenhetnek a test működésére, vagy betegségeire vonatkozó szokatlan magyarázatok, észlelések. Nem ritka a hallucinativ élmény sem.

- az érzelmi élet egyensúyának eltolódása: súlyos félelmi, szorongásos állapot, felerősödött bűntudat, szinte apokaliptikus képekben, fantáziákban megjelenő önvádlás. A saját személy jelentőségének teljesen irreáis fölülértékelése, mintha ő maga lenne felelős mások vagy akár a világ sorsáért. Feltételezett és/vagy felnagyitódott érzelmi kapcsolatok, mint pl. a saját gyermekének messianisztikus látása, vagy egy féltékenység kozmikussá válása. A paranoiás érzések megjelenése is gyakori, úgy véli, üldözik, megfigyelik, lehallgatják.

- téves kognitiv következtetések, a valóság tényeinek figyelmen kivül hagyása mellett. Nem ismer fel elemi hétköznapi összefüggéseket, melyek egyfajta kontrollt jelenthetnének, támaszkodási pontot, hogy ne sodródjon el belső világában. Hiedelmek, babonás elképzelések, rontás és kötés mint valós realitás jelenhetnek meg. A gondolkodás diffuz és nehézkes lehet,

- A tudatállapot módosulása, mely külső megfigyelő számára egyértelmű, de a személy a szubjektiv világban nem tudja mihez viszonyitani az észlelhető jeleket. A lebegés, irrealitás érzése, csodálatos derű, szinte isteni kegyelmi állapot éppúgy lehet jelzés, mint a félelem a megőrüléstől, a széteséstől. Misztikus egyesülés állapota egy isteni erővel, személlyel, vagy a kozmikus tudat állapota.

- mindezeket a szubjektiv történéseket kisérhetik olyan külső események, melyeket a szinkronicitás fogalmával szoktunk leirni: véletlen, de jelentőséggel biró egybeesések. Nem ritka a paranormális észlelés, múltbeli vagy jövőbeli vagy térben távoli események filmszerű lepergése, vagy képek megjelenése, akár a saját életéből, vagy más, akár ismeretlen személyekkel
- intenziv energetikei változások, ebből eredő egyéb, alvási nehézségek, vagy a táplálkozás igényének csökkenése, túlfűtötség, zaklatottság érthetetlenül. Fény látása, energia beáramlásának érzése. Ennek ellenkezője is megjelenhet, teljes kimerültség, enerváltság, aluszékonyság.

Szinte kimerithetetlen a tünetek, jelenségek sora, melyeket csak röviden foglaltunk össze. Fennállhatnak néhány órán át, vagy akár hetekig.Ezek a megfigyelhető jelenségek még önmagukban azonban nem jelentik azt, hogy spirituális krizis zajlik. Van néhány olyan kérdés, melyeket körültekintően meg kell vizsgálni, és el kell vetni ahhoz, hogy megállapithassuk a spirituális krizis jelenlétét. Ezek fontosabbjai:

- testi betegség fennállása, ezek között meg kell emliteni az agyi rendellenességeket, keringési zavarokat, a sziv vagy a vese elégtelen működését, vagy más, kórós állapot,

- labilis érzelmi állapot, melyben más, nem spirituális események látható módon döntő szerepet játszanak,

- drogfüggőség, alkoholizmus, szexuálisan egyensúlyvesztett állapot,

- tartós éhezés (beleértve a böjtöket), bántalmazás, alvásmegvonás, mint pl. egyetemisták vizsgaidőszaka,

- pszichotikus állapotok, diagnosztizált elmebetegség a múltban.

A spirituális krizisekben gyakran felmerülnek olyan pszichés élmények, tartalmak, melyek mély, archetipikus képekkel, mitológikus elemekkel, az emberiség őstörténetével, vagy más társadalmi rendszer hagyományaival állnak kapcsolatban. Ezek megértése, feldolgozása komoly érzelmi és mentális energia befektetést igényel, gyakran csak szakember bevonásával lehet elvégezni. Ezek közül néhányat a későbbiekben be fogunk mutatni.

A spirituális krizis diagnózisának megállapitása tehát speciális vizsgálatokat, több szakember bevonását igényli. Ugyanilyen felelősségteli munkát igényel kezelése is. A mindennapi életben hasonló tünetekkel találkozva azonban gondolhatunk arra, hogy esetleg valóban erről van szó. A pszichiáterek tájékoztatása, továbbképzése azért óriási jelentőségű a spirituális krizisben szenvedők számára, hogy differenciáltabb, hatékonyabb kezelést kaphassanak.

A spirituális krízis

1. rész

Új sorozatunkban a meditativ élményeket, a szellemi, spirituális tapasztalatokat a psziché oldala felől közelitjük meg. Mindaz, amit átélünk, hatással van pszichénkre akkor is, ha ez vallásos élmény, vagy a belső ösvényen, spirituális keresés során éltük át. Életünk értelmes keretei között meg kell találnunk a helyét, és érzelmileg is meg kell emésztenünk. Embervoltunk határait feszegetik sokszor ezek a tapasztalatok, beszélnünk kell róluk, hogy helyükre kerüljenek. Várjuk olvasóink személyes véleményét, és főként tapasztalataikról szóló beszámolókat, hiszen a hagyományos pszichológia és a mindennapi társadalmi élet számára szinte ismeretlen területekre indulunk.

Spirituális krizis: szokatlan, gyakran elmebetegségnek tűnő tudatállapot változással járó belső fejlődési válság, melynél kizárható a fizikai betegség, és a valódi elmebaj. Kiváltó okaként megtalálható a spirituális út nehézségeiből fakadó összetett szellemi és érzelmi probléma. Kezelése csak a hagyományos pszichiátriai módszerekkel nem megoldható, azokat ki kell egésziteni speciális, a személy számára is elfogadható intenziv és támogatott belső fejlődéssel, transzperszonális pszichoterápiával.

Nem kevés azoknak a személyeknek az aránya, akik spirituális krizist élnek át, de ezt nem ismerik fel sem ők maguk, sem vezetőik, mestereik, sem pedig azok a laikus vagy hivatásos segitő személyek, akikhez gondjukkal végülis fordulnak. Igy nem is kaphatnak olyan támaszt, segitséget, melyre ebben a különleges helyzetben valójában szükségük lenne. Ezért nyiltan kell beszélnünk erről a problémáról, hogy az emberi élet egyik legnagyobb fejlődési lehetősége ne vesszen el a laikus jóindulat és a pszichiátria útvesztői között.

A rosszul kezelt válságnak következménye van szellemi fejlődésükre, gyakran okoz tartós megrekedést. Még ennél is súlyosabb lehet az érzelmi életre, személyiségükre gyakorolt hatás. Nem ritkán teljesen „elszáll” vagy ahogy sokan mondják, „kikattan” az illető, zavarttá válik, és más kiutat nem látván, pszichiátriai kezelést kap. Itt azonban, nem ismerve a spirituális válság fogalmát és gyógyitási lehetőségeit, tévesen klasszikus elmezavarnak, pszichiátriai betegségként diagnosztizálják állapotát. A más betegségek esetében hasznos és szükséges pszichiátriai kezelés nem oldja meg a spirituális krizis okát, és igy hosszú ideig tart, ha egyáltalán valaha is megfelelő segitséget kap.Ezért annyira fontos, hogy a mindennapi pszichiátriai és pszichoterápiás tapasztalatban is tudjanak a segitők erről a problémáról, és meg tudják különböztetni az elmebetegségektől.

Le kell szögeznünk, hogy semmi esetre sem a pszichiátriai kezelések, vagy az elmebajokat kezelő orvosok ellen szólunk. A pszichiátriai szemlélet tágitásáról van szó, új diagnosztikus elvekről, melyek differenciáltabb megközelitést igényelnek: a személyes belső fejlődés új dimenzióiról, a szellemi, spirituális szintről is tudomást kell vennünk. Nyugat fejlődésének útja – szemben a keletivel – átmenetileg kiiktatta a spirituális élet jelentőségét sőt lehetőségét is a tudományos és társadalmi életből, most azonban megjelent, mint új paradigma a tudomány sok területén. Ennek a folyamatnak része a pszichiátriában megjelenő új diagnosztius és terápiás kategória: a spirituális válság.

Nézzük meg most a jelenséget a pszichológia gyakorlati oldaláről. A spirituális krizis az emberi válság minden jegyét magán viseli, de mégis különbözik a mindennapi élet kriziseitől. Az összeütközést ugyanis szellemi tapasztalatok váltják ki, melyek esetleg egyáltalán nem tudatosultak. Olyan élményeket éltünk át, melyek felkavarták eddigi életünket, és pillanatnyilag szinte csatát vivnak korábbi tapasztalataink az újabbakkal. Megválaszolatlan kérdéseink vannak, nem tudunk a mindennapi valósághoz a szokásos módon alkalmazkodni, teljesen lekötnek belső történéseink.

A kiváltó élmények lehetnek érzékfelettiek, vagy vallásosak, mélyen megrázóak. Megtörténhet, hogy egyáltalán nem érezzük rossznak, vagy krizisnek ezt az állapotot, sőt, éppen valamiféle megvilágosodásként, pozitiv élményként éljük át. Ilyenkor a krizis abban jelentkezik, hogy a reális külső megfigyelő észleli a változást a gondolkodásban, érzésvilágban, azt torzultnak, irreálisnak látják mások. A baj nem is azzal van, hogy átmenetileg nem tud a mindennapokhoz alkalmazkodni valaki, ha ehhez kap megfelelő támogatást. Hanem azzal, hogy ezt később sem ismeri fel, irreális célokat tűz ki, és másokat is bevon saját belső történéseibe. Nem tudja megvonni a határt a külső és a belső között, és a mindennapi életben súlyos zavarok állandósulnak.

Szerte a világban foglalkoznak már ezzel a kérdéssel. Az USÁ-ban Stanilaw Grof kezdeményezésére alakult meg a Spiritual Emergency Network, a Spirituális Krizisállapot Hálózata, melynek célja a társadalomban és az egészségügyben segiteni a speciális ellátást.

Nyilván nem véletlen, hogy az amerikai orvostovábbkézésben már egy félévet javasolnak a spirituális válság jelenségével foglalkozni, hogy a pszichiáterek felismerjék a spirituális krizis állapotát, és együtt tudjanak működni azokkal a szakemberekkel, transzperszonális pszichoterapeutákkal, akik képesek ezt kezelni.

Ehhez hasonló kezdeményezések szerte Európában alakulnak. Magyarországon harmadik éve foglalkozik egy kis csoport ezzel a problémával.

Azonban nemcsak a pszichiátriában beszélhetünk információ hiányról. A mindennapi életben, és a spirituális mozgalmakban sem ismert elegendő mértékben ez a probléma. A spirituális úton fellépő nehézségek egy része éppen abból származik, hogy nem könnyű elfogadni a személyiség feldolgozatlan problémáit, mint amelyek mélyen összefüggenek a szellemi élettel, és nem oldhatók meg tisztán szellemi módszerekkel. A tradicionális szellemi iskolák általában nincsenek módszertanilag kellően felkészülve a modern kor teljesen újfajta nehézségeire, ezeknek a csoportoknak is szükséges bizonyos változásokon keresztülmenni. Végül szándékunk megismertetni a New Age mozgalommal együtt terjedő nehézségeket is, hogy mindenki megkaphassa azt a segitséget, melyre ilyenkor szüksége van.

Mivel világjelenségről van szó, érdemes részletesebben is megvizsgálni azokat a társadalmi összetevőket, melyek az értékek devalválódásával, a spirituális keresés nehézségeivel, és a pszicho-biznisz vámszedőivel is összefüggésbe hozzák a spirituális válságok megszaporodását. Következő cikkeinkben bemutatjuk azokat a pszichés állapotokat is, melyek fogékonnyá tesznek valakit erre a problémára, valamint a megelőzés és a segitség lehetőségeit.

forrás: Elixír magazin

Mi a spirituális coaching?

A spirituális coaching folyamat nem más, mint egyrészt feltárni az egyén vágyait, álmait, majd önbizalommal és készségekkel felruházni ôt, hogy ezeket el is tudja érni; másrészt pedig megmutatni neki, hogy ezek birtokában hogyan élhet teljes és boldog életet. Ez nem egyfajta tréning, mentorálás, tanácsadás vagy akár terápia, sokkal inkább ezek ötvözete, de még ennél is több.

A spirituális coach a külső tényezők helyett a testi, lelki és szellemi belső munkára koncentrál. Megmutatja partnerének, hogy a spiritualitás a legjobb eszköz az élet nehézségeinek kezelésére.

A spirituális coach megtanítja, hogyan tudod letörni korlátaidat és segít megtalálni a belső lelki békédet. Megmutatja, hogyan kezdhetsz teljes életet élni. Segít megtalálni a spirituális utadat, elkísér a fejlődés útján és megtanít a negatív hatások kiszűrésére. Megtanítja kezelni az érzelmeidet, szükségleteidet és vágyaidat. Tökéletes partner személyiséged átalakulásában.

A spirituális coach tehát nem más, mint egy intuitív és ugyanakkor rendkívül felkészült facilitátor, aki hozzásegíti partnereit ahhoz, hogy a bennük rejlô képességek, tudás és tapasztalat felhasználásával felfedezzék az élet napos oldalát egy csodálatos spirituális utazás során..