Napi meditáció - február 15.

SZÜRKE NAP

Néha megijesztenek a szürke napok. Ilyenkor visszatérnek a régi érzések. Szeretethiányban szenvedünk, félünk, szégyelljük magunkat, és nem tudunk vigyázni magunkra.

Ilyenkor nehéz bízni magunkban, másokban, Felsőbb Erőnk jó szándékában. Úgy fest, hogy a problémák maguk alá temetnek. A múlt értelmetlen volt, a jövő pedig sivár és üres lesz. Azok a dolgok, amiket el szeretnénk érni, soha nem fognak bekövetkezni.

Az ilyen pillanatokban meg vagyunk győződve arról, hogy boldogságunk kulcsa mások kezében van. Ha rajtaütésszerűen erőt vesz rajtunk ez a függőségi őrület, esetleg éppen azzal kompenzáljuk, hogy másokon akarunk uralkodni, amire mások gyakran negatívan reagálnak.

Ha ebben a hajszolt állapotban önmagunkon kívül keressük a boldogságot, másoktól várjuk, hogy békét és stabilitást hozzanak életünkbe, jusson eszünkbe, hogy akkor sem tudnánk kibújni a bőrünkből, ha sikerülne a magunk vágyai szerint manipulálni másokat. Érzelmi állapotunk akkor is pontosan ilyen kaotikus lenne.

Fájdalmunkat se mások, se külső személyek nem tudnák megszüntetni. Se meggyógyítani. Ez a mi feladatunk, és képesek vagyunk is rá, ha mozgósítjuk forrásainkat: önmagunkat, Felsőbb Erőnket, segítőkész barátainkat vagy csoportunkat, a gyógyulásunkhoz hozzásegítő gyakorlatokat.

Gyakran megtörténik, hogy miután megnyugodtunk, újra bizakodunk és elfogadjuk az adott helyzetet, egyszer csak megkapjuk az élettől, amit akartunk, méghozzá magától értetődő természetességgel.

Újra kisüt a nap. Hát nem mulatságos, és ugye, milyen igaz, hogy minden változás önmagunkból indul ki?

Ma elengedem azt az igényemet, hogy másokon akarjak uralkodni. Tudom kezelni az érzelmeimet. Békét tudok teremteni magamban. Nyugodt vagyok. Visszatalálok az ösvényre, és meglelem a boldogságom kulcsát: önmagamat. Nem felejtem el, hogy egy szürke nap nem több egy szürke napnál.

Napi meditáció - február 14.

BÁLINT- NAP

A Bálint-nap a gyerekeknek csokoládészíveket, bugyuta üdvözlőlapokat és persze sok-sok izgalmat jelent.

Mennyire más lehet a Bálint-nap nekünk, felnőtteknek!

A szeretet napja azt szimbolizálhatja, hogy még nem sikerült eléggé aktivizálnunk életünkben a szeretetet.

Vagy lehet valami másnak, valami jobbnak a jelképe. Gyógyulófélben vagyunk. Megtanultuk, hogy még a legtöbb fájdalmat okozó kapcsolataink is segíthetnek: rmutatnak a gyenge pontjainkra, vagy arra, mit nem akarunk.

Elindulunk arra az utazásra, ahol megtanuljuk szeretni magunkat. Megnyitjuk szívünket a szeretet előtt, amely belőlünk árad mások felé, majd visszatér hozzánk. Tégy valamit, amivel kifejezheted ezt a szeretetet! És ami jó móka barátaidnak, gyerekeidnek vagy bárkinek, akinek szánod.

A szeretet napja van. Bárhol tartunk a gyógyulás folyamatában, mindig élvezhetjük, örülhetünk neki. Körülményeinktől függetlenül hálásak lehetünk azért, hogy szívünk megnyílik a szeretet előtt.

Ma megnyitom magam a szeretet előtt, melyet az emberektől, az univerzumtól és Felsőbb Erőmtől kaphatok. Ma megengedem magamnak, hogy annyi szeretetet adjak és kapjak, amennyire szükségem van. Hálás vagyok azért, hogy gyógyul a szívem és szeretni tanul.

Napi meditáció - február 13.

BÍZZUNK MAGUNKBAN!

Micsoda óriási ajándékot kaptunk: önmagunkat! Ha figyelünk magunkra, ha bízunk ösztöneinkben, ezt az ajándékot becsüljük meg.

Rossz szolgálatot teszünk magunknak, ha nem hallgatunk késztetéseinkre és hajlamainkra, melyek természetesen fakadnak belőlünk. Mikor tanuljuk meg végre, hogy ezek a késztetések és hajlamok vezetnek el Isten nekünk szánt tervéhez?

Majd egyszer megtanuljuk. Úgy, hogy figyelünk, bízunk és követjük a belső hangunkat. Minek jött el az ideje, Mit kell tennem azért, hogy megóvjam magam? Hová vezetnek? Mit tudok biztosítani?

Figyeljünk a belső hangra, és tudni fogjuk a választ.

Ma figyelek és bízom. Ha szükségem lesz rá, meg fogom kapni a segítséget. Bízhatok magamban és Istenemben.

Napi meditáció - február 12.

A "NEM GYÓGYULÓK" ELENGEDÉSE

Akkor is haladunk a gyógyulás útján, ha szeretteink még nem léptek rá.

Képzelj el egy hidat! Az egyik oldalán sötét van és hideg. Ott vacogunk a hidegben és sötétben, és hétrét görnyedünk a fájdalomtól. Némelyikünk mértéken felüli evéssel próbálja elnyomni fájdalmát. Mások ittak. Megint mások drogokhoz nyúltak. Egyeseknek a szexuális élete csúszott félre.

És voltak köztünk, akik kényszeresen figyelték mások kínlódását, hogy így tereljék el a figyelmüket a saját fájdalmukról. Sokan pedig egyszerre csinálták, ezt is, azt is: valamilyen szenvedély megszállottjává váltak, és erről úgy terelték el figyelmüket, hogy egyfolytában más, hasonló betegeket bámultak. Nem tudtuk, hogy létezik a híd. Azt hitték, megrekedtek egy szikla tetején.

Aztán egyesek életében szerencsés fordulat következett be. Isten kegyelméből kinyílt a szemük, mert eljött az ideje. Megpillantották a hidat. Megtudták másoktól, mi van odaát: melegség, fény, gyógyulás. Nehezen tudták elképzelni, hiszen alig vethettünk egy pillantást a túloldalra, de eldöntötték, ha törik, ha szakad nekivágnak az útnak.

Megpróbálták meggyőzni a körülöttük toporgókat arról, hogy itt a híd, amelyik egy jobb világba vezet, de nem hallgattak rájuk. Nem látták, hát nem hittek benne. A látók erre, nekivágtak egyedül, mert hittek, és mert a túloldalon élők is biztatták őket. És minél közelebb jutottak a túlsó oldalhoz, annál világosabban láttuk, hogy mindaz, amit ígértek nekik valóság. Odaát fény, meleg, gyógyulás és szeretet várta őket.

Igen ám, de most itt ez a híd közöttük és az odaát maradtak között. Néha kísértést éreznek, hogy visszamenjenek, és magukkal cipeljék őket ide, de nem tehetik. A hídon senkit nem lehet átcipelni, nem lehet kényszeríteni arra, hogy átjöjjön. Mindenkinek magának kell eldöntenie, át akar-e jönni, és ezt éppen akkor teszi meg, amikor eljött az ideje. Egyesek átjönnek majd, mások ott maradnak. Nem mi döntjük el.

Szerethetjük őket. Integethetünk nekik. Biztathatjuk őket, ahogy minket is biztattak. De nem kényszeríthetjük.

Ha elérkezik az idő, hogy átkeljünk a hídon, vagy már meg is tettük, és itt vagyunk a melengető fényben, nem kell bűnösnek éreznünk magunkat. Itt a helyünk. Nem kell visszamennünk a sötét sziklára azért, mert valaki másnak még nem jött el az ideje.

A legjobb, amit tehetünk: itt maradunk a fényben, mert ezzel győzhetjük meg a többieket arról, hogy itt jobb. És ha ők is úgy döntenek, hogy nekivágnak, bíztatni fogjuk őket.

Ma továbblépek életemben, függetlenül attól, hogy mások mit tesznek. Tudni fogom, hogy akkor is jogom van átkelni a jobb élethez vezető hídon, ha másokat magam mögött kell hagynom. Nem fogok se szégyent, se bűntudatot érezni. Tudom, hogy ahol most vagyok, jobb hely az előzőnél, és tudom, hogy itt a helyem.

Napi meditáció - február 11.

ISTEN VEZÉREL

„Küldj hozzám helyes gondolatokat, szavakat és cselekedeteket. Mutasd meg, mi legyen a következő lépésem. Ha kétely és tétovaság kel bennem, ajándékozz meg útmutatásoddal.”

(Névtelen Alkoholisták.)

Ha alárendeljük magunkat egy nálunk nagyobb erőnek, összhangba kerülünk a Tervvel, melynek igazi nagyságát nem is tudjuk felmérni.

Létezik-e nagyobb ajándék, mint ha tudjuk, hogy valaki vezérli gondolatainkat, szavainkat, cselekedeteinket?

Nem vagyunk merő tévedés. És nem kell se manipulálnunk, se elnyomni magunkat vagy másokat ahhoz, hogy megfelelően alakuljon életünk. Még a furcsa, spontánnak tetsző, fájdalmas vagy hibásnak vélt tettek is a harmónia felé vihetnek.

Útmutatást kapunk arra, mit kell tennünk saját magunkért. És lassan bízni kezdünk ösztöneinkben. Tudni fogjuk, mikor induljunk el, mikor álljunk meg, mikor várjunk egy kicsit. Fel fogjuk ismerni azt a nagy igazságot, hogy a terv akkor is megvalósul, ha ellenállunk.

Ma és mindennap azért imádkozom, hogy gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet Isten vezérelje. Imádkozom, hogy bizalommal eltelve haladhassak utamon, tudva, hogy minden lépésemet vezérlik.

Napi meditáció - február 10.

A SZOMORÚSÁG ELENGEDÉSE

Az át nem élt szomorúság gátolhatja a szeretetet és örömöt a jelenben.

A múltban sok mindent mondtunk magunknak a fájdalom palástolására: „Nem is fáj olyan nagyon… Ha várok, lehet, hogy megváltoznak a dolgok… Nem olyan nagy ügy… Hamar túl leszek rajta… Ha megpróbálom megváltoztatni őt, nekem nem is kell megváltoznom.”

Tagadtuk, hogy fáj, mert nem akartuk érezni a fájdalmat. Meg nem oldott ügyeink nem tűnnek el. Újra meg újra előjönnek, amíg oda nem figyelünk, amíg nem foglalkozunk velük kellőképpen, amíg be nem gyógyítjuk a sebeket. Ez az egyik, amit megtanulunk a gyerekkori vagy társfüggőségből való kigyógyulásunkkor.

Sokunknak nem voltak meg a kellő eszközei, támogatása és biztonságérzete ahhoz, hogy beismerje és elfogadja a fájdalmat. Ez érthető. De lassan, óvatosan megnyílunk érzéseink előtt. Átérezzük, aminek létét oly sokáig tagadtuk. Nem azért, hogy legyen okunk másokat hibáztatni vagy szégyellni magunkat, hanem azért, hogy felkészüljünk egy jobb életre.

Jó, ha sírunk, amikor sírnunk kell és átérezzük a szomorúságot, amit régóta hordozunk. Átérezhetjük, majd elengedhetjük.

A gyász megtisztító folyamat. Az elfogadás folyamata. Átemel a múltból a jelenbe s egy olyan jobb jövőbe, ahol nem szabotáljuk el saját igényeinket.

Istenem, add, hogy a mai napon megnyíljak saját érzéseim előtt. Segíts tudatosítanom, hogy nem kell se erőltetnem, se elfojtanom azt, ami segíti gyógyulásomat. Segíts bíznom abban, hogy ha nyitott vagyok, a folyamatot irányítva természetes módon gyógyulok meg.

Napi meditáció - február 9.

ELENGEDÉS SZERETETTEL

„Ha azok, akik valamiféle kényszeres rendellenességtől szenvednek, megteszik, amit az parancsol, ezzel nem azt fejezik ki, hogy nem szeretnek téged, hanem azt, hogy saját magukat nem tudják szeretni.”

(Ne függj többé senkitől!”)

A szelíd lelkek szeretetben élnek. Életünkben mégis vannak időszakok, amikor határozottnak kell lennünk, és képviselnünk kell az érdekeinket. Meg kell győznünk másokat és magunkat arról, hogy vannak jogaink.

Ezek átmeneti időszakok. Lehet, hogy az kell, hogy dühbe guruljunk, hogy meghúzzuk határainkat, de azt nem tehetjük, hogy visszafojtsuk dühünket, s emiatt neheztelés maradjon bennünk. Nehéz szeretni azt, aki áldozattá tett, de ha már leráztuk az áldozat szerepét, megtalálhatjuk szívünkben a szeretetet.

Az út, amelyen járunk, a szelídség ösvénye, lépteinket a szeretet vezérli – a magunk és mások szeretete. Jelöld ki határaidat! Tarts távolságot! Óvd magad! És tedd mindezt szeretettel.

Istenem, engedd, hogy ma szelíden bánjak magammal és másokkal. Segíts megtalálnom az érdekeimet érvényesítő cselekvés és a szeretet egyensúlyát. Segíts megértenem, néha ez a kettő egy és ugyanaz. Segíts megtalálnom a helyes utat.

Napi meditáció - február 8.

A BŰNTUDAT ELENGEDÉSE

Választás kérdése, hogy jól érezzük-e magunkat. Mi választjuk a bűntudatot is. Ha indokolt, arra int, hogy letértünk az ösvényről. De szerepe ezzel véget ér.

Ha elmerülünk a bűntudatban, ezzel lehetővé tesszük, hogy mások manipuláljanak. A bűntudat azt érezteti velünk, hogy nem vagyunk elég jók. Meggátolja, hogy meghúzzuk a határokat, vagy más egészséges módon óvjuk integritásunkat.

Lehet, hogy bűntudattal reagálunk ösztönösen bizonyos eseményekre. De már tudjuk, hogy nem muszáj bűntudatot éreznünk. Ha elkövettünk is valamit, amivel megsértettünk bizonyos értékeket, a túlzott bűntudat nem oldja meg, csak felnagyítja a problémát.

Tedd jóvá, ami miatt bűntudat ébredt benned! Aztán engedd el!

Istenem, add, hogy ma képes legyek a bűntudat elengedésére. Vedd el tőlem, és pótold a magam szeretetével.

Napi meditáció - február 7.

ERŐNK BIRTOKBAVÉTELE

Különbséget kell tennünk az erőtlenség és az erő birtoklása között.

A gyógyulás első lépése, ha elfogadjuk erőtlenségünket.

Vannak dolgok, amiket nem tudunk megvalósítani, bármilyen erőbevetéssel és bármilyen sokáig próbálkoztunk vele. Ide tartozik mások megváltoztatása, mások problémáinak megoldása és viselkedésük irányítása. Néha önmagunkkal szemben is erőtlenek vagyunk – nem tudjuk kormányozni, saját érzelmeinket vagy azt, hogy bizonyos helyzetek, illetve személyek hogyan hassanak ránk.

Fontos, hogy megadjuk magunkat ennek az erőtlenségnek. De ugyanilyen fontos, hogy birtokba vegyük saját erőnket. Nem vagyunk csapdában. Nem vagyunk tehetetlenek. Néha lehet, hogy így érezzük, de nem így van. Isten Mindannyiunknak adott erőt és jogot is arra, hogy gondoskodjunk magunkról minden helyzetben, és megvédjük magunkat bárkivel szemben. Válasszuk az arany középutat a két szélsőség – a mások irányítása és a mások előtti kapituláció – között. Ezen az úton járva képviselhetjük a saját érdekeinket is.

Hagyjuk, hogy ezen az úton az erőnk is velünk legyen!

Ma tudatosítom magamban, hogy meg tudom védeni magam. Mindig van választási lehetőségem, és bűntudat nélkül dönthetek.

Napi meditáció - január 6.

KILÉPÉS AZ ÁLDOZAT SZEREPÉBŐL

Gyógyulásunkat megelőzően sokunknak semmilyen viszonyítási alapja nem volt ahhoz, hogy mikor váltunk áldozattá, vagy mikor bántottak bennünket. Esetleg teljesen rendjén valónak hittük. Azt is hihettük, hogy megérdemeltük, sőt még vonzódtunk is a minket bántókhoz.

Lényünk legmélyén kell elengednünk azt az igényünket, hogy áldozatok legyünk, hogy mások bánthassanak. Meg kell szabadulnunk attól a tévhittől, hogy a működésképtelen kapcsolatokra szükségünk van a munkánkban, a szerelemben, a családban, barátságainkban. Jobbat érdemlünk.

Ha hiszünk abban, hogy jogunk van a boldogságra, boldogok leszünk.

Szabadulj meg az elnyomástól, szabadulj ki az áldozat szerepéből!

Ma felszabadítom magam. Véget vetek az áldozatlét szükségletének. Felfedezem magamnak a szabadságot és magam fogok gondoskodni magamról. Ez a szabadság nem távolít el szeretteimtől, inkább közelebb visz hozzájuk és összhangba hoz azzal, amit Isten szán nekem.

Napi meditáció - január 5.

ANYAGI FELELŐSSÉG

Anyagilag felelősek vagyunk magunkért.

Sokunk számára ijesztő, mennyire felnőtt gondolat, hogy a pénzért és pénzügyek alakulásáért felelősséget kell vállalnunk. Hiszen lehet, hogy eddig úgy éltünk, hogy függetlenségünk hiányának része volt az anyagi felelősség áthárítása.

Másoktól való érzelmi függőségünk – a szükség és kétségbeesés, nem pedig a szeretet köteléke – szorosan összefügg anyagi függőségünkkel. Ha vonakodunk vagy félünk az anyagiakért való felelősségvállalástól, ez meggátolhatja a vágyott és keresett szabadság kivívását.

Az anyagi felelősségvállalás hozzáállás kérdése. A pénz szükségleteink vagy luxusigényeink kielégítésére való. De a pénznek meg is kell lennie ahhoz, hogy legyen mit elköltenünk.

Adók. Takarékoskodási tervek. Költekezési szokások…

Életünkhöz hozzátartozik, hogy megtanuljunk a pénzzel bánni. Meg kell értenünk a pénz működését. Akkor is, ha van, aki fedezze financiális szükségleteinket. Tudnunk kell, honnan és hogyan jön a pénz, és hogyan költődik el.

Önbecsülésünket növeli az anyagi felelősségvállalás.

Kezdjük hát el most azonnal!

Istenem, segíts, hogy megszabaduljak félelmeimtől, és ne vonakodjam attól, hogy az anyagi felelősségvállalásból kivegyem a részem. Mutass rá, mik azok a tudnivalók, melyeket a pénzzel kapcsolatban el kell sajátítanom.

Napi meditáció - február 4.

ÉLVEZD A GYÓGYULÁST!

Micsoda utazás!

Változásunk és fejlődésünk folyamata egy folyton változó úton visz előre. Ez az út néha rögös, nehezen járható. Néha hegyeket kell megmászni; máskor szánon siklunk lefelé a túloldalon.

Néha megpihenünk.

Néha a sötétben tapogatózva keresünk kapaszkodót.

Máskor elvakít a fény.

Néha sokan tartanak velünk, máskor pedig úgy érezzük, egyedül baktatunk.

Az út mindig más, mindig érdekes, mindig jobb helyre vezet.

Micsoda utazás!

Istenem, kérlek, segíts ma, hogy élvezzem az utazás kínálta látványt. Erősítsd meg bennem a hitet, hogy pontosan ott kell lennem, ahol most vagyok.

Napi meditáció - február 3.

A SZÉGYEN ELUTASÍTÁSA

A szégyen nagy erő lehet életünkben. A rosszul működő családok védjegye.

A hiteles, törvényszerű bűntudat azt jelzi, hogy amit tettünk, rossz. Azt jelzi, hogy magatartásunkat korrigálni, javítani kell.

A szégyen elsöprő erejű negatív érzés. Eleve vert helyzetet teremt. Viselkedésünket meg tudjuk változtatni, de énünket nem. A szégyen még mélyebbre lökhet a magunk ásta gödörbe.

Mi kelt szégyenérzetet bennünk? Szégyellhetjük, ha valamilyen problémával küszködünk mi magunk, vagy olyasvalaki, akit szeretünk. Szégyellhetjük, ha hibát követünk el, de azt is, ha sikeresek vagyunk. Szégyennel tölthetnek el bizonyos érzések vagy gondolatok: ha jól érezzük magunkat, jól szórakozunk, vagy túlságosan kitárulkozunk mások előtt. Egyesek azt is szégyellik, hogy egyáltalán léteznek.

A szégyen olyan rontás, melyet mások hoznak ránk, hogy eljátszassák velünk a ránk kiosztott szerepet. Olyan rontás, amelyet sokan mi magunk idézünk önmagunkra.

Ha megtanuljuk, hogyan utasítsuk vissza a szégyent, megváltoztathatjuk életünk minőségét. Rendjén való, hogy azok vagyunk, akik vagyunk. Érzéseink is helyén valók. A múltunkkal sincs különösebb baj. Helyes, hogy vannak problémáink, olykor hibákat is elkövetünk, küzdünk utunk megtalálásáért. Jó, hogy becsben tartjuk emberi mivoltunkat.

Az Első Lépés a gyógyulás útján, önmagunk elfogadása. A második: az igazi valónk szégyenlésének leküzdése.

Ma figyelni fogok azokra a jelekre, melyek arra utalnak, hogy a szégyen csapdájába eshetek. Ha mégis megtörténik, úgy mászom ki belőle, hogy elfogadom magam és kijelentem: jó és rendjén való, hogy az vagyok, aki vagyok.

Napi meditáció - február 2.

BÍZZ FELSŐBB ERŐDBEN

„Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket Isten gondjaira bízzuk.”

(A Névtelen Alkoholisták programjának Harmadik Lépése)

Oly sokszor beszélünk Felsőbb Erőnkről, az Istenről úgy, ahogy mi látjuk. Sok örömünk lesz, ha megértjük Őt.

A változás alapja a spiritualitás és a spirituális fejlődés. A függőségből való kigyógyulás nem afféle „Csináld magad” feladat.

Isten könyörtelen, amikor feladatokat állít elénk? Kemény szívű varázsló, aki mindenféle trükköket ráz ki a kabátujjából, hogy jól megszégyenítsen? Süket? Nemtörődöm? Kiszámíthatatlan? Nem ismeri a könyörületet?

Nem: Isten szerető és törődő. Gyógyulásunk Istene. Nem enged több fájdalmat, mint amennyi megtisztulásunkhoz és hasznossá válásunkhoz kell. És annyi jót és örömöt ad, amennyit csak elbír a szívünk, mihelyt begyógyul, megnyílik és hajlandó befogadni. Isten helyeslő, elfogadó és megbocsátó.

Utunk mentén Isten apró ajándékokat helyez el, hogy beragyogják napjainkat, néha pedig csodálatos meglepetéseket tartogat, éspedig a legmegfelelőbb pillanatban.

Isten mesterien szövi egybe az örömöket és bánatokat, a legkülönfélébb élményeket, s ezekből alkotja meg életünket, minden mélységével, gyönyörűségével, érzékenységével, sokszínűségével és humorával együtt.

Isten, ahogy mi látjuk, szerető Isten. Gyógyulásunk Istene.

Ma megnyílok szerető Istenem gondoskodása előtt. Azután hagyom, hogy kimutassa szeretetét.

Napi meditáció - február 1.

MÁSODIK LÉPÉS

„Hiszünk benne, hogy egy nálunk nagyobb erő visszaadhatja elménk épségét.”

(A Névtelen Alkoholisták programjának Második Lépése)

Elkezdünk hinni egy jobb életben, s ezt a hitet másoktól kapjuk ajándékba, miközben látjuk és halljuk őket, s figyeljük, hogyan zajlik az ő gyógyulásuk.

Nem egy „Csináld magad!” program részesei vagyunk. A gyógyulásért nem kell erőnkön felül megdolgoznunk. Nem kell a hajunknál fogva kirángatni magunkat. Létezik egy nálunk nagyobb erő, amely elvégzi azt, ami nekünk kitartó erőfeszítéseink árán nem sikerül. Felsőbb Erőnk visszaadja elménk egészségét. Nem kell mást tennünk, mint hinni.

Nézz körül! Figyelj! Vedd észre a körülötted lévőket! Gyógyulóban vannak, látod? Higgy saját gyógyulásodban is!”

Ma körülményeimtől függetlenül hiszek abban, hogy egy nálam nagyobb erő segít meglelnem a békés és értelmes életet. Azután elengedem magam, és hagyom, hogy megtegye.

Napi meditáció - január 31.

KÉRJÜK, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN

Egyik este egyedül voltam, fáradtan és kimerülten. Sokat utaztam akkoriban, gyakran voltam távol barátaimtól és családomtól. Aznap estére hazajöttem, de mintha észre sem vette volna senki. Az emberek már hozzászoktak, hogy nem vagyok ott.

Késő éjszaka volt, és én vitatkozni kezdtem Istennel:

„Keményen dolgozom. Magányos vagyok. Tudnom kell, hogy van-e valaki, akinek fontos vagyok! Azt mondtad, szóljak, ha szükségem van valamire. Hát most, ma éjszaka, különösen szükségem van egy férfi jelenlétére. Kellene egy barát, akiben bízhatom, aki úgy törődik velem – nem szexuálisan – hogy nem használ ki. Szeretném, ha a karjában tartana valaki. Hol ez az ember?”

Lefeküdtem a díványra és behunytam a szemem. Csak arra voltam képes, hogy elengedjem magam. Pár perccel később megszólalt a telefon. Egy régi kollégám volt, akivel később is tartottam a barátságot. „Szia kölyök! – mondta. – Fáradt a hangod. Hátha szükséged van valakire. Maradj ott, ahol vagy. Átugrom hozzád, és megdörzsölöm a tappancsaidat. Szerintem pont ez kell most neked.”

Fél órával később kopogott. Hozott egy kis üvegcse olajat, gyengéden megmasszírozta a talpamat, elmondta, hogy sokat gondol rám, búcsúzóul megölelt és elment.

Elmosolyodtam. Pontosan azt kaptam, amit kértem.

Istenben mindig meg lehet bízni.

Ma észreveszem, hogy Isten törődik azzal, hogy mire van szükségem, különösen akkor; ha én is ezt teszem.

Napi meditáció - január 30.

VALLÁSSZABADSÁG

„Egy nálunk nagyobb erő… Isten, amilyennek látjuk” – ezek a szavak vezetik be a Tizenkét Lépéses programot. Ez az első két utalás Istenre, és nem ok nélkül. De mindenki úgy fogalmazhatja meg, és értelmezheti azt a bizonyos Felsőbb Erőt – Istent – ahogy neki tetszik.

Ez azt jelenti, hogy saját vallásos meggyőződésünket nem erőltetjük rá a gyógyulásunkat segítő csoportra; a saját vallási nézeteinket senki másra nem próbáljuk rátukmálni.

Nem arra használjuk ezeket az összejöveteleket, hogy híveket toborozzunk. Nem próbáljuk meg vallásos nézeteink egyes elemeit sem másokra erőltetni.

Megadjuk magunknak és mindenki másnak azt a jogot, hogy a maga módján értelmezze ezt a Felsőbb Erőt.

Ma tiszteletben tartom másoknak Istenről alkotott nézetét, ahogyan a sajátomat is. Nem hagyom, hogy másoknak az én hitemről kinyilvánított ítélete idegesítsen vagy lehangoljon. Igyekezni fogok, hogy megtaláljam spirituális gyógyulásom útját, de én döntöm el, hogy ezt egy bizonyos vallás vagy felekezet segítségével akarom-e elérni.

Napi meditáció - január 29.

CSOPORTOS FOGLALKOZÁSOK

„Ma is meglep, pedig már jó néhány éve járom a gyógyulás útját, hogy milyen könnyen le tudom beszélni magam arról, hogy elmenjek a csoportfoglalkozásra. És az is meglep, milyen jól érzem magam, ha mégis elmegyek.”

Nem kell belefulladni, saját bajainkba és nyomorúságunkba. Adva van egy lehetőség, amelytől nyomban jobban érezhetjük magunkat: menjünk el egy csoportos foglalkozásra, vegyünk részt egy Tizenkét Lépéses programban. Miért ellenkezünk olyasmivel, amitől jobban érezhetnénk magunkat? Miért csücsülünk depressziónk kellős közepén, kényszeres gondolatok között, amikor egy ilyen csoportfoglalkozástól rögtön jobb lenne a hangulatunk? Nem érünk rá?

Minden hét 168 órából áll. Ha hetente egy vagy két órát ilyen foglalkozásra szánunk, maximálisra növelhetjük a többi 166 óra által nyújtott lehetőségeket. Ha viszont beindul kényszeres gondolatlavinánk, éber óráink igen tetemes részében meddő gondolatok kergetőznek agyunkban, és nem teszünk semmit, csak fekszünk az ágyban, vagy éppen kényszeresen igyekszünk mások igényeit kielégíteni. Ha tehát elmulasztjuk azt a bizonyos két órát, elpazarolhatjuk a fennmaradó időt is.

Fáradtak vagyunk?

Semmi sem pezsdítőbb, mint ha visszatérünk a magunk útjára.

Ma arra gondolok, hogy a csoportfoglalkozásokon való részvétel segíthet.

Napi meditáció - január 28.

MARADJUNK A JELENBEN

A legfőbb kérdés gyakran az, hogyan alakulnak a jövőben a kapcsolataink, munkahelyi dolgaink, gyógyulásunk – egész életünk. Így azonban könnyen belelovallhatjuk magunkat az örökös aggódásba. Ez pedig meggátolja, hogy megoldjuk a mai feladatunkat. Ha a jelenben maradunk, és teljes erővel részt veszünk a mában, nem kell mást tennünk, mint meggyőzni magunkat arról: a holnap is javunkra válik.

A jövővel kapcsolatos aggodalmaskodás negatív módon hat e jövő alakulására. A legtöbb és legjobb, amit tehetünk, hogy élünk, mégpedig „itt és most” nem csak a máért, hanem a holnapért is.

A dolgok maguktól kialakulnak, ha hagyjuk. A tervezésen kívül csak annyit kell tennünk, hogy hiszünk benne: a jövő jól fog alakulni.

Imádkozom azért, hogy elhiggyem: ha a jelent jól élem meg és béke tölt el, a jövőm is jól fog alakulni. Nem felejtem el, hogy a legtöbb, amit a jövőért tehetek, ha a jelent a maga teljességében élem meg. Arra figyelek, ami most történik, és nem aggódom a holnap miatt.

Napi meditáció - január 27.

SZÜKSÉGÜNK VAN AZ EMBEREKRE

Megtalálhatjuk az egyensúlyt atekintetben is, hogy ne legyen túlságosan szükségünk másokra, ugyanakkor ne jussunk el oda, hogy senkire se legyen szükségünk.

Sokunknak vannak a múltból itt ragadt kielégítetlen függőségi igényei. És bár vágyunk rá, hogy mások feltétel nélkül szeressenek, lehet, hogy olyan embereket választottunk, akik nem tudnak, vagy nem igazán akarnak mellettünk állni. Egyeseket annyira bánt, hogy nem szeretik őket, hogy épp ezzel űzik el maguk mellől felebarátaikat.

A másik véglet, hogy valaki annyira megszokja, hogy soha senkire ne számítson, hogy ő küldi el azokat, akik segítenének. Túl önállóvá válik, s azt hiszi, senki másra sincs szüksége.

Akár az egyiket, akár a másikat választjuk, rosszul tesszük. Jobbat érdemlünk.

Fogadjuk el énünknek szeretethiánytól szenvedő részét!

Hagyjuk, hogy kigyógyulunk abból a fájdalomból, hogy múltbeli igényeinkre nem reagált senki. És ne hajtogassuk, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre, mert nem úgy szerettek, ahogy mi akartuk, ahogy szükségünk lett volna rá.

Ha azt a részünket tartottuk hét lakat alatt, amelyiknek szüksége van másokra, nyíljunk meg, és hagyjuk, hogy szeressenek.

Meg fogjuk kapni a vágyott szeretetet, mihelyt elhisszük, hogy méltók vagyunk rá és hagyjuk, hogy megadják.

Ma meg fogom találni az egyensúlyt: nem leszek másokra túlságosan rászorulva, ugyanakkor nem zárkózom el a többiek segítsége és szeretete elől. Elfogadom azt a szeretetet, ami jár nekem.