A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába. Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével, annál boldogtalanabbak lettek, 

mert az irigység nem hagyta élni őket. Így teltek-múltak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett. 

Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta: 

- Uram, én is határtalanul boldog szeretnék lenni, mint te. Megmutatod nekem, hogyan érjem el a boldogságot? 

- A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerűségét látva így szólt: 

- Neked megmutatom a boldoggá válás titkát. Gyere velem és nagyon figyelj: Valójában két ládában őrzöm a boldogság titkát, a szívemben és az eszemben. A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat, amit életed végéig követned kell. 

Az első lépés azt, hogy tudd: Isten minden dologban ott van és ezért szeretned kell Őt, és hálát adnod Neki, mindazért, amid van. 

A második lépés, hogy szeresd önmagad és minden nap lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened: 

- Én fontos vagyok, képes vagyok, értékes vagyok, okos vagyok, kedves vagyok, sokat várok magamtól, nincs olyan akadály, amit le ne tudnék győzni. Ezt hívják magas önbecsülésnek. 

Harmadik lépés, hogy a gyakorlatban is megvalósítod, amit magadról állítasz. Vagyis ha azt gondolod, hogy okos vagy, viselkedj okosan; ha azt gondolod, hogy képes vagy, tedd meg amit kitűzöl magad elé; ha azt gondolod hogy nincs akadály, amit ne tudnál legyőzni, akkor tűzzél ki célokat az életedben és harcolj értük amíg el nem éred. Ezt a lépést motivációnak hívják. 

Negyedik lépés, hogy ne irigyelj senkit azért, amije van, vagy ami ő maga, ők elérték a céljukat, te érd el a sajátjaidat. 

Ötödik lépés, hogy ne őrizgess a szívedben haragot senki iránt; ez az érzés nem fogja hagyni, hogy boldog légy. Hagyd, hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts. 

Hatodik lépés, hogy ne vedd el azt, ami nem a tiéd, emlékezz, hogy a természet törvényei szerint, ha valakitől elveszel valamit, akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit elvettél. Fizesd meg a tartozásodat, add vissza, ami nem a tiéd, kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt, ami megilleti. Így biztosítod a békédet. 

Hetedik lépés: Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van ahhoz, hogy tiszteljék és szeressék. 

És végül a nyolcadik lépés. Mindig mosolyogva kelj fel, és fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban, gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van, segíts a többieknek, anélkül, hogy arra gondolnál, hogy semmit sem fogsz kapni cserébe; figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat, nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak, és így BOLDOGOK LEGYENEK.

Indiai mese

Az élet boldogság?

Önmagában az élet semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük csúnyává; az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele. 
 
Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az - neked kell létrehoznod a szépséget. A szépség nincsen csak úgy ott, mint valami tárgy, mint egy szikla. A szépséget meg kell teremteni. Neked kell víziót adnod a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt adnod a valóságnak - akkor lesz csodálatos.
Ezért mindannyiszor, ha részt veszel a szépség megteremtésében, akkor ott lesz; mindannyiszor, ha nem teremtesz többé, nem lesz. A szépség egy teremtmény; akárcsak a rútság. A boldogság egy teremtmény, akárcsak a boldogtalanság. Csak azt kapod, amit létrehozol, sosem kapsz semmi mást. Ez a karma filozófiájának lényege: csak azt kapod, amit te magad csinálsz. Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Teremthetsz csodálatos álmot vagy rémálmot.
Amint ezt megérted, a dolgok nagyon egyszerűek. Te vagy a mester; a te felelősséged. Normálisan azt gondoljuk, hogy az életnek megvan a maga objektív szépsége és objektív rútsága. Nem! Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad! Ez egy csináld-magad dolog :-)

Boldogság

A boldogság nem cél, hanem következmény, visszajelzés arról, hogy az életprogramunk beteljesítésének útján harmonikusan, sikeresen, kreatívan, szellemi és anyagi gyarapodásban haladunk előre és kreatív személyi kiteljesedésben, fejlődésben, gyarapodásban van részünk. A mesterséges élvezetekkel gerjesztett állapotok sohasem vezetnek igazi, tartós boldogsághoz, sőt, a felelőtlen, személyi éberségünket szétforgácsoló felfokozott, eseményszerű, izgalmas, kábult öröm-élmények hajszolása utólagosan csak még több betegség, szenvedés forrása. 

Csak az a felismerés adhat igazi boldogságot számunkra, hogy kimeríthetetlen erőforrás lakozik bennünk, amely a világ bármely problémáján képes úrrá lenni. Igazi és maradandó boldogság köszönt ránk, amint tisztán megértjük, hogy minden gyengeségünkön felülkerekedhetünk, mert tudatalattink megoldja problémáinkat, meggyógyítja testünket, és legmerészebb álmainkon is túlmenően eláraszt minket a kincseivel. Aki bizalmát az Úrba helyezi, azé a boldogság. Ha bízol az egyetemes törvényekben, abban, hogy a tudatalattid határtalan bölcsessége vezérli lépteidet, nyugodt, kiegyensúlyozott, derűs és boldog ember válik belőled. Mindennapivá teszed magad és szeretteid számára a boldogságot, az örömöt, egészséget, az áldást, amikor éber szeretetet, békességet, jóakaratot árasztasz magadból.

A boldogság a spirituális kiegyenlítődés és személyi beteljesedés lelki és szellemi állapota. Szabadságunkban áll, hogy a boldogságot válasszuk, éppen úgy, ahogy az egészséget, örömöt, gazdagságot, sikert választhatjuk. Gondolkodásunk, éberen és tisztán tartott képzeletünk révén a dinamikus erő, egészség és boldogság világába juthatunk.

Tanítás a boldogságról

Kérd az Istent, szeressen téged, fogadjon és tanítson folyamatosan. Azért, hogy át tudd adni a tudást és a szeretetet, amit kapsz tőle, mivel, mind továbbkészülsz adni. Tanítsd meg az embereket, a hálára, és arra, hogy tiszteljék is egymást. A tudást, kinek-kinek mérték szerint osztja ki az Isten. A képességeket is. Ezért kell egymást szeretni, mert mind egy helyről jön, Vagyis mindenki egytől kapja. Senki nem nagyobb a másiknál. Aki nagyobb akar lenni, az valóban tegyen a többiért többet. Adjon több önzetlen szeretetet, mert ezzel kerül, egy olyan széles befogadó sáv birtokába és helyre, ahol még több tudást és szeretet fényt kaphat. E sávváltások fognak benneteket tovább vinni, a teljes erő állapotra, ami a teljes fény befogadására képesít benneteket majd. Ez nem sok év. Ez egy és néhány év. Kinek-kinek milyen az előre haladása. Ezért segítsétek egymást, és ne irigykedjetek, mert a lépésváltást-sávváltást együtt kell megtennetek. Akkor juttok el a teljes sáv és spektrum befogadására, amikor mindenki elérkezik, a szeretet mértékének legszélesebb fokára. Együtt. Ez az együtt fejlődés tesz titeket igazi fény csoporttá. Aki vezeti a fény csoportot, az mindig a fentebbi sávokban van, ez minden esetben így történik. Az egybe folyás vele, Istenben, az idők végezetén következik be. Ez a 144 000 szellemre vonatkozik. A társ a tanító és a tanítvány, aki istenben válik egybe. A krisztusi szellem léte azért engedélyezett itt a földön, mivel a tanítás befogadása nagy mértékű lett .A szervezés, tudás, és cselekvés az ő feladatuk. Mindig annyit adnak át, amit befogadnak a csoportban. Kell egy fény és kell egy hely, ahova sugárzik. Ha nem befogadó a csoport, akkor megbomlik a rend, és vége a tanításnak. A lázító elme---baj! A csoport tudás nem mindig azonos az egyénével. Van amikor magasabb, van amikor kisebb. Ezért nem kell feltételezni, semmi véleményt, mert ez a haladás útja. Mindenki tart ott ahol tart, ezt tudni kell, és segíteni. A nagyobb fényt befogadó ne kritizálja a kicsit, mert ha ezt teszi, rövid időn belül ő lesz a kisebbik fényt befogadó. Mivel bezárja az Isten a kapukat, és nem tud befogadni addig rajta, míg észre nem veszi, miért is záródnak azok be. A vezér, aki a kapukat nyitja, és a kapukban áll, mindig szélesebb fény spektrummal rendelkező. Mivel a fény és szeretet erő, amit hordoz magában, a legnagyobb mértékű. Ez a tanító és a tanítvány. Ha a tanító büszkévé válik, a tanítványt nem taníthatja, nincs mivel. Aki erővel azon dolgozik, hogy vezetővé váljék, nem jól teszi, és nem jól él. Hiszen ez a választás az Isten dolga. Ember vezetői, tanítói posztot nem választhat. Azt kapja, és elfogadja. Ez a különbség tétel. Az Istentől jön és áramlik belétek, mert erre van szükségetek. Kell egy forrás, és kell egy áramoltató és egy befogadó állomás. Ez így működik, ez a törvény. Ha ezt valaki nem fogadja el, kiesik az áram fogadásából, és nem jut fényhez. Sötétté válik és meghal. Ez a csoportok tanításának rendje. Érts, fogadj, szeress, és cselekedj! Minden posztot fogadni kell, és abban szeretni és cselekedni. Ezt tedd, és akkor boldog leszel. Az első boldogság ez: ALÁZAT. Kérd és kapod, élj vele és maradandó lesz nálad! 
Krisztus

Sai Baba tanításai

1. Bármilyen legyen is Ő, az Úrtól nem kellene semmi mást kérni, mint a megállás nélküli szeretetet. Isten lábai iránt a szeretet az igazi és egyedüli áldás.

2. Öröm a szerencsés időkben, és szomorúság a rossz időkben, összetéveszteni a testet és az érzékek fájdalmát önmagával. Az ilyen kettős érzést és felfogást felül kell múlni, a testtel való azonosítással lépésről-lépésre fel kell hagyni. Ez a világi alapja a tudás és bölcsesség jógájának.

3. Mindig a Niyama a feltétele a folyamatos Paramatma Isten iránti megállapodott szeretetnek bármilyen körülmények között is. Csak akkor, amikor az ilyen állhatatos szeretet a teljesség iránt elért, akkor szintén lehetséges a tisztaság, a boldogság és az Úr iránt a teljes átadás is. A mennyei boldogság és béke így az ember tulajdonává válik a forráson keresztül, ami Sat-Chit ananda, Paramatma.

4. Az egyszerű emberek azt hiszik, hogy Ők átadással vannak Isten iránt. De nem állnak meg egy pillanatra sem, hogy megkérdezzék, megérdeklődjék, hogy az Úr elfogadta-e Őket, mint imádóit. Azok, akik szeretnék ezt megtudni, nagy ritkaság. Ez az igazi felmérése a lelki előmenetelnek.

5. Hajnal hasad, majd esteledik. A hajnallal a kapzsiság ébred fel az emberben. Az alkonnyal a kéjelgés vesz rajta erőt. Ez az életének útja? Ez az ő célja? Minden egyes nap multával elveszít egy becses lehetőséget. Még egy lépést tett sírja felé. De valamikor is érzett-e szomorúságot az elveszett napért?

6. Ha valaki megközelít, akinek útját nem tartod helyesnek, nincs szükség rá, hogy hibát keress benne, kinevesd vagy örülj neki. Elég, ha folytatod a munkádat, ahogy jön. Hagyd őt egyedül. Engedd, hogy folytassa saját útját. Ez az álláspont az érintetlenség.

7. Az embernek állandóan eszébe kell hogy legyen Isten valósága és a világ bizonytalansága. Az embernek el kell kerülnie a rossz társaságot és a túlzott barátságot még a jókkal is. Az ilyen természetű kötődés leszorítja a járót a középútról. Adjatok fel minden múlandó kötődést. Ha egyszer már elértétek ezt az érintetlenséget, akkor elértétek a megingathatatlan békét, önfegyelmet és az elme tisztaságát.

8. Csak akkor, amikor az elme felismeri, hogy minden az illúzió szülöttje és az illúzió által fenntartott, akkor tudja érzéseit visszafordítani az érzés világától és feladni önző világi viselkedését. Az elme természete ingadozó, kételkedő és nyugtalan a béke megtalálásában, a boldogság keresésében. Mikor megérti, hogy a tárgyak birtoklása után szalad, hogy ezek átmenetiek és jelentéktelenek, akkor hirtelen szégyenérzete támad és kiábrándul. Így megkezdődik a belső tudat megvilágosulása.

9. Az egész alkotásban egyedül az embernek van képessége elérni a legfelsőbb boldogságot. Milyen tragikus, hogy figyelmen kívül hagyja ezt a jogát, örökségét az ember, és a kicsinyes élvezeteket keresi. Üres dobozt. A gyerekekhez hasonlóan babával és bottal játszik, és elefántnak meg lónak nevezi őket. Az ember is játszik tudatlanul, Ő egész komolyan játszik. Azt képzeli, hogy a világi tárgyak valódiak. De ez nem teszi az illúzió világát kevésbé valótlanná.

10. Rombold le a tudatlanságot a lélek ismeretének elsajátításával. Erősítsd érdeklődésedet, amit már nem tudsz Brahmában való megvilágosulás felé. Add fel a vonzódást a mulandó és a hamis iránt. Ezek tükörképek, amelyek a személy és képzelet alkotásai. Fordítsd az arcodat befelé (az út), távol a külső világtól.

11. Az ember egy köteg vágy, ösztön, lealacsonyítja a vele született istenségét és belső békéjét szabad utat adva annak. Az ösztönök a fa, a vágyak pedig a tűz. A tüzet csak úgy lehet eloltani, ha a fát eltávolítjuk. A tűz kioltásában rejlik a béke elérése, és elnyerése a felértékelhetetlen igazgyöngynek, a lélek boldogságának, a lélek áldásának.

12. A Samadhis az óceánhoz hasonló, amelyben minden útkereső folyik (úszik). A névnek és a formának a legkisebb maradványa is eltűnik akkor az óceánban. Az, aki szolgál, az, aki a szolgálatban részesül, az, aki elmélkedik (meditál), az, aki elmélkedett minden kettősségek felől, az szertefoszlott és megsemmisült. Az ember még azt sem érzi, amit megtapasztalt. Csak Ő egyedül lehet Samadhis. Semmi más. Ha az valami más, az nem lehet Samadhis. Semmi sem engedhető meg, ha nem Brahma.

13. A sötétség és a világosság nem lehetnek együtt. A gazdagság és Isten nem lehet elérhető. Ha az ember mind a kettőt keresi, akkor az, amit ő elér, az nem lesz sem gazdagság, sem Isten, hanem az ördög (sátán).

14. A szentírások olvasásával, a szentírások hallgatásával a piszokkal feltöltött szív át fog változni tiszta, fénylő szívvé, igazi fénnyel ragyogóvá. A büdösszagú szexuális vágyak kergetésének, az örömmel hallgatott Isten dicsősége a leghatásosabb ellenszere. Annak ellenére, hogy Ő maga tele van édes illattal. Meghallgatva a szívet megtisztítja (az identitással), a bátorítással jó munkára készteti.

15. Az isteni játékok története csupa nektár, aminek nincs más keveréke, más íze és tartalma. Mindenki ihatja tartalmát, mert része a nektáróceánnak. Mindenhol ugyanaz az édesség létezik minden részecskében. Nincs semmi más, ami meghaladja annak édességét.

16. Azoknak, akik lemondásra, vezeklésre határozzák el magukat, nem kellene félniük, kiábrándulniuk, éhezniük és szomjazniuk, szomorkodni és szenvedni. Az egyáltalán nem lemondás, ha te azt emlegeted vagy előre sajnálkozol a nehézségek miatt. Mikor a test maga ismeretlen, mi is lehet a lemondás.

17. Mától kezdve nagy lehetőséged lesz a nagy Satsangra (beszélgetés Isten dicsősége felől). Ezek jönnek, erre a helyre késztetve egy mélységes vágytól, látni, hallani kell, kapcsolatban lenni Istennel, és azoknak, akik jóságosan óhajtják a lehetőséget, hogy benne járhassanak a lélek tengerében, az valóban a kegynek a jele. Az az előny, amivel búcsúkat és ünnepeket tartanak a szent helyeken, az ünnepség hulláma felemeli az embert az üdvözültség szentségének kifinomult légkörébe.

18. Isten akarata kiismerhetetlen. Nem lehet megmagyarázni osztályozással és következtetéssel. Ez minden emberi ésszerűségen és képzeleten túl és felette van. Ez csak azok által érthető meg, akik megismerték Őt, de nem azoknak, akik tudományosságból vagy éles intelligenciából ismerik. Az okok és az eredmények teljesen összefüggnek.

19. A nap, amelyiken Jézus született, az szent nap. Úgy ismertette meg önmagát, mint Isten küldöttje. Valóságban minden ember úgy születik meg, mint Isten küldöttje (hírnöke). Az egyedüli célja ennek az emberi életpályának Isten mindenben lévő jelenlétének elterjesztése, hatalmasságának dicsőítése. Senki nem azért testesült meg, hogy csak ételt fogyasszon.

20. Azok, akik az érzékek élvezetével töltik napjaikat, azoknak élete tele lesz gondokkal, aggodalommal, szomorúsággal és könnyekkel hosszú életükön keresztül. Ők úgy élnek, mint a madarak és az állatok. Esznek, és mint a szemetet ürítenek. Hívhatjátok ezt életnek. Csupán csak a létezés nem elég. Ennek nincs értéke önmagában és önmagáért.

21. Az érzéseknek, gondolatoknak, viselkedésnek okai nap-nap után késztetés a mindennapi életben. Ha az egyénnek vannak Isteni tulajdonságai, azok önmagukban megnyilvánulnak, mint gondolatok, érzések és cselekedetek. Így az valóban él. Ellenkezőleg, ha az ember bepiszkolja saját szentséges burkolatát, testét szentségtelen célokra használva, hogy ellássa pillanatnyi boldogsággal, ezek után nem vesz tudomást a Mindenható, Mindenttudó Gondviselőről, az el lesz ítélve, mint szándékos megtagadója saját emberiségének.

22. Én a megtestesült szeretet vagyok. A szeretet az eszközöm, az igazság a leheletem. A boldogság a táplálékom. Tanításom szeretet, üzenetem szeretet. Életformám szeretet. Az ember hatalmában nincs semmi becsesebb, mint a szeretet. Szeretetem és könyörületem mindent átölel.

23. Az Úr a szeretet, kegye minden egyes hangja visz édességéből egy morzsányit, és nem apad teljessége. Ő a kegyelem óceánja végeérhetetlen parttal. A Hold visszatükröződik egy pohár vízen, így az Úr is látható szívedben, ha azt ellátod szereteted vízével. Ha az Úr nem tükröződik vissza szívedben, nem mondhatod, hogy nincs Isten. Ez csak azt jelenti, hogy nincs benned szeretet.

24. A játék az Övé, a szerep az Ő ajándéka. A művek általa írottak. Ő rendez (irányít), Ő dönt a ruhák és a díszlet felől, a mozdulatok és a hang, a belépés és távozás felől. Jól kell játszanod a szerepedet és elnyered elismerését, mikor a függöny legördül. Érd el eredményeddel és hatékonysággal, lelkesedéssel a jogot mindig magasabb és magasabb szerepekre. Az életnek ez az értelme és célja.

25. Higgyétek el, hogy a szeretet Isten, az igazság Isten. A szeretet igazság, az igazság szeretet. Csak akkor nincs bennetek félelem, mikor szerettek, mert a félelem a hamisság anyja. Mikor nem féltek, ragaszkodtok az igazsághoz. A szeretet tükre visszatükrözi a bennetek lévő lelket és feltárja előttetek a minden lényt átható egyetemes lelket.

26. Az első, mindenkit tekints úgy, mint az Úr gyermekét, mint saját testvéredet. Fejleszd a szeretet minőségét, keresd mindig az emberiség jólétét. Szeress, és szeretet fogsz visszakapni. A gyűlölet soha nem lesz a Te sorsod, ha terjeszted a szeretetet, és mindenre szeretettel tekintesz. Ez egy lecke, amit mindig tanítok. Az a titkom is - ha el akarsz érni engem - növeld a szeretetet. Hagyd el a gyűlöletet, az irigységet, a cinizmust és az álnokságot. Én nem kérem tőled, hogy légy tudós vagy remete vagy önsanyargató. Légy gyakorlott a japában és az elmélkedésben. A szíved tele van szeretettel, az mind, amit én megvizsgálok, ami engem érdekel.

27. Fejlessz igazságot és szeretetet, és így nincs szükség arra sem, hogy imádkozz hozzám, hogy valamit kérj. Minden megadatik kérés nélkül. Az ember és Isten két drót, a pozitív és negatív viselkedésnek kombinációja az áram. Az ember összedolgozik Istennel, és az Isteni Energia eszközévé válik, ha megszerezte a két tulajdonságot: az Igazságot és a Szeretetet.

28. Szeress másokat, és ne gyűlöld őket, vagy ne érezz irántuk irigységet. Ne értsd félre okaikat, és ne botránkoztasd meg őket. Ha csak megismered okaikat, azok olyan nemesek lehetnek, mint a tieid. Vagy cselekedeteik inkább a tudatlanság.

29. Mindenkiben ott van az Igazság szikrája. Senki nem létezhet enélkül a szikra nélkül. Mindenkiben ott van a szeretet lángja, az élet nélküle sötét ürességgé válik. Az a szikra, az a láng Isten, mert Ő a forrása minden Igazságnak és Szeretetnek. Az ember keresi az igazságot, Ő keresi a valóságot, mert az Ő valódi természete Istentől ered, aki az Igazság. Keresi a szeretetet, hogy adjon, és megosztani azt, mert természete Isten, és Isten szeretet.

30. (hiányos)...Minden iránt növeld a szeretetedet. Az elpusztítja az irigységet és a gyűlöletet. Ráma és a vágyak (élvezet és harácsolás) nem létezhetnek együtt ugyanabban a szívben. A bizalom bizalmat fogamzik. A szeretet szeretetet fogamzik. Mikor én olyan nagy szeretettel beszélek hozzátok, semmi gyűlöletet nem érezhettek irántam. A szeretet kedvessé teszi a világot. Ez a legnagyobb eszköz a ...

31. (hiányos)...Táplálnod kell a szeretetet, és tépd ki a gyűlölet és az irigység hajtásait. Hord a szeretet szemüvegét, így mindent szépnek és jónak fogsz látni. Az Úr a teljes szeretet. Ő csak a szereteten keresztül látható. A csalódás éjjelén az Urat azzal a fénnyel lehet látni, ami Ő önmaga, megnevezve a tiszta szeretet fényével, besorolásoknak, hamisságnak és változásnak felette áll.

32. Krisztus több kísérletet tett, hogy kimutassa az Ő isteni szeretetét. Elveszítve apját 10 éves gyermekként kérte apja beleegyezését, hogy távozhasson és elkezdhesse küldetését (a társadalomban), szolgálni a társadalmat. Megfürdött a Jordán folyó vízében, utána elment tanítójához és három fogadalmat tett: én meg fogom tapasztalni az Isteni szeretetet, terjeszteni fogom, és példával szolgálni az emberiséget bármilyen körülmények között is. Ez a célja az életemnek.

33. A különböző írásokban, amelyekbe manapság a szeretet szót használják, semmi köze nincs a szeretet igazi értelméhez. Az anya és a gyermek, a feleség és a férj közötti ragaszkodás bizonyos időközönként mulandó kapcsolat, és ez nem igazi szeretet. Az igazi szeretetnek nincs kezdete sem vége. Ez az időnek mindhárom részében, a múltban, a jelenben, a jövőben létezik. Az az egyedüli szeretet, ami megtölti az embert maradandó boldogsággal.

34. A tanítónak nem kellene megpróbálni uralkodni tanítványán a megfélemlítés könnyű eszközével, mert veszélyes eredményeket okozhat. Inkább próbálja meg a szeretet útját. Mindenki Ő-vé válhat, senki nincs kívül az Ő szeretetén.

35. A legfelsőbb lény felfedi dicsőségét az embernek, mint szeretet. A szeretet több formában mutatkozik meg. A gazdagokhoz, a barátokhoz, a szülőkhöz, a gyerekekhez köti magát. Mindezek szikrái ugyanannak a fénynek és az egyetemes szeretetnek. Ez a legmagasabb kifejezése. Ezt a szeretetet nem lehet növelni útikönyvet olvasva és tanulni a lépéseket megszokottságból. Ennek a nagy vágyakozással kell kezdődnie a világosságért, kibírhatatlan lelki gyötrelem elmenekülni a sötétségtől. Ahogy az imában van: Vezess engem a sötétségből a fénybe! A vágyakozás magába foglalja a világosságot. A szeretet fel fog nőni önmagától és annak lassú és kikerülhetetlen átalakítása Istenné válhat.

36. A szeretet háromféle: én-központú - ami hasonlít a villanykörtéhez -, csak egy kis szobát világít meg. A kölcsönös: a holdvilághoz hasonló, szélesebben világít, de nem tisztán. A harmadik: központi, ami a napfényhez hasonló. Mindent elárasztó és világos. Fejleszd a harmadik formáját a szeretetnek, ami megment téged. Minden segítséggel, amit másokért teszel, azzal a szeretettel önmagadat szolgáld. Valójában önmagadat szolgálod, nem másokat szolgálsz, az nem más, akiket segítesz, hanem önmagad.

37. Keresd a lelki boldogságot, a boldogságot, ami szeretetből árad. A szeretet nem szennyeződik vonzódástól (kötődéstől). Légy olyan, mint a méhecske, röpködj az Úr dicsőségében csendesen, és boldogsággal szívjad kegyének édes nektárját. A legjobb és legegyszerűbb tett az Úr neveinek ismétlése. Állandóan légy vele elkötelezve. Ez távol tartja a gonosz hajlamokat és erkölcstelen gondolatokat. Ez segíteni fog szeretetet sugározni magad körül.

38. Ha az ember egyedül csak azzal a tudattal lát hozzá családfői munkájához, hogy kötelességét végzi, neki nincs arra szüksége, hogy onnét elszaladjon barlangokat és erdőket keresni. Mindenki megtapasztalhatja az Urat, a neki kijelölt kötelessége végzésével és becsületes az életvitellel.

39. A jótól elfordított elme leírhatatlan rosszat okozhat - az útkeresőnek minden elért eredménye megsemmisülhet. Az ilyen elme egy őrizetlen pillanatban mint a szikra rápottyan a lőszeres hordóra egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt.

40. A Ti legjobb barátaitok, akiktől a maximális jót kapjátok azok, akik az Úrról előadást tartanak és felőle beszélnek. Az igazság felől, a szeretet felől, ami egyformán vesz figyelembe mindenkit. Az ilyen személyekkel való kapcsolat valójában Sadhákkal való kapcsolat, mivel hogy ők az igazi Sadhák.

A boldogság képlete

Ha netán valaki tréfára gyanakodna, sietek biztosítani róla: a boldogság itt közölt képlete valódi, és bizony komoly, széleskörű (több kultúrában, több tízezer emberrel éveken keresztül végzett) lélektani tudományos kutatásokon és statisztikákon alapszik. [Martin Seligman: Autentikus életöröm, 74., 94. old.] Rögtön megjegyzem azt is, hogy koránt sem ez az egyetlen képlet a boldogságra. Bármilyen furcsának tűnik is, az amúgy többnyire tűnékenynek, véletlenszerűnek tartott boldogságot többen is megpróbálták már képletbe foglalni. 

Mielőtt a Seligman féle képlet ismertetésére térnék, néhány dolgot le kell írjak, hogy helyén (helyiértékén) lehesen kezelni a "képletet". A képlet kifejezés, noha Seligman valóban ezt a kifejezést használja, szerintem némileg félrevezető. A boldogság - mint alapvető emberi érzelem és elmeállapot - ugyanis nem írható le igazán matematikai eszközökkel. Értem én persze a jószándékot, a fogalomhasználat azt igyekszik alátámasztani, hogy a képlet megalapozása tudományos kutatásokkkal történt. Ez igaz is. No meg természetesen feltehetően működött a leegyszerüsítés, közérthetővé tevés szándéka is. Azonban érzelmeink alakításában jónéhány olyan tényező (bizonytalan és részben ismeretlen változó) vesz részt, amelyek nem algoritmizálhatóak. (Nem írható róluk pl. egy számítógépes program.) Ha már - egyébként a tudományos kutatás és a jobb megértés szempontjából szimpatikusan - strukturálni akarjuk a kutatási eredményeket, akkor a következő képletszerűen kinéző szabályt inkább heurisztikának (ökölszabálynak) kellene nevezni. A kifejezést használja az agykutatás és a döntéselmélet is, tehát olyan rokonterületek, amelyek nem esnek nagyon messze a pszichológiától.   

Következzenek tehát a vázlatos részletek:

A boldogság képlete: B=I+K+E 

B = a boldogság tartós szintje, I = az irányultság, beállítódás, K = a külső életkörülmények és E = ellenőrzés (az akaratlagos kontrollunk alatt álló tényezők).

I (Irányultság)

A boldogság tartós szintje (genetikai-, működésbeli határok)

A kutatások szerint van a boldogságnak egy tartós szintje, amely nem azonos az átmeneti, pillanatnyi boldogság, öröm szintjével. Ez utóbbi könnyen növelhető némi "technikai" segítséggel (ajándékkal, dícsérettel, csokoládéval, egy kellemes zuhanyozással, jó zenével stb.). 

A személyiségvonások, (érzelmi és tulajdonságbeli jellemzők) - mai ismereteink szerint - átlagban kb. 50%-ban genetikailag meghatározottak. Átlagban, mert vannak ezek közül, amelyek, úgy tűnik ennél nagyobb %-arányban (pl. testsúly, szexuális beállítottság), mások valamivel kisebb mértékben, (pl. optimizmus, félénkség). Ami a boldogságot és más pozitív érzelmeket illeti, ezek szintje, jellege - mai ismereteink szerint - kb. 50%-ban örökletes késztetés által meghatározott. Mindegyikünkben van tehát egyfajta belső "termosztát", (egy genetikailag beállított tartós alap boldogságszint) amelyhez a boldogságunk aktuális szintje állandóan visszatér. Legyen szó hatalmas lottónyereményről, vagy egy szerencsétlen, súlyos balesetről, egy idő (néhány hónap vagy év) múlva a "termosztát" többnyire visszaállít az alapszintre.

A tartós boldogság szintjének emelése ellen hat a jó dolgokhoz való gyors és elkerülhetlen hozzászokás. Ezt a tudományos kutatások épp úgy kimutatták, mint ahogy a napi tapasztalatunkból is ismerjük a jelenséget. Nincs az a jó dolog vagy esemény, (anyagi javak, eredmények, szerencse, kivételes életkörülmény) amit egy rövid idő után ne vennénk magától értetődőnek, és ne lenne belőle egyre többre szükségünk a boldogság szintjének fenntartásához. Így szokunk hozzá a rossz dolgokhoz is, tehát lefelé is igaz, amit a tartós boldogságszint változásáról írtam. Persze, azt is hangsúlyozni kell, hogy vannak olyan súlyú, minőségű rossz események (pl. súlyos szegénység, egy gyermek baleseti halála), amelyekhez nem tudunk hozzászokni.  

Ami azonban itt és most a lényeg: a külső körülmények, események, tényezők jelentős része csak viszonylag csekély mértékben és csupán időlegesen tudja (de tudja) az örökölt, egyedi - tartós - boldogságszintünket módosítani.

K (Körülmények)

Külső (élet)körülmények, tényezők

Akárhogy is - hál' istennek - van a külső tényezőknek, életkörülményeknek egy olyan köre, amelyek - ha csak időlegesen és korlátozottan is, de - érzékelhetően képesek a boldogságszintünket növelni. Ha szavaztatnék, a közvélekedés szerint ilyenekre lehetne e körben szavazni, mint: pénz, házasság, társasági élet, negatív érzelmek elkerülése, életkor, egészség, képzetség, klíma, vallás stb.

Az e körben végzett kutatások - több területen - azonban igen meglepő (no és persze vitatható) eredményeket hoztak. Nem akarok senkit fölöslegesen csigázni, így elárulom, hogy - legalább is M. Seligman és társai kutatásai szerint - az összes itt említett életkörülmény, külső tényező együttesen sem képes 8-15%-nál többet emelni a személyes boldogság, elégedettség tartós szintjén. Ráadásul nem egy (a boldogságra kimutatható, bár mérsékelt hatást gyakorló) tényező esetében nem sikerült megbízhatóan bizonyítani, hogy mi volt előbb, "a tyúk vagy a tojás". Így pl. a házasságnál - némi leegyszerüsítéssel - nem tudni, hogy a jó házasságban élő házasemberek boldogabbak, vagy a boldog emberek érzik magukat jobban a házasságban. Hasonló a helyzet a gazdag szociális-, társasági kapcsolatokkal is. (Ez nagyon szimpatikus beismerés a kutatók részéről!)  

E (Ellenőrzés)  

Ellenőrzésünk alatt álló változók 

Ami - végre - mindenképpen jó hír, hogy a kutatások szerint az ellenőrzésünk, akaratlagos irányításunk alatt állnak olyan változók, amelyeket befolyásolva tartósan növelhetjük az élettel való elégedettségünk, pozitív érzelmeink szintjét, 3 területre (a múltra, a jelenre, és a jövőre) vonatkozóan. Boldogságunk, szubjetív jóllétünk növelése tehát a kezünkben van. Ezek a változók, feltételek irányításunk alatt állnak, mert érzelmeinket igen jelentős részben gondolataink, cselekedeteink határozzák meg. (Szemben a freudizmus, a behaviorizmus és a kognitív nézetek szélsőségeivel, sem a gondolataink az érzelmeinket, sem az érzelmeink a gondolatainkat nem határozzák meg kizárólagosan, hanem együtt és egyszerre hatnak.) Vannak tehát olyan feltételek, amelyek között a gondolkodásunk, a cselekedeteink és az értelmezésünk képes hatást gyakorolni az érzelmeinkre. Persze, csak hatást gyakorolni, és nem mindenestől meghatározni! Mindennapi használatra azért: nagyjából olyan múltunk, jelenünk és jövőnk lehet, amilyet gondolunk. A tények persze nem változnak, de azt már alapvetően mi választhatjuk meg, hogy ezekről a tényekről mit és hogyan gondolunk, milyen módon, milyen fogalmakat (képeket, metaforákat) használva értelmezzük (interpretáljuk) ezeket. Legtöbben ismerik a két kisfiúról szóló régi viccet, akik lócitromot kaptak ajándékba. Közülük az optimista minden bizonnyal sokkal jobban járt... ("Kaptam egy lovacskát, csak elszaladt" - szól az ő interpretációja.)

Persze, a pesszimista erre - még - azt mondja: a tény az tény marad. Azonban az optimizmus, az optimista gondolkodás, értelmezés (illetve a boldogság) is tanulható!

forrás: www.boldogsag-ok.blog.hu

Út a boldogsághoz

Az általunk látott, annyira őrültnek tűnő világ a nem működő hiedelmek eredménye. Hogy másként érezhessük a világot, meg kell változtatnunk hiedelmeinket: hagynunk kell, hogy a múlt tovaszálljon, jobban kell figyelnünk a jelenre, és el kell oszlatnunk a bennünk lévő félelmet.Sok út vezet a belső átalakuláshoz és a lelki békéhez. Ezzel a néhány gondolattal bevezetést kívánunk nyújtani azok számára, akik személyi átalakuláson akarnak átmenni, hogy életüket ne a kapni vágyás és a félelem jellemezze, hanem az adni akarás és a szeretet.A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. Nézzünk körül találunk-e legalább egy igazán boldog embert -aki nem fél, mentes a bizonytalanságtól, feszültségektől, az idegeskedésektől, nem rágódik a múlton. A boldogtalanságnak az is az oka, hogy arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink. Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne tévesszük ezt össze a boldogsággal.

Mi tehát a boldogság?

A boldogságot leírni nagyon nehéz, de talán közelíteni megkísérelhetjük. A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is. Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota. Ha megértjük büszkeségünket - az el fog múlni - helyében ott lesz az alázatosság. Ha megértjük félelmeinket -azok elolvadnak - ami keletkezik az a szeretet. Ha megértjük ragaszkodásainkat -azok megszűnnek -s a következmény a szabadság.Amit észlelünk, az valójában a világnak hívott vászonra kivetített lelki állapotunk. Ha adunk tulajdonképpen kapunk, ez a szeretet törvénye. A mások iránt érzett ellenséges gondolataink tulajdonképpen saját magunk ellen irányulnak.

1.1. A félelem:

Nézzük meg a következő listát - fejfájás, hátfájás, nyakfájás, idegesség, pattanásig feszült lelkiállapot, álmatlanság, gyakori félelem érzet, boldogtalanság. Itt csak néhány szerepel azon tünetek közül, amelyek a haragtartó tudat következményei lehetnek. Az időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása, pedig kevés teret enged a jelenben a szeretet és az öröm számára.

Mit akarunk, konfliktust vagy békét?

A világot nem tudjuk megváltoztatni, azt viszont igen, hogyan látjuk a világot, a többi embert és magunkat. Két érzelem létezik: a szeretet és a félelem. Amit tapasztalunk az a kivetített lelki állapotunk, ha ez jó, akkor szeretet, béke van bennünk, ha viszont tele vagyunk félelemmel, aggodalommal ezt a lelki állapotot tükrözzük a körülöttünk lévő világra, és ez lesz tapasztalati valóságunk. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy más emberek cselekedetei, vagy olyan körülmények és események miatt háborog a lelkünk, melyeket úgy tűnik nem tudunk befolyásolni. A feldúltságot megélhetjük düh, féltékenység, sértettség, vagy lehangoltság formájában, valójában mindezek az érzések a félelem egy fajtáját jelentik. Attól kezdve, hogy felismerjük, hogy mindig választhatunk, a félelem vagy a szeretet vezéreljen minket, ha szeretetet választjuk, többé nincs ok zaklatottságunkra. A tudatunk olyan mint egy filmvetítő gép. A múltbéli emlékeink jelentik a képeket, amelyeket a vászonra vetítünk. Ez a vászon, pedig sokszor az az ember, akivel éppen beszélünk. Ha a tudatunkban pergő film bűntudatról, vagy haragról szól, ezeket az érzéseket kivetítjük a jelen helyzetre. Ezért találjuk úgy hogy a másik megpróbál bűntudatot ébreszteni bennünk, így az illető - látszólag - megérdemli haragunkat.

1.2. A megbocsátás:

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk.A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk. Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elitélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk. A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák?

A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik. Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról. Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé. Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék. A megbocsátás segít megszabadítani a vágytól, hogy bár szebb lett volna a múltunk. Más módok a megbocsátásra és a gyógyulásra: - Az írás hatékony eszköz lehet a megbocsátás folyamatában és egy kapcsolat helyreállításában. Egy vers, egy barátunknak címzett levél, egy-két oldal egy újságban, sőt akár egy elküldetlen levél annak, aki fájdalmat okozott nekünk, mind mind lehetőséget adhat arra, hogy beszéljünk azokról az érzésekről amelyeket nehéz elmondani, de szükségünk volna rá, hogy felszínre kerüljenek. A megbocsátás végtelen folyamat, nem olyan amit elég egyszer vagy kétszer megtenni. A megbocsátás nem jelenti azt, hogy egyetértek a viselkedésükkel. A megbocsátás mindenek előtt az a folyamat, amikor megszabadítjuk magunkat a negatív gondolatoktól. A megbocsátás folyamatának nincsen meghatározott felépítése, vagy formája. Annak, akinek megbocsátunk, egyáltalán nem kell megváltoznia. Sőt talán soha nem is fog megváltozni! Az egyetlen szükséges feltétel az, hogy hajlandók legyünk átalakítani gondolatainkat, saját tudatunkban. Sohasem túl korai, vagy túl késő megbocsátani. 

1.3. A ragaszkodás:

Agyunk folyton boldogtalanságot kreál. Ha jól figyelünk, rájövünk, hogy mi okozza még a boldogtalanságot. Ez pedig, nem más, mint a túlzott ragaszkodás. A ragaszkodás nem valami tény. Csak elképzelés, fantázia, amely a programozás által került oda. Érzelmi kapcsolódás vagy kötődés, amit az a hiedelem okoz, hogy bizonyos dolgok vagy személyek nélkül nem lehetünk boldogok. A ragaszkodásnak az a tragédiája, hogy ha nem sikerül a tárgyát megszerezni, akkor boldogtalanságot okoz. De, ha sikerül megszerezni, akkor sem boldogít - csupán gyönyört szerez, amit azonnal a kimerültség követ, és természetesen állandósul vele az aggodalom, hogy elveszíthetjük ragaszkodásunk tárgyát. Próbáljuk meg elfogadni azt a tényt, hogy ragaszkodásuk tárgya nélkül is lehetünk boldogok. Eszünkbe ötlött-e már, hogy megtarthatjuk az összes ragaszkodásunkat, anélkül, hogy feladnánk őket, anélkül, hogy egyről is lemondanánk, s nem ragaszkodva nem kötődve hozzájuk még jobban is örülhessünk nekik, hisz akkor békések vagyunk, és nem fenyegeti semmi sem az örömünket. Ha megtanuljuk, élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogunk egyhez ragaszkodni, és nem fogunk szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapjuk meg. A ragaszkodásunktól ne megtagadással vagy erőltetett lemondással váljunk meg, mert amiről fogcsikorgatva mondunk le, ahhoz örökké ragaszkodunk, hanem azáltal, hogy látjuk bennük a rémálmot, s ezáltal elveszítik hatalmukat felettünk, nem tudnak többé megsebezni és félelmet okozni, majd ezek után megtapasztalhatjuk a lelki békét a boldogságot.

1.4. Az elengedés:

Ha egyetlen valóságunk a szeretet: a félelemtől való megszabadulással, a félelem elengedésével érhetjük el a lelki békét, amely egészséghez és belső teljességhez vezet. A belső béke megteremtéséhez feltétlenül szükséges a megbocsátás, amely a múlt elhagyását jelenti.

1.5. Az elvárások:

Ha elvárások és feltételek nélkül adunk /szeretetet is/ azon nyomban rátalálunk a belső békére. Abban a percben azt is megértjük, hogy mindent, amit adunk azt mi magunk kapjuk. Nem bírálni másokat ez is egy lehetséges útja a félelem leküzdésének. Ha megtanulunk lemondani a másik feletti ítélkezésről, ha képesek vagyunk teljesen elfogadni embertársainkat, és nem akarjuk őket megváltoztatni, akkor eljutunk önmagunk elfogadásához is. Minden ami - látszólag - megesik velünk, úgy történik, ahogyan elvárjuk. A kommunikációs problémáink nagy része abból fakad, hogy mindenféle előírásaink vannak a másik viselkedését illetően. Meg kell szüntetnünk ezeket az előírásokat, és végre boldogok lehetünk.

1.6. A jelenben élni:

Ha csak a jelen pillanata jár az eszünkben, lelkünkben béke költözik. Akkor mondhatjuk, hogy eltökélt szándékunk másképpen látni a dolgokat, ha csakugyan hajlandók vagyunk megszabadulni a múlttól és a jövőtől, s így a jelent olyannak éljük meg amilyen valójában. Az életünk bármely valós elemét csak most a jelenben tapasztalhatjuk meg. Ahhoz, hogy a szívünk és a tudatunk készen álljon a megbocsátásra, le kell győznünk magunkban azt a hiedelmet, hogy a múlt elkerülhetetlenül megismétlődik a jövőben. Gondolataink és nézeteink határozzák meg, milyenek látjuk az életet. A megbocsátás célja, hogy megszabadítson minket a múlttól, hogy megszabaduljunk megbántottságunktól és gyűlölködésünktől. Nem veszélyt hoz ránk a megbocsátás, hanem lehetővé teszi a jelen teljesebb megélését. A harmonikus jelen pedig cserében elősegíti, hogy nyugodt tekintettel nézzünk a jövőnk felé.

1.7. A feltételek:

Másoknak nem kell megváltozniuk ahhoz, hogy nekünk lelki békében legyen részünk. Mi vagyunk a felelősek saját boldogságunkért. Kétségtelenül harmonikusabbak lesznek kapcsolataink, ha nem akarjuk mindenkinek megszabni, hogyan éljen, hanem inkább a szeretetet és a megbocsátást gyakoroljuk.

1.8. Az elfogadás: 

A lelki béke másik feltétele, hogy ne akarjunk senkit sem megváltoztatni, hanem egyszerűen fogadjuk el olyannak, amilyen. Amennyiben igazán elfogadunk valakit, nem követelünk vagy várunk el az illetőtől semmit. Vegyünk egy példát: a rózsának birtokában van egy ajándék, ami nekünk nincs, tökéletesen megelégedett önmagával, 

2. Lehetőségek a lelki gyakorlatokra:

- Autógén tréning

- Agykontroll

- Coue-féle módszer 

E lehetőségek közül valamelyiket érdemes elsajátítani, és a mindennapi életbe beilleszteni és gyakorolni, gyakorolni. 

3. Kérdezni a problémára: 

Ha van egy nagy problémánk, tragédiánk, ismerjük fel, hogy nem segít, ha azt kérdezzük miért következett be ez az esemény, miért pont én.. Erre a kérdésre a válasz talán örök rejtély marad. Hogy felépüljünk, azt kell kérdeznünk: Mit tanulhatok ebből a helyzetből? Mit tehetek a továbblépés érdekében? Mit tanultam a történtekből, ami segítségemre lehet a jövőben?

- Mi okozza?

- Mi hozta létre? 

- Mit kell tennem?

- Mit üzen?

4. Gyakorolni, gyakorolni..

Mikor, mennyit? Lehetőleg naponta 10-15 percet. Itt is érvényes az alap szabály a fokozatosság. Ne számítsunk azonnali sikerre. A régi szokásokat elhagyni csak folyamatos és kitartó gyakorlással lehet.

Összegezve: Ha tudatában vagyunk annak, hogy gondolataink teremtik meg a világot, meg tudjuk változtatni azt. Átalakíthatjuk tehát a belső világunkat úgy, hogy módosítjuk az azzal kapcsolatos gondolatainkat. Gondolatainkat megváltoztatva valójában az okot változtatjuk meg. Így az általunk érzett világ, vagyis az okozat már magától módosul. A támadás, amit kívülről jövőnek érzékelünk, valójában saját tudatunk szüleménye. Ha ezt fölismerjük, ráébredünk, hogy a támadással kapcsolatos gondolatainkkal igazából saját magunkat sebezzük meg. Ekkor dönthetünk úgy, hogy a támadásra vonatkozó gondolatainkat szeretettel helyettesíthetjük, így nem ártunk tovább magunknak. A lelki nyugalom belső ügy és csak akkor láthatjuk békésnek a környezetünket, ha belsőnkben is béke honol. És ha mindenhol béke honol, akkor rájövünk, hogy megtaláltuk a boldogságot.

Éld a saját életedet!

Mit jelent számunkra a létünk, életünk? 

Mindent! Mégis másokra bizzuk egészségünket, közérzetünket, lelki egyensúlyunkat!Õk pedig érdekeiknek megfelelõen tartanak bennünket bizonytalanságban, a saját feltétel rendszerükben.Mi pedig megyünk az általuk diktált úton, feltételezzük, hogy ajánlásaik, munkájuk értünk, értem van!

Valójában mi is a feltételezés?

A feltételezések olyasfajta dolgok, amelyeket a nélkül teszel, hogy felismernéd, voltaképpen mit csinálsz, s ezért félrevezetõ az, amikor Ausztráliában egy fürdõkádból kilépve észreveszed, hogy a víz a megszokottal ellenkezõ irányba csavarodva folyik le. A fizika törvényszerûségei ezzel hozzák tudtodra, hogy milyen messze is kerültél otthonodtól. Új-Zélandon például még a tárcsás telefonon a számok is az óramutató járásával ellenkezõ irányba növekszenek. Ennek viszont semmi köze sincs a fizika törvényeihez, ez csak helyi szokás. A sokkot a felismerés váltja ki belõled: lehet másképp is. Igazából ezt soha még csak fel sem merted tételezni, és egyszer csak lám! Egy másik módot fedezel fel. Még a föld is kicsúszik alólad. Ahhoz, hogy Új-Zélandon tárcsázni tudj, erõteljesen kell koncentrálnod, mivel minden számjegyet ott találhatsz meg, ahol a legkevésbé keresed. Próbálj csak meg gyorsan tárcsázni! Szükségszerûen félre fogod ütni a számokat, mert az automatizmusod mûködésbe lép, még mielõtt bármit is tehetnél ellene. A tárcsázás szokása oly mélyen gyökerezõ, hogy már feltételezhetõleg arról sincs tudomásod, ha éppen azt teszed. 

Ezek az automatizmusok benne vannak életünkben, s ettõl eltérni egy módon lehet, ha alapjaiban rendezed át az életed!

Kezd ott, hogy tanuld meg szeretni önmagad. Ja, hogy erre hamar kapod a minõsítést a környezetedtõl, hogy önzõ vagy! Hát igen, megint egy beidegzõdés, hiszen ha magamat szeretem, akkor a másik embert már nem tudom! Legyél önzetlen és szeresd testvéreid, szüleid és mindenkit, csak magadat nem! Kis híján erre tanítottak bennünket a hamis ideológiák. Most viszont itt van az ideje, hogy helyes útra térjünk, mert ezek a téves felfogások valóban megkevernek bennünket, mint a fent említett telefonkészülék. 

Elsõ lépésként tisztázni kell magunkban a szeretni szó értelmezését. Én úgy gondolom, szeretni annyi jelent, lelki békénkben megnyugodva, figyelünk önmagunkra, hogy szeretetet, békét, nyugalmat és biztonságot tudjunk közvetíteni környezetünk számára! Legyen elég igazolásul, ha nem vagyunk önmagunkkal szeretetben, akkor még a macska is rossz helyen ül a küszöbön, s vibrál körülöttünk a levegõ, kiszámíthatatlanokká válunk, amit érzékel környezetünk, s félelem, bizonytalanság telepedik közénk. Ha nincs meg a belsõ békénk, akkor miként adhatnánk, sugározhatnánk azt a másik ember felé? Legfeljebb problémáink kommunikálásával másokat is elbizonytalanítunk, félelmeket ébresztünk bennük! 

Kijelenthetjük, hogy önmagunk szeretete nélkül esélyünk sincs arra, hogy másokat szeretni tudjunk. Ez a szeretet semmiképpen nem keverendõ össze a beidegzõdött önzéssel, ahol a saját érvényesülésért át kellett gázolni a másik emberen, annak kárára!Hol kezdjek hozzá mindennek a megtanulásához, végre hajtásához? Itt. Ennek az oldalnak az egyik célja is ez, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ne a külsõség domináljon, ne a pénz határozza meg mindenképpen a napjainkat, mert akkor nincs kiút ebbõl a darálóból, amibe félelmeink, bizonytalanságaink, útkeresésünk zavart. 

Elsõ lépésként szükséges megállnunk, befele fordulnunk és átértékelni eddigi életünket, egy számadás formájában. Majd ezt követõen ki kell dobni életünkbõl azokat az igényeket, beidegzõdéseket, pótcselekvéseket, amelyek pokollá és nyughatatlanná tették eddigi életünket.Választani kell egy pihentetõ zenét, kényelmes pózt, ahol számunkra legkedvesebb illatok kíséretében ellazulhatok, és kiengedhetem magamból azokat a negatív energiákat, amik szétfeszítettek és nem adtak teret nyugalmamnak. Ez nem megy azonnal, sokszor és hittel kell önmagunkhoz állni. Mert ki hinne jobban a sikerünkben saját magunknál? 

Átállás alatt kezdjünk el esténként nagyokat sétálni a természetben, keveset gondoljunk a problémáinkra, mert akkor még a megoldási képleteink is szabadabban jönnek elõ! Ne görcsölj, mert annál kevésbé sikerülnek a dolgaid. Lazulj el és kezdj bízni önmagadban a saját sikeredben. 

Egy idõ után aztán jelentkeznek az elsõ tünetek. Türelmesebb vagy környezetedhez, kisebbek az igényeid, mert rájössz, hogy nem a külsõségek a legfontosabbak, hanem az az émelyítõ nyugalom, amibe belekóstoltál! Észre sem veszed, a családod, a munkatársaid tágra nyitott szemmel kérdezik egyszer csak, hogy mi történt veled? A másik ember felé mutatott szereteted elsõ jele, ha elmondod nekik a nagy titkot!A holnap elkezdõdött, magad alakítod sorsod, a jövõd!


forrás: www.lelkiegyensúly.hu