Amikor elkezdtem szeretni önmagam...

1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.

(Charlie Chaplin a 70. születésnapján)

Miért nem tudjuk elfogadni a szeretet?

"A szeretetre azoknak van a legnagyobb szüksége, akik azt a leginkább eltaszítják maguktól.

Többen kérdezték már, miért élnek olyan emberek, akik nem hagyják, hogy szeressék őket?

A válasz egyszerű: Azért mert nem szeretik önmagukat.

Mi okozhatja, hogy nem szeretik önmagukat? Jól szituált, művelt, intelligens, kedves emberek, és még sem tudják szeretni magukat?

Az mindegy, hogy kívülről milyennek látszanak, mert a belső a fontos, az, amit látunk, csak egy felvett szerep, ami mögé elbújhat az alacsony önbecsülés, az önelfogadás hiánya. Az emberek többsége igyekszik nyomot hagyni, vagy kitűnni, hogy ezzel bizonyítsa (önmagának), hogy megérdemli a többi ember szeretetét, elfogadását, tiszteletét. Pedig nem ez a fontos… Ha tudjuk, érezzük, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell, azt tesszük, amit tennünk kell, és pontosan olyanok vagyunk, amilyennek lennünk kell, akkor ez sohasem fordulhat elő velünk.

Az emberek többsége azonban nem így gondolkodik önmagáról. Miért? Mert már kicsi korban megkezdik az összehasonlításunkat, amikor mindig másokat állítanak elénk példának, mondván, hogy bezzeg a Pistike milyen szépen rajzol, stb. (Javaslom olvasásra: „Miért nem szeretjük magunkat?” és a „Milyen az igazi szeretet?” című írásaimat, melyben bővebben kifejtettem, mire gondolok)

Akik menekülnek a szeretet elől, nem szeretik önmagukat, ezért nem tudják elfogadni másoktól sem, mert nem tarják rá méltónak saját magukat. Folyton ítélkeznek önmaguk felett, kisebbnek, kevesebbnek, másabbnak érzik magukat másoktól és azon csodálkoznak, hogy mégis mi az, amit szerethetnek bennük? Ez mindenkiből másféle hatást válthat ki. Van, aki durván megsérti a másik embert, hogy ne kelljen többé szóba állnia vele, van, aki csak magába roskad, és elkerüli a társaságot, vagy riadtan menekül a felé áramló szeretet megnyilvánulásoktól és eltereli a szót.

Éppen ezért, nem szabad senkire sem ráerőltetni, sem nyíltan kimutatni a feléjük áramoltatott szeretetünket, mert azzal pont az ellenkező hatást érhetjük el, megijedhetnek, és még jobban begubózhatnak tőle.

Csendben, a háttérből érdemes folyamatosan szeretetet és áldást küldeni feléjük, előbb utóbb megtörik a varázslat.

Változzunk mi, ha változást szeretnénk elérni!"

Brátán Erzsébet

Mi a különbség az egészséges önszeretet és az egoista büszkeség között?

Óriási különbség van a kettő között, jóllehet nagyon hasonlónak tűnnek. Az egészséges önszeretet hatalmas szellemi erény. Az ember, aki nem szereti önmagát, soha sem lesz képes szeretni. A szeretet első hullámának a szívedben kell keletkeznie. Ha nem jön létre benned és önmagad felé, senki más felé sem fog elindulni, mivel mindenki más messzebb van tőled.

Az embernek szeretnie kell a saját testét, az embernek szeretnie kell a saját lelkét, az embernek szeretnie kell a saját lényét. Ez pedig természetes; másképp képtelen lennél túlélni. Ugyanakkor gyönyörű, mert megszépít. Az embert, aki szereti önmagát, kecsesség, elegancia lengi körül. Az ember, aki szereti önmagát, szükségszerűen hajlik a csendre, a meditációra, az imára, sokkal inkább, mint az, aki nem szereti önmagát.

Ha nem szereted a házadat, nem fogod tisztán tartani; ha nem szereted a házadat, nem fogod kifesteni; ha nem szereted, nem fogod körbevenni csodás kerttel, lótusztavacskával. De ha szereted magad, kertet nevelsz magad köré. Megpróbálhatod kihajtatni, fölnevelni a lehetőségeidet, kihozni magadból mindent, amit lehet. Ha szereted, öntözöd, táplálod magad.

És ha szereted önmagadat, meg fogsz lepődni: mások is szeretni fognak. Senki sem szeret olyasvalakit, aki nem szereti önmagát. Ha te sem vagy képes szeretni önmagadat, ki más bajlódna vele, hogy szeressen?

...

Én önszeretetre tanítalak. De ne feledd, az önszeretet nem egyenlő az egoista büszkeséggel, egyáltalán nem. Igazság szerint épp az ellenkezőjét jelenti. Az ember, aki szereti magát, azt veszi észre, hogy nincs énje. A szeretetben az én szükségképpen feloldódik – ez egyike azoknak a nagy alkímikus igazságoknak, amelyeket meg kell tanulnod, meg kell értened, meg kell tapasztalnod. A szeretetben az én szükségszerűen feloldódik. Ha szeretsz, az éned eltűnik. Szeretsz egy nőt, és legalább arra a pár pillanatra, amikor igazán szereted, nincs éned, nincs egód.

Az ego és a szeretet nem létezhetnek egyszerre. Olyanok, mint a sötétség és a fény: Ahol a fény megjelenik, a sötétségnek oszlania kell. Ha szereted magad, meg fogsz lepődni – az önszeretet azt jelenti, hogy az én eltűnik. Az önszeretetben sosem fedezhető fel az én. Ez benne a paradoxon. Az önszeretet tökéletesen én-mentes. Nem önző – mert ahol fény van, ott nem lehet sötétség, és ahol szeretet van, ott nem lehet én. A szeretet felolvasztja a megfagyott ént. Az én olyan, akár egy jégkocka... és az én olvadni kezd. Minél jobban szereted magad, annál kevesebb ént találsz magadban, és végül az egész egy nagy meditációvá alakul, egy nagy ugrássá az isteniségbe.

De mindezt már tudod. Talán nem tudod, ami az önszeretetet illeti, mert még sosem szeretted önmagad. De másokat szerettél már; kellett, hogy legyen néhány mozzanat, néhány villanás. Kellett, hogy legyen pár ritka pillanat, amikor egy rövid időre hirtelen úgy érezted, hogy nem te vagy, csak a szeretet van. Csak a szeretet energiája árad, nincs középpontja, a semmiből a semmibe tart. Amikor két szerelmes együtt van, két semmiség van együtt, két nulla van együtt – és ez a szerelem szépsége, hogy teljesen kiüríti belőled az ént.

 

forrás: Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét