A
BŰNTUDAT ELENGEDÉSE
„Van egy jó kis trükk, amit
az emberek a rossz kapcsolatokban szoktak bevetni – mondta egy gyógyulófélben lévő
asszony. – A másik valami helytelen dolgot tesz, aztán addig áll ott azzal a
szerencsétlen képével, amíg én érzem magam bűnösnek és én kérek tőle
bocsánatot.”
El kell engednünk végre a
bűntudatot.
Legtöbbször nem is a mi
problémánk az, ami bűntudatot ébreszt. Valaki más viselkedik helytelenül. Vagy
áthágja a határainkat. Megkérdőjelezzük a viselkedését, mire ő dühbe gurul és
védekezni kezd. És már mi érzünk bűntudatot.
A bűntudat
megakadályozhatja, hogy meghúzzuk azokat a határokat, amelyek a mi és mások
valódi érdekeit képviselnék. A bűntudat meggátolhat abban, hogy megóvjuk
integritásunkat.
Nem szabad, hogy mások arra
számítsanak, mi mindig bűntudatot fogunk érezni. Nem szabad, hogy a bűntudat
irányítson minket, akár van rá okunk, akár nincs. Át kell törnünk a bűntudat
korlátain.
Menj ki! Törj át! Nem vagy
hibás, se bolond, és helyesen gondolkozol. Jogod van a határok kijelöléséhez és ragaszkodhatsz ahhoz, hogy mások tiszteletben tartsák. Saját problémáidat
különválaszthatod másokéitől. Hagyd, hogy a másik megtapasztalja saját
viselkedésének következményeit, beleértve a bűntudatot.
Ma elengedem kisebb-nagyobb bűntudataimat. A fény és a szeretet
az én oldalamon áll.
Remélem nektek is tetszik.
VálaszTörlés