Van az önzetlen jóság keresztény felfogásának egy másik árnyalata is. Azt mondja egy másik keresztény, hogy ha lemond egy finom vacsiról, akkor tán Isten enni ad őhelyette egy éhező zulu gyereknek. És mivel nem a saját hasznára cselekedett, önzetlenül tette a jót.
Valamiért idegen nekem ez a felfogás. A saját világképemben az önzetlen jóságért nem kell várni eredményt. Önmagáért van. Döntési helyzetbe kerültem, és a jó, illetve az általam vélt jó mellett döntöttem. Mert ez esett jól, és így szép a világ. Nem érdekel, hogy feljegyzik-e valahol a cselekedeteimet, az sem, hogy lesz-e jutalma a halálom után, kap-e enni cserébe az éhező zulu, vagy magyar gyerek. Nem számít. Az a dolgom, hogy jót teremtsek, hogy szaporítsam a világban a jóságot. Mikor jót teszek, a jó szaporodik világban, amikor rosszat, akkor a rossz. És ugyanezt teszik a jó és gonosz gondolatok is. Az más kérdés, hogy a jó egyszer visszajuthat hozzám is. Vagy megtalálhat egy olyan jóság, amiért nem tettem semmit. Mikor útjára indítottam a pozitív energiát, nem érdekelt merre megy tovább. Minél többen indítják útjára a jót, annál több lesz belőle, annál nagyobb az esély, hogy egyszer visszatalál. De nem azért indítottam el, hogy visszatérjen. Elfogadtam azt a lehetőséget, hogy soha nem kapom vissza, ennek a tudatában indítottam útjára. Még az is lehet, hogy egy olyan önző egoista embert talál meg valahol, aki egész életében csak gonoszságot tett.
Biztos, hogy a zulu gyereknek van szüksége arra, hogy lemondj a vacsiról, és nem az egódnak? Bocsáss meg, de az a véleményem, hogy amíg felmerül a jutalom gondolata, amit Istentől vársz hited szerint, addig nem önzetlenül vagy jó, hanem számításból. Mert amikor teszed a jót, számolsz az eredménnyel. Üzleti kapcsolatban állsz Istennel! Mint amikor egy automatába bedobod a pénzt, és kapsz érte kólát. Te a jó cselekedeteidet dobod be, és várod, hogy valamit majd a gép kidob. Attól, hogy majd csak a halálod után kéred az ellenszolgáltatást, ez még nem önzetlenség. Belátod vagy sem, Istent csak kereskedelmi csatornának használod. Tudnál-e jó lenni, ha biztosan nem lenne jutalma? Ha nem remélhetnél túlvilági boldogságot? Vagy ha sem egy éhező gyerek, sem egy hajléktalan nem kapna többet enni amiatt, hogy lemondtál egy finom vacsiról? Képzeld el, hogy két perc múlva meghalsz, odaállsz Istened elé, aki azt mondja: bocs, nem készültem ajándékkal, elvégre mindent önzetlen szeretetből cselekedtél. Hanem itt van ez a pokolfajzat, neki örök boldogságot ígértem egyetlen jó cselekedetéért. Megkérhetlek, hogy ezentúl teljesítsd minden kívánságát az idők végezetéig, ha már úgyis olyan önzetlen vagy?
Aki hisz, annak nem számít, hogy lesz-e jutalom. Mert megértette, hogy része a teremtett világnak. És tudja, hol van a helye, mi a szerepe a teremtett rendben. Mert valamit megértett, ami nem anyagi. És semmi köze a társadalmat uraló kalmárszellemhez. Tudja, hogy a teremtett világban bőség van, juthatna finom vacsora mindenkinek. Ingyen, kegyelemből. Az éhező nem az én vacsorám miatt éhezik, hanem az emberi kapzsiság miatt. Mert az országok kifosztásából valakinek haszna van. És ha már éheznek a gyerekek, akkor lehet működtetni segélyszervezeteket, és abból is haszon van. Lehet hirdetni a segélyszervezetet óriásplakáton, és a plakátból is haszon van. Óriási profitot termelnek az éhező gyerekek! Lehet róluk megható sajtófotót készíteni, és még abból is haszon van! Aztán kivonulsz az utcára demonstrálni az érdekükben, de még abból is haszon van, mert energiát adsz egy iparágnak, ami az éhező gyerekekre épül, ráadásul ingyen reklámozod a segélyszervezetet, amiből nagy haszon van.
Az önzés, az üzleties gondolkodás rontja a világot. Amit a magukat jó embernek gondolók is oly szívesen gyakorolnak, szellemi fizetőeszközzé téve a jó cselekedeteiket, ezzel szaporítva a világban azt a fajta gonoszságot, ami tömegek nyomorúságát okozza. Mert beállnak a sorba, de azt képzelik, hogy a jó végen állnak. Mert a pap is megdicsért. És a gyülekezet szerint is a jó oldalon állsz. Hát nem. Elfogadtad az üzleti világ törvényeit, aszerint élsz, tehát működteted a rendszert. Csak a fizetőeszközöd más, de ugyanúgy haszonra spekulálsz, mint a tömegeket kizsákmányoló üzletemberek. Meglehet jó szándékból, és sokkal barátságosabb szemfényvesztő csomagolásban. Ha sajnálod az éhező gyereket, akkor inkább azon gondolkodj, hogyan változhatna meg az a gazdasági rendszer, ami ezt helyzetet előidézte! De mielőtt bármit meg akarnál változtatni, előbb próbáld meg magadat megváltoztatni. Anélkül nem megy.
Isten szeretete végtelen. Jut belőle arra az időre is, amikor már nem lesz tested, felesleges emiatt aggódni, hogy akkor mi lesz. És felesleges azon görcsölni, hogy elég betétet gyűjtöttél-e jó cselekedetekből. Ha bíznál Istenben, akkor nem lenne szükséged biztosítékra. Tudnád, hogy jó kezekben vagy már most is. És nincs más dolgod, mint a teremtményéhez méltóan élni, jót teremteni, jókedvből!"
Horváth Károly
Zalaegerszeg, 2012. április 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése