Előfordult már, hogy egy megmagyarázhatatlan érzés által vezérelve szöges ellentétét tetted annak, amit szoktál?
Tudunk olyan emberekről, akik soha nem vásároltak lottószelvényt addig a napig, amíg egy belső hang erre nem késztette őket – és akkor azzal az egy szelvénnyel sikerült is nyerniük. Ismerünk olyan nőket, akik csak megpillantották jövendőbelijüket, és máris tudták, hogy megtalálták az igazit. Valaki azt mesélte, hogy visszautasított egy állást, mert „valahogy nem tetszett”, és hamarosan sokkal jobb ajánlatot kapott. Ilyen esetekben megérzésről beszélünk.
Lássunk néhány, a megérzéseink erejét bizonyító kísérletet!
- Egy kutatás során egyetemi hallgatóknak két másodperces videofelvételeket mutattak számukra ismeretlen professzorokról. A diákok azt a feladatot kapták, hogy írják le véleményüket a látott tanárokról. S hogy mi lett az eredmény? A kísérlet résztvevőinek első benyomása tökéletesen fedte azoknak a hallgatóknak a véleményét, akik már fél éve látogatták az adott professzor előadásait. Első benyomásaink tehát nem csak rövid távon bizonyulhatnak igaznak.
- Figyelj tested intelmeire! – szoktuk mondani, s hogy nem ok nélkül, azt sikerült kísérleti úton bebizonyítani. Egy hátával fölfelé fordított kártyalapot tettek a kísérleti alanyok elé, akiknek a tenyerére előzőleg érzékelőket erősítettek, majd arra kérték őket, hogy találják ki, milyen színű lap fekszik előttük. Az eredmény elgondolkodtató: a résztvevők zöme nemcsak helyesen tippelt az újra meg újra megismételt esetek többségében, de az is kiderült, hogy tenyerük izzadni kezdett, amikor olyan kártyát fordítottak meg, amelynek a színére helytelenül tippeltek. A testük úgy viselkedett, mintha tudta volna a helyes választ…
Egy híres példa
Életében Winston Churchill többször is megtapasztalta a hatodik érzék létezését. Az angol államférfi önéletrajzában is beszámolt élményeiről.
Az angol–búr háborúban a The Morning Post tudósítójaként fogságba esett.
- Miután megszökött a fogolytáborból, egy belső hang azt súgta neki, hogy a közeli településen egy brit polgárnál menedéket talál. Úgy is lett.
- Az első világháborúban egy alkalommal úgy érezte, hogy egy láthatatlan kéz ki akarja húzni a lövészárokból. Alighogy kiugrott, máris hullott a gránáteső a fedezékre.
- A második világháború alatt Londonban megint isteni erő mentette meg az életét. Churchill az autójában mindig ugyanazon a helyen ült, egy éjszaka azonban váratlanul helyet változtatott. Pár másodperc múlva lövedék csapódott be a kocsi mellett. Churchill meghalt volna, ha a megszokott helyén marad. Felesége kérdésére, hogy miért ült át máshova, azt válaszolta: „Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját, egy ismeretlen hang felszólított, hogy üljek át a kocsi jobb oldalára. Úgy éreztem, az őrangyalom azért oltalmaz, mert igazságos ügyet szolgálok.”
- 1940-ben, miután lelki szemei előtt megjelentek a minisztertanács épülete mögötti ház törött ablakai, azonnal figyelmeztette a lakókat, hogy hagyják el a házat. Néhány perc múlva a légnyomás betörte az épület ablakait.
- 1945 júliusában, a háború utáni első választás előestéjén korán nyugovóra tért. Nem is kételkedett a Konzervatív Párt győzelmében. Az éjszaka közepén azonban szúró érzésre riadt, s hirtelen csüggedés kerített hatalmába: megérezte, hogy pártja veszíteni fog. Előérzete pontos volt: másnap a Munkáspárt nyerte meg a választást.
Adott helyzetben kérdezzük meg magunktól: most mit kellene tennem? Szinte mindig használható válasz érkezik belülről. Amikor a belső hangokra figyelünk, kapcsoljuk ki a zajokat magunk körül! Agyunknak az érzésekért és a megérzésekért felelős jobb oldala aktívvá válik, ha szándékosan nem gondolunk semmire.
A „gondolkodásmentes” pillanatokban ugyanis háttérbe szorulnak és megsemmisülnek a zavaró tényezők. Bármilyen rutinszerű cselekvés – akár porszívózás – közben előcsalogathatjuk megérzéseinket. Sőt, ez az állapot a legkedvezőbb, hiszen gondolataink és érzéseink nincsenek lekötve, munkára fogva.
forrás: www.femina.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése