Kompromisszum vagy emancipáció?

A párkapcsotok ma már más modellre épülnek mint 50 évvel ezelőtt. Ennek ellenére, még mindig erre az ősrégi szabályrendszerre építkeznek a kapcsolatok. Ami évtizedekkel ezelőtt működött, ma már csupán egy emlék. Évekkel ezelőtt, elkerülhetetlen volt a kompromisszumok kötése, a másik kiszolgálása és lemondás bizonyos dolgokról csak azért, hogy a másiknak vagy a családnak jó legyen. Változtak a szabályok, velük együtt a nők, de a férfiak szinte semmit. A nők az elmúlt évtizedek alatt, ki merték nyitni a szájukat, az engedékeny, kompromisszumot kereső nőkből, aki a férfira támaszkodott, megváltozott.

A férfi ma csak pislog és nem tud mit kezdeni a helyzettel, amikor egy emancipált nő önállóságával találkozik. Ez se nem előny se nem hátránya senkinek, csak csupán a változás. Olyan átalakulás történt a nő és a férfi viselkedés alapvető jellemvonásai között, mint a napjainkban a világot végigsöprő gazdasági válságban. A változás, régen elkerülhető volt, ma már szinte a lételemünk.

A változás szele fúj. A nők tudják mit akarnak, a férfiaknak pedig már nem kötelező gondoskodni róla, mert képes megállni a saját lábán. A nők felnőttek, a férfiak hatalma pedig lágyult. A férfi szerepek ma már nem csak a fenntartásról szólnak, hanem végre a kényelemről is. A nők önmagukra ébredtek, itt az ideje a férfiaknak is. A férfiak válláról lekerült egy pici teher és részt vehet a családi életben is, vége a szüntelen igahúzásnak. A nő segít, már csak meg kell tanulni elfogadnia a férfinak.

A változás más munkaköri leírást tartalmaz, mint a hagyományos párkapcsolati modellek, de ez is meg kell tanulni, mint a történelmet. Senki nem született, történelmi csatákkal a fejében, így a mindennapi párkapcsolatok is tanulhatóak. Amikor mindent az érzéseid teszel és csinálsz, abból az érzésből vagy elnyomó vagy elnyomott leszel. Ma már mindenkinek van joga a romantikához, ajándékoknak, a pihenésre és udvarlásra. A mai párkapcsolatok, pont ezek hiánya miatt bomlanak fel. Mert mindenki jogosan kéri az örökké való szerelmet és nem akarnak lemondani, kompromisszumot kötni, helyesbítve lemondani semmiről. Akármilyen hihetetlen, de létezik az örök szerelem és a kompromisszumok nélküli párkapcsolat.

Ennek ellenére nem gondolom, hogy meg kellene tagadnunk saját szerepeinket, vagy lemondanunk jellemző tulajdonságainkról. Hiszen ettől vagyunk Nők és Férfiak. Mégis eljátszhatunk a gondolattal, hogy vajon mennyire és miért vágynánk arra, hogy az ellenkező nem bőrébe bújjunk. Vagyis mit tennének, ha egy napra nemet cserélhetnének. Nos, íme az eredmény:

Ha egy napra férfi lehetnék

... első utam a kocsmába vezetne, hogy kiderítsem, valóban többet tudok-e inni Y kromoszómával felszerelkezve. S ha már kocsma, természetesen kipróbálnám a mellékhelyiséget is, amelyben biztosan nem lenne sor, nagyon kényelmes lenne az egész, és fél perc alatt végezhetnék.

... magabiztosan indulnék bele az éjszakába. Irány egy bár vagy klub és a csajozás. Persze, ehhez fel kellene szerelkeznem néhány frappáns szöveggel, hogy ha már egy napra férfi vagyok, Casanova legyek, és ne egy szerencsétlen kisfiú.

... kipróbálnám, képes vagyok-e szerelmet hazudni fél óra ismeretség után, s kíváncsian várnám, sikerül-e meggyőznöm az illetőt komoly szándékaimról. Néha persze füllentünk mi, nők is, így valószínűleg így is menne...

... zavarna, hogy nekem kell kezdeményeznem az ismerkedést, illetve értelmeznem mindenféle jeleket, melyeket a szebbik nem tagjai küldenek felém.

... nem bírnám sem anyagilag, sem elegendő meleg ruházattal, hogy mindenre meg kell hívnom nőismerőseimet, illetve haza kell kísérnem őket egy-egy találka után.

... élvezném, hogy egyedül mászkálhatok éjjel szerte a városban anélkül, hogy félnem kellene bármitől is. Nem kellene meggyorsítanom a lépteim egy-egy utcasarkon, ahol nem működik a közvilágítás, bandukolhatnék komótosan hazafelé.

... nem hordanék magamnál táskát, amit egyrészt ellophatnak, másrészt nehéz, illetve bizonyos szituációkban zavaró, például egy szórakozóhelyen tánc közben. Elég lenne egy pénztárca, meg a mobil a zsebbe.

... bátran vágnék mindenféle bántó vagy megalázó dolgot nőtársaim fejéhez, hiszen a többi pasi szemében így válhatnék igazi férfivá.

... nem lennék szerelmes, vagy ha mégis, tagadnám mindenki előtt, hogy ne kelljen bevallanom gyengeségem.

... nem készülődnék hosszasan egy-egy randira vagy egyéb programra, csak felkapnék egy nadrágot meg egy pólót, és kész is; nem is késnék soha. S ha jól alakul a találka, másnap nem kellene malmoznom, hogy felhív-e, s ha igen, mikor...

... élvezném, hogy anélkül is képes vagyok élvezni a dolgokat (különös tekintettel az éjjeli akciókra), hogy közben tekintettel lennék partneremre.

... szívesen megtapasztalnám, milyen érzés apává válni; hogy később, ha aztán nőként életet adok egy gyermeknek, összehasonlíthassam a kettőt, és kiderüljön, valóban a biológia tehet-e arról, hogy némelyeket egyáltalán nem érdekel, hagynak-e magukból egy-egy darabkát valahol a világban.

... másnap reggel, ledobva tiszavirág-életű férfiasságom, hálát adnék az égnek, hogy mégiscsak nőnek születtem.

Ha egy napra nő lehetnék...

... valószínűleg halálra rémülnék, mert lábam közé nyúlva nem találnám a rég megszokott királyi felségjelvényeket, csupán egy nagy... semmit. És hát én már annyira megszoktam, hogy ityeg az a bizonyos "fityeg".

... egy órán keresztül spiráloznám és pöndöríteném a szempillámat, lassú, szexis mozdulatokkal rúzsoznám csókosra az ajkaimat; és végre magammal kapcsolatban is kimondhatnám felszabadultan a szót: ajak.

... minden egyes étkezésnél illedelmesen elnézést kérnék, és szende, szűzies hangon elrebegném: ki kell mennem a mosdóba bepúderezni az orromat. Egyébként engem sosem zavart, ha csillog az orrom, de hát, ha nő lennék...

... ha szexi nő lennék - márpedig egyértelmű, hogy szexi lennék -, folyton visszaélnék a másik (illetve az ex-saját) nem felett gyakorolt ellenállhatatlan vonzerőmmel, és ezt lépten-nyomon ki is használnám. Az éjjel-nappaliban egy laza mosolyért cserébe a pénztáros fiú nem számolná fel a nylonzacskót (lehet, hogy kicsinyes vagyok, de az ilyen apróságok számomra nagyon is sokat számítanak), a benzinkutasnak sem kellene borravalót adnom, elég lenne egy "köszönöm, nagyon kedves"-t elbúgnom, és csak arra vigyáznom, nehogy a töltőpisztollyal lespricceljen a kis izgága.

... folyton pletykálkodnék. Mindenkit kibeszélnék mindenki más háta mögött. Nem tudom, miért, de ellenállhatatlan vágyat éreznék, hogy a világ összes jelentéktelen titkát és szennyesét kiteregessem, lehetőleg csakis olyasmit, amihez az égadta világon semmi közöm sincs.

... Minden konfliktust azzal zárnék le, hogy teátrális pózba csavarodva elbőgném magam, hangomat mesterien remegtetném, ezzel őrült kellemetlen helyzetbe hoznám férfibeszélgető - illetve álláspontja kifejtésére esélytelen vita- - partneremet. Így aztán minden veszekedést én nyernék meg. És ettől nagyon boldog lennék. ... Folyton bedobnám kedvenc frázisaimat, minthogy "fáj a fejem", és "olyan fáradt vagyok", vagy "nincs hozzá kedvem", még akkor is, ha éppen lenne.

... Azt sem tudnám, hol áll a fejem, hiszen annyi de annyi dolgom lenne, én lennék a világ legelfoglaltabb nője. Mert hiszen munka közben cigarettázni, pletykálni, ebédelni, pisilni és telefonálni is kell - sokszor mindezt egyszerre -, aztán meg rohannék kozmetikushoz, műkörmöshöz, szoláriumba, fodrászhoz, és végül, ha még nem vagyok hullafáradt, valami új fehérneműre is beruháznék, csak hogy a napom teljes legyen. Hát ki ér rá ennyi fontos és jelentős elfoglaltság mellett beszélni a szüleivel, vagy megkérdezni a barátjától, hogy mi újság vele?... Rendszeresen kihívóan öltözködnék a munkahelyemen, hogy érezzem a sok kiéhezett hímnemű kollégám éhes tekintetét magamon, amin persze nyilvánosan minduntalan megbotránkoznék, hiszen én "nem olyan nő" lennék. Pedig dehogynem.... Anya lennék, és átélném a semmi mással össze nem hasonlítható örömöt és boldogságot, amit egy emberi élet megteremtése okoz. 

... Megérteném végre a Cosmopolitan tartalmának teljességét, és az univerzumban elfoglalt szerepének létfontosságú voltát.... ha a barátnőimmel lennék, mindig egy oktávval magasabb hangon visítoznék olyan lényeges témák kitárgyalása közepette, minthogy megint híztam 50 dekát, vagy hogy az aktuális fiúm SMS-ei között találtam egy gyanús üzenetet az exétől - akiről utólag kiderült, hogy a 60 éves anyukája.... új értelmet adnék olyan megingathatatlan fogalmaknak, mint a magassarkú, a miniszoknya, és a tanga.... egyik randimon se rendelnék magamnak egy salátán kívül semmit, aztán a pasi ételéből csipegetnék egész este ártatlan boci szemeket meresztve.... végre megtalálnám a hűtőszekrényben, vagy a kamrában azokat a tárgyakat is, amiket eddig akkor sem láttam meg, ha éppen kiszúrták a szememet.... soha többé nem parkolnék tolatva.

forrás: www.mixonline.hu