A jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot minden fájdalmával együtt. Ezáltal felismerjük tettünk következményeit és, jó esetben, soha többé nem teszünk már ilyet. Ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is menekülünk, nem térhetünk ki. A szerelmesek soha nem felejtik el egymást, sem ebben az életben, sem a következőben. Igaz mikor leszületünk, már nem emlékezünk olyan dolgokra, mint arcok, nevek, helyek, de még is van olyan pillanat, amikor úgy érezzük, hogy találkoztunk már, vagy voltunk ezen a helyen. A karma minden életünk során elénk tolja azokat a feladatokat, amiket nem oldottunk meg előző életünkben.
A karma törvénye kimondja, hogyha nem oldjuk meg korábban vétett tetteinket, akkor újra és újra szembe kell nézni azzal. Mindenképpen meg kell találni az ok okozat alapját. Hogy és miért kaptunk bárkit az életünkben és mit kellett együtt és külön megtanulnunk újra. Életeken át tanulunk és fejlődünk és tanítjuk egymást, egészen addig, míg tökéletessé nem válik az emberi kapcsolat. Na, ez a része nagyon nehéz, de abban a pillanatban feloldódik a karma és egy lehetséges magasabb szintre juthat az ember szellemi síkon.
Minden emberi találkozás, ha csak futólagos is, de karmikus! Az embereknek feladatai vannak egymással!
Vannak példák:
Nem tudok nélküle élni
Sokszor azt látjuk, hogy az egyik – vagy mindkét fél – partner függő lett a kapcsolattól. Ez addig is elmehet, hogy egyikük (vagy mindketten) képtelen kilépni a viszonyból annak ellenére, hogy már szenved, káros rá nézve a kapcsolat. Ilyenkor az ember nem annyira a másik személytől függ, hanem magát a kapcsolatot nem hajlandó abbahagyni.
Itt a megtanulni való lecke az lehet, hogy rájöjjön az illető: külső forrásból várja a szeretetet, pedig előbb önmagát kellene szeretnie. Esetleg ráébredhet arra, hogy a párkapcsolat azt jelenti, szeretni és szeretve lenni – egyszerre. Ilyenkor nem valódi szerelemről beszélünk, hiszen más okok miatt marad (maradnak) benne a kapcsolatban. Talán fél szembenézni önmagával, vagy nagy veszteség érte, esetleg más, nem tudatos okok vezérlik, ezért nem mer egyedül lenni.
Áldozatok és megmentők
Gyakori karma, amikor az egyik fél áldozatot, a másik pedig „kivégzőt”, vagy megmentőt játszik. Az ilyen kapcsolatban teljesen téves elképzelések élnek az irányításról, és olyan alapokon nyugszik, ami meggátolja mindkét személyt a spirituális és emocionális fejlődésben. Ennek alfajai is vannak, mindegyik értékes leckéket tanít.
Annak, aki teljesen feladja magát a másik fél javára, egyszer meg kell tanulnia, hogyan vegye vissza a részét, hiszen egy kapcsolat sikere kettőjükön, két ember közös erőfeszítésén múlik. Annak, akit megcsaltak, meg kell tanulnia felismerni a kommunikációs problémákat, a másik ki nem elégített igényeit, vagy egyszerűen a nem megfelelő partnert.
Ki mint vet…
A legnehezebb azzal szembenézni, hogy néha olyan negatív dolgot kapunk egy kapcsolattól, amire úgy érezzük, nem szolgáltunk rá. Pedig ha valami negatív hatással van ránk, akkor biztos, hogy valamelyik korábbi életünkben elkövettük ugyanazt mások ellen. Ha nem tettünk volna ilyet, ma nem okozna semmilyen negatív érzelmet számunkra az a dolog, legfeljebb nem tartanánk logikusnak. Tehát meg kell tanulni, hogy ne válasszuk külön magunkat a kapcsolat másik szereplőjétől, hiszen ugyanakkora szerepünk van abban, ami történik: egyszer rászolgáltunk, most visszakapjuk. A jó hír az, hogy amint megtanuljuk a leckét, a minta eltűnik, annyival tisztábbak és tudatosabbak lettünk ezen a téren.
Mindig olyan embert vonzunk be életünkbe amilyen életszakaszban szükségünk, van valamit karmikusan megoldani! Ha, rájössz, hogy mi is volt a feladatod a kapcsolatban, mit is kellett megtanulnod, akkor fel tudod oldani a karmádat szerelmi téren.
forrás: mrteeb.mindennapra.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése