SZÜRKE NAP
Néha
megijesztenek a szürke napok. Ilyenkor visszatérnek a régi érzések.
Szeretethiányban szenvedünk, félünk, szégyelljük magunkat, és nem tudunk
vigyázni magunkra.
Ilyenkor
nehéz bízni magunkban, másokban, Felsőbb Erőnk jó szándékában. Úgy fest, hogy a
problémák maguk alá temetnek. A múlt értelmetlen volt, a jövő pedig sivár és
üres lesz. Azok a dolgok, amiket el szeretnénk érni, soha nem fognak
bekövetkezni.
Az
ilyen pillanatokban meg vagyunk győződve arról, hogy boldogságunk kulcsa mások
kezében van. Ha rajtaütésszerűen erőt vesz rajtunk ez a függőségi őrület,
esetleg éppen azzal kompenzáljuk, hogy másokon akarunk uralkodni, amire mások
gyakran negatívan reagálnak.
Ha
ebben a hajszolt állapotban önmagunkon kívül keressük a boldogságot, másoktól
várjuk, hogy békét és stabilitást hozzanak életünkbe, jusson eszünkbe, hogy
akkor sem tudnánk kibújni a bőrünkből, ha sikerülne a magunk vágyai szerint
manipulálni másokat. Érzelmi állapotunk akkor is pontosan ilyen kaotikus lenne.
Fájdalmunkat
se mások, se külső személyek nem tudnák megszüntetni. Se meggyógyítani. Ez a mi
feladatunk, és képesek vagyunk is rá, ha mozgósítjuk forrásainkat: önmagunkat,
Felsőbb Erőnket, segítőkész barátainkat vagy csoportunkat, a gyógyulásunkhoz
hozzásegítő gyakorlatokat.
Gyakran
megtörténik, hogy miután megnyugodtunk, újra bizakodunk és elfogadjuk az adott
helyzetet, egyszer csak megkapjuk az élettől, amit akartunk, méghozzá magától
értetődő természetességgel.
Újra
kisüt a nap. Hát nem mulatságos, és ugye, milyen igaz, hogy minden változás
önmagunkból indul ki?
Ma elengedem azt az igényemet, hogy másokon akarjak uralkodni.
Tudom kezelni az érzelmeimet. Békét tudok teremteni magamban. Nyugodt vagyok.
Visszatalálok az ösvényre, és meglelem a boldogságom kulcsát: önmagamat. Nem
felejtem el, hogy egy szürke nap nem több egy szürke napnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése