CSOPORTOS
FOGLALKOZÁSOK
„Ma is meglep, pedig már jó néhány éve járom a gyógyulás útját,
hogy milyen könnyen le tudom beszélni magam arról, hogy elmenjek a
csoportfoglalkozásra. És az is meglep, milyen jól érzem magam, ha mégis
elmegyek.”
Nem
kell belefulladni, saját bajainkba és nyomorúságunkba. Adva van egy lehetőség,
amelytől nyomban jobban érezhetjük magunkat: menjünk el egy csoportos
foglalkozásra, vegyünk részt egy Tizenkét Lépéses programban. Miért ellenkezünk
olyasmivel, amitől jobban érezhetnénk magunkat? Miért csücsülünk depressziónk
kellős közepén, kényszeres gondolatok között, amikor egy ilyen
csoportfoglalkozástól rögtön jobb lenne a hangulatunk? Nem érünk rá?
Minden
hét 168 órából áll. Ha hetente egy vagy két órát ilyen foglalkozásra szánunk,
maximálisra növelhetjük a többi 166 óra által nyújtott lehetőségeket. Ha
viszont beindul kényszeres gondolatlavinánk, éber óráink igen tetemes részében
meddő gondolatok kergetőznek agyunkban, és nem teszünk semmit, csak fekszünk az
ágyban, vagy éppen kényszeresen igyekszünk mások igényeit kielégíteni. Ha tehát
elmulasztjuk azt a bizonyos két órát, elpazarolhatjuk a fennmaradó időt is.
Fáradtak
vagyunk?
Semmi
sem pezsdítőbb, mint ha visszatérünk a magunk útjára.
Ma arra gondolok, hogy a csoportfoglalkozásokon való részvétel
segíthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése