ERŐNK
BIRTOKBAVÉTELE
Van
valami, amire különösen oda kell figyelnünk gyógyulásunk közben: az áldozattá
válás. Ehhez az érzéshez soha nem szabad hozzászoknunk.
Mit
érzünk pontosan az áldozat szerepében?
Tehetetlenséget.
Dühöt. Erőtlenséget. Gátlásosságot. Frusztrációt.
Veszélyes
áldozatnak érezni magunkat. Gyakran kényszeres viselkedésmódokra sarkall.
A
gyógyulás közben megtanuljuk felismerni, mikor érezzük csak áldozatnak
magunkat, és mikor válunk igazán azzá, és arra is rájövünk, miért. Azután
megtanuljuk, hogyan óvjuk meg magunkat, és hogyan lépjünk ki az áldozat
szerepéből.
Előfordul,
hogy rájövünk, mi magunk tettük áldozattá magunkat, másoknak eszük ágában sincs
bántani minket. Csak élik az életüket, és mi azért érezzük áldozatnak magunkat,
mert megpróbáljuk irányítani a fejlődésüket. Akkor is áldozatnak érezhetjük
magunkat, ha fennakadunk a kapcsolati függőség hálóján, úgymint: „Mások miatt
van így… Boldogságom és sorsom kulcsa mások kezében van… Nem lehetek boldog,
amíg ő nem viselkedik így vagy úgy… Amíg nem kerül sor egy bizonyos dologra…”
Máskor
saját erőnk birtokbavétele arra ébreszt rá, hogy egy másik viselkedése változtat
áldozattá: megsértette határainkat. Ilyenkor azt kell kiókumlálnunk, mit kell
tennünk azért, hogy kiléphessünk az áldozat szerepéből. A válasz ez: Meg kell
húznunk a határokat.
Néha
csak a hozzáállásunkat kell megváltoztatni. Nem vagyunk áldozatok.
Szeretnénk
megérteni azt, aki áldozattá tett, de tudnunk kell, hogy az együttérzés csak
akkor jöhet, miután testünk, lelkünk, szellemünk kiszabadult az áldozatiságból.
Sőt azt is tudnunk kell, hogy ha túlságosan megértők vagyunk, ez visszalökhet
az áldozat szerepébe.
Válságainkat
ne terheljük a másikra, ugyanakkor ne is mentsük fel viselkedésének logikus
következményei alól.
Ha
ezek létrejöttében nekünk is van szerepünk, éppolyan felelősségteljesen járjunk
el magunkkal, mint a másikkal szemben.
Igyekezzünk
rájönni, mit tettünk mi azért, hogy áldozatnak érezzük magunkat, ma a saját
szerepünk ebben a rendszerben, és szüntessük meg. Nem irányíthatjuk a mások
viselkedését, de hatalmunkban áll kilépni az áldozat szerepéből.
Ma felelősséget vállalok magamért, amit úgy mutatok ki, hogy
nem hagyom magam áldozattá változtatni. A végeredményt nem tudom befolyásolni,
de a saját viselkedésemet igen. Nem vagyok áldozat, nem azt érdemlem, hogy
mások áldozattá tegyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése