BUÉK

Ezeket kérem a számodra:

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,

Sem hogy elkerüljenek a feladatok.

Meg azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,

És hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,

Vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.

Ha így lenne, a könnyek nem tudnának

Új felismerésekhez elvezetni,

A fájdalom nem ötvözne nemesre.

Hogyan vigasztalhatna meg

A Boldogasszony és Gyermeke mosollyal és reménységgel,

Ha nem ismered a szenvedést?

Kívánságom számodra ennél ezerszer gazdagabb.

Őrizzed lelkedben a hálát,

És a köszönet ki ne fogyjon ajkadról.

Szíved legyen telve

A visszaemlékezés gazdag szépségével

Arról, ami betöltötte életedet.

Azt is kívánom, hogy bátran nézz szembe

Életed feladataival és a próbákkal,

Amelyeket kitesz.

Amikor pedig súlyosnak érzed keresztedet

És a csúcsot meredeknek, ahova az út vezet,

Pontosan akkor növekedjen meg benned

A remény és a bizalom.

Ilyenkor jussanak eszedbe azok az évek,

Amikor melletted volt Isten kegyelme és öröme,

És volt igaz barát, aki reményt adott.

A múlt erőt ad arra,

Hogy kivárjad a vihar elmúltát

És a felhők elvonulását.

Így lesz elég erő és idő,

Hogy a magad hegycsúcsára feljuthass.

Barátodban az Isten Fia mosolyog rád!

Maradjon meg benned

Ez a biztos tudás mindörökre,

S akkor megtalálsz mindent,

Amire vágyódsz, és ami boldoggá tesz.