ÚJ
KEZDETEK
A
neheztelés olyan akadály, amely meggátolja, hogy magunkat és másokat
szeressünk. Nem a másikat büntetjük vele, hanem magunkat. A neheztelésünk nem
hagyja, hogy jól érezzük magunkat, és élvezzük az életet, hogy harmóniában
éljünk a világgal. Megannyi megkeményedett dühgombóc szorítja a torkunkat. A
megbocsátás és az elengedés fellazítja és szétoszlatja őket.
Ha
elengedjük a neheztelést, ez nem jelenti azt, hogy megengedjük a másiknak,
nyugodtan tegyen velünk bármit. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami a múltban
történt, és kijelöljük a határokat a jövőre nézve.
Lássuk
meg a jót a másikban, vagy azt a jót, ami végül abból sült ki, amiért
neheztelünk rá.
Aztán
pihentessük az egészet.
Segít,
ha imádkozunk azért, akire neheztelünk. Segít, ha megkérjük Istent, hogy vegye
el tőlünk a neheztelést. Van-e jobb módja annak, hogy nekivágjunk az
újesztendőnek, mint az, hogy letöröljük a múlt palatábláját, és neheztelés
nélkül kezdünk hozzá ehhez az évhez?
Felsőbb Erőm, kérlek, hozd felszínre a bennem megbúvó
nehezteléseket és segíts elhatároznom magam az elengedésükre. Azután abban
segíts, hogy meg is tegyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése