FÉLELEM
„Ne légy gyáva és finnyás cselekedeteidben. Az élet egy nagy
kísérlet. Minél többet kísérletezel, annál jobb. És mi van akkor, ha egy kicsit
félresikerül a dolog, és bepiszkítod vagy elszakítod a kabátodat? Mi van, ha
orra buksz, s olykor meghemperegsz a sárban? Állj talpra, és meglátod, ezután
már nem félsz annyira az eleséstől.”
(Ralph Waldo Emerson)
A
félelem a sebezhetőségtől, a kudarctól a hibák elkövetésétől, a mások
véleményétől, a sikertől, sokunknak megálljt parancsol. Újra és újra
átgondoljuk a következő lépést vagy szót, egészen addig, míg lebeszéljük
magunkat az életben való aktív részvételről. „Már egyszer belebuktam!”, „Nem
tudom elég jól csinálni!”, „Nézd mi történt legutóbb is!”, „Mi lesz akkor,
ha…?” Az effajta kijelentések a félelmet próbálják leplezni. És a félelem néha
a szégyent takarja.
Lazíts!
Ha megteszed, ami tőled telik, az épp elég. Sőt lehet, hogy több és jobb, mint
gondolod. A kudarcainkról is kiderülhet később, hogy valami fontos tanulságot
rejtenek magukban és szükséges kitérőként vezetnek el a sikerhez.
Érezd
át az ijedséget, azután engedd el! Ugorj fejest a dologba, bármi legyen is az.
Az ösztöneid vezettek ide, és éppen ott vagy, ahol lenned kell.
Ma legjobb képességeim szerint veszek részt az életben. Az
aktív részvétel az eredménytől függetlenül győztessé tesz.
Muzsnyai Magdika, remélem tetszik?
VálaszTörlés