Életbölcsesség

Amit gondolunk, azzá leszünk. Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:

Miért haragudnánk emiatt másokra?

Mindenki maga irányítja sorsát:

Mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.

Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.

Életünk legfontosabb dolgai nem rendkívüliek, vagy grandiózusak.

A legfontosabbak azok a pillanatok, melyekben úgy érezzük valaki megérintett.

Ne zsúfoljátok lelketeket tele haszontalan gondolatokkal.

Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek?

Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.

Az élet egy folyamatosan változó mozgás:

A gyermek születése a csecsemő halálát jelenti, aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.

Nincs semmi, ami állandó: a Nap és a Hold felkel, majd lenyugszik.

A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi.

Minden változik óráról-órára.

Az elmúlás a harmónia egyik alappillére.

Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal.

Állandónak tekinteni azt, ami csak átmeneti. hiú ábránd.

Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket.

Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél, a létezés útján haladó lélek is csak időzik egy életben.

Testünk, ez az eszköz, csak rövid ideig áll rendelkezésünkre: Erre az életre.

Ahogy egy ruhadarab idővel elrongyolódik, úgy fogy az élet percről-percre.

Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése.

Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg, mint mások.

Ti a pillanatokkal törődjetek, az órák majd törődnek magukkal.

Helyzetünket paradicsomként, vagy pokolként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ.

Ne utasíts el jó cselekedeteket, csak, mert azt hiszed, kevéssé segítenek.

Idővel a vízcseppek egy óriási edényt is megtelítenek.

Számos szabad tettünk eredménye mi vagyunk, s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelősek.

Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.

Tetteink, szavaink és gondolataink meghatározzak karmánkat, vagyis azt, hogy boldogság, vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.

Amikor úgy érezzük elakadtunk, és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok?

Azután ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra.

Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallaná, ne légy boldog.

Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység, és a félelem valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el.

Általában azt gondoljuk, hogy a bátor emberek nem félnek semmitől, valójában, pedig bensőséges viszonyban állnak a félelemmel.

A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetnünk a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk.

A félelem, a düh, a bűntudat, a magány, és a reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.

Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.

Amikor nagy csalódás ér bennünket azt hisszük itt a világ vége.

Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.

Szívünk a törés helyén is megerősödhet.

A szenvedés az emberi tapasztalás része.

Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak. Mi fájdalmat okozunk másoknak, és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.

Ennek felismerése nem más, mint tiszta látásmód.

Amikor megtaláljuk a helyünket, rádöbbenünk, hogy rendíthetetlenek vagyunk.

Csak a jelen pillanat a mienk, ez a kivételes és örök pillanat, mely a szemünk előtt nyílik és bontakozik ki éjjel és nappal.

Gondolkodjunk el azon, mi az, ami igazán értékes, mi ad értelmet az életünknek, és eszerint rangsoroljunk.

Mindannyiunknak hallatnunk kell saját oroszlánüvöltésünket-, rendíthetetlen bátorsággal ki kell tartanunk-, amikor mindenféle kétség, kín és félelem gyötör bennünket, hogy kinyilvánítsuk az ébredéshez való jogunkat.

A lelkünk, és csakis a lelkünk az, ami leláncol, vagy felszabadít bennünket.

A saját magunk által érzett könyörület képessé tesz bennünket arra, hogy a neheztelést megbocsátássá változtassuk, a gyűlöletet bátorsággá, és a félelmet minden lény iránti tiszteletté.

A gyűlöletre az egyetlen válasz a szeretet. Az egész univerzumot behálózza az ok-okozat törvénye. Nincs egyetlen dolog, egyetlen esemény-sem a belső, sem a külső világban, aminek ne lenne oka, és minden oknak szükségszerűen ki kell váltania valamilyen hatást.

Nem létezik mester, nem létezik vezető, nincs senki, aki megmondhatná nektek, mit kell tennetek.

Az erő nem a fizikai képességekből fakad, a legyőzhetetlen akarat a forrása.

Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk.

A tények nem ijesztőek, de ha nem akarsz szembenézni velük, ha hátat fordítasz nekik és menekülsz előlük, az már ijesztő. 

Amikor a víz vízhez ér az nem találkozás, hanem egyesülés.