FELELŐSSÉG
ÖNMAGUNKÉRT
„Ha valami rosszat tettünk, mindig jó okunk volt rá.”
(Ne függj többé senkitől!)
A
túlzott törődés az, amikor másokért felelősséget vállalunk, miközben önmagunkat
elhanyagoljuk. Ha ösztönösen felelősnek érezzük magunkat mások érzelmeiért,
gondolataiért, választásaiért, problémáiért, akkor a gondoskodó típust
képviseljük. Lehet, hogy tudat alatt úgy hisszük, mások felelősek a mi
boldogságunkért, mi pedig az övékéért.
Másokkal
törődő, szerető, másoknak adni tudó emberré válni tiszteletreméltó célkitűzés. De
a róluk való gondoskodás közben olyannyira elhanyagoljuk magunkat, hogy
óhatatlanul becsúszunk az áldozat szerepébe. Őket pedig meggátoljuk abban, hogy
megtanuljanak felelősséget vállalni magukért.
A
túlzott törődés sért másokat, és sért minket is. Az emberek rendszerint
megharagszanak érte. Úgy érzik, kihasználjuk, és áldozattá tesszük őket. És mi
is ezt érezzük.
A
választható és legnagylelkűbb viselkedés, ha önmagunkért vállalunk felelősséget
– a gondolatainkért, az érzelmeinkért, a vágyainkért, a szükségleteinkért. Az a
legjótékonyabb cselekedet, ha hűek vagyunk magunkhoz, és hagyjuk, hogy mások is
felelősséget vállalhassanak önmagukért.
Ma odafigyelek arra, hogy miben kell felelősséget vállalnom, s
hagyom, hogy mások is ezt tegyék. Ha nem tudom eldönteni, hogy éppen most mit
várnak el tőlem, alaposan megvizsgálom a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése