Spirituális krízis (4. rész)

Hogyan tovább?

A spirituális krizis átalakitó hatású szellemi-lelki folyamat, mely gyakran szokatlan élményekkel jár. Megértése és elfogadása tágitja tudatunkat, gazdagitja fejlődési lehetőségeinket, de személyiségünk rugalmasságát és énerőnket alaposan próbára teheti. Ha ehhez váratlan vagy provokált szellemi hatások, és feldolgozatlan érzelmi állapotok járulnak, átmenetileg segitségre lehet szükségünk.

Életünk fontos, kiemelkedő élményei a pozitiv spirituális átélések. Ezek elérhetnek minket álmunkban vagy spontán élmény során, de meditációban, vagy pszichoterápiás folyamatban is. Sokan arról számolnak be, hogy ilyenkor mintegy felülemelkednek a fogalmi gondolkodáson, átélik a misztikus egységélményt Istennel, a Kozmosszal, a természettel, vagy más emberekkel. Bizalom, béke és szeretet tölti be szivüket, valahogyan tudják, hogy a dolgok éppen igy rendben vannak. Mások a belső bölcsesség megnyilását tapasztalják, tanitást vagy információt kapnak a világ és az ember működéséről. Mindezt az érzékszervi észlelés jelentős változása, erővel és energiával való feltöltődés, archaikus, történeti vagy mitológiai képek kisérhetik. Nem ritka az a benyomás vagy akár meggyőződés, hogy mindezt Ufo-lények, angyalok, szellemek segitik, vagy hozzák létre.

Nem mindig ennyire kellemesek vagy pozitivak azonban a spirituális élmények. A Biblia beszél Isten-félelemről, és más hagyományok is ismerik a fájdalmas, félelmetes, szorongató, gyötrődő, vagyis negativ érzésekkel kisért szellemi élményeket. Ilyenkor még gyakoribb, hogy akik ezeket tapasztalják, gonosz szellemek, démonok, holt lelkek megszállásaként irják le.

Sokan vannak, akik semmiféle szellemi vagy vallási hagyományhoz nem kapcsolódnak, mégis tapasztalnak hasonlókat. Számukra éppenolyan megmagyarázhatatlan vagy ijesztő lehet a pozitiv és a negativ élmény egyaránt. A nyugati kultúrkörben az elmúlt évtizedekben tömegesen terjedő kábitószer élvezete is kiválthatja mindezeket, azonban az átélés passziv és szabályozhatatlan, szinte integrálhatatlan.

A szellemi-lelki fejlődés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az a személy, akivel mindez történt, hogyan értelmezi ezeket. Kivel beszél erről, milyen külső magyarázatot fogad el, van-e igénye arra, hogy a mélyére hatoljon a történésnek. Szerencsés esetben sikerül a saját életfilozófia szerint megérteni, vagy annyira átformálni, kitágitani a tudatosságot, hogy jelentését és jelentőségét egyaránt elfogadja, beépitse következményeit a mindennapi életbe. Éppen ez a célja a szellemi fejlődésnek. Ha ez nem sikerül, akkor megnő a valószinűsége a spirituális krizis súlyosabb formáinak.

Hogyan segithetünk saját magunknak ilyen esetben? Az első teendő a tudomásul vétel, vagyis el kell fogadni az élményt magát, mindenestül, mint ami elsősorban saját belső történésem. Célszerű részletesen leirni, esetleg még le is rajzolni, festeni, vagy megosztani egy megértő személlyel azt, amit átéltem. Érdemes pihenőt adni magamnak a külső feladatokban, mert ha nem tesszük meg, még kevesebb energiánk marad a feldolgozásra, és könnyen megbetegedhetünk ilyenkor. Fontos visszajelzéseket kaphatunk barátainktól arra nézve, hogy kivülről mi látszik ezekből a belső történésekből, esetleg mennyire csökkent a világ iránti alkalmazkodó képességünk. Ha van szellemi vezetőnk, feltétlenül kérjük ki tanácsát.

Mindezek után azonban saját magunknak kell felelősséggel, önállóan döntenünk, mit kezdünk ezzel a élethelyzettel: önállóan megpróbáljuk feldolgozni, vagy segitséget kérünk-e ehhez valakitől, esetleg félretesszük, vagy végleg el szeretnénk temetni. A krizis feldolgozása akkor történt meg jól, ha abból egy magasabb életminőségbe jutottunk, a valóságos életben mások és önmagunk javára is használni tudjuk megnövekedett energiánkat, jobb képességeinket. Ezt nevezzük az önmegvalósitás útjának.

Megtörténhetik, hogy családtagjainkon, vagy barátainkon fedezzük fel a spirituális krizis jegyeit. Vajon tudunk-e tenni valamit értük? Ma úgy tűnik, nagyon is sokat. Ehhez azonban először differenciál diagnózisra van szükség, vagyis biztosnak kell abban lennünk, hogy nincs egy elhanyagolt testi betegség, vagy – és sajnos ez a gyakoribb - egy fel nem ismert, kezeletlen elmebetegség a krizis jelei mögött. Ezeket a betegségeket a maguk módján kell kezelni, és utána lehet magukat az élményeket feldolgozni.

Ami a tényleges segitséget illeti, elsősorban azt a bizalmat és biztonságot adhatjuk meg, melyben a másik személy a megrázkódtató élményét képes elfogadni, eljutni odáig, hogy akarja is megérteni. Ez gyakran csak azt igényli, hogy sok időt töltsünk vele, ne hagyjuk magára a szorongásban. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem tud a mindennapi élethez alkalmazkodni, zavarttá válik, vagy jellemvonásai váratlanul megváltoznak, másképp viselkedik, mint eddig, legyünk vele tapintatosak, de határozottak. Sokat segithet az élmény feldolgozásban a közös zenehallgatás, a kreativ alkotás, és a természetben járás.

Különösen akkor fontos a társak jelenléte, ha a krizisben levő személy veszélyeztetve érzi magát, vagy önveszélyessé válik. Fontos tudni, hogy ilyenkor megtörténhet, hogy szinte nem is a régi barátot látja bennünk, hanem szellemi lények eszközét, vagy éppen ellenséget. Ebben az esetben erről ne vitatkozzunk, ne sértődjünk meg, és a saját józanságunkat mindenképpen őrizzük meg. Célszerű szakemberek tanácsát kérni (lelkész, orvos, spirituális tekintetben felkészült pszichiáter, pszichológus, lelki tanácsadó).

Az egyik leghatékonyabb segitség a lelki élményt feldolgozó pszichoterápia. A pszichoterápiás módszerek közül szinte bármelyik megfelel, amely elismeri az ember spirituális élményeit, és segit az érzemi feldolgozásban, nemcsak az értelemmel dolgozik. Ma már a transzperszonális pszichológia is kezd terjedni Magyarországon, mely ezeket a kriziseket a leghatékonyabban segit gyógyitani.

Ha lélektanilag mélyebben elemezzük a spirituális krízis okait, különösen a súlyosabb válság kialakulása mögött a mindennapi személyiség problémáira bukkanhatunk. Az egyik súlyos félreértés abból a vágyunkból fakad, hogy türelmetlenül szeretnénk minél gyorsabban haladni a belső ösvényen. Sokan jól látják hibáikat, és ezzel egyúttal szeretnék is azokat minél gyorsabban eltüntetni. Lélektani szempontból azonban ezek a hibák nem valami felesleges kinövések lelkünkön, hanem fontos szerepet töltenek be. Látható viszonyitási pontok, melyeken lemérhetjük valódi fejlődésünket. Olyanok a láthatatlan lelki történések szempontjából, mint az autó műszerfalán a piros lámpa, amely kijelzi, ha a „láthatatlan” motorban valami baj van.

A spirituális értékeket a földi, mindennapi életünkben kell megvalósitani: személyes életünkben is tükröződnie kell erkölcsi tisztaságunknak, lelki erőnknek, őszinte szeretetünknek. Sajnos, örök kozmikus törvény, melyet számtalan kiskapun át próbálunk meg elkerülni, hogy semmilyen lelki problémát nem lehet véglegesen átugrani.

A spirituális krizisre különösen igaz az, hogy jobb megelőzni. Tenni a jót, törekedni a szeretetre és közben gyakorolni az önismeret számtalan formáját, régi tanács,mely ma is érvényes. Sorsunk mélyebb összefüggéseinek megértése során látszólag spontán jelentkeznek spirituális élmények is, még ha ezek esetleg nem is olyan látványosak, mint sokan szeretnék. Ezek azok, melyek a leginkább szolgálják szellemi fejlődésünket.