Tartalom: Az iskolába érkező új tanár nem túl egyszerű házi feladattal lepi meg diákjait: váltsák meg a világot. Aki jó jegyet akar év végén, az tesz valamit, amitől jobbá válnak a dolgok. Ez persze csak vicc. De Trevor komolyan veszi. Fantasztikus tervet eszel ki, amely, ha beválik, fokozatosan tényleg mindent átalakíthat. Csupán három emberen kell segítenie hozzá, és meg kell ígértetnie velük, hogy köszönetképpen ők is segítenek három-három másik rászorulón. Az akció első lépéseként Trevor befogad házukba egy hajléktalant. Anyja persze nem tűri a hívatlan vendéget, és rövid úton kidobja, de ezzel nem veszi el fia kedvét. Sőt: a fiú újabb segítő-akciót tervez, és még ő sem sejti, tettei mekkora hatással lesznek mindannyiuk életére.
Kritika:
Mimi Leder filmje zseniális ötlettel áll elő a világ megmentésére. Csak a csomagolást cifrázta túl kissé.
A filmet nézve különös gondolat kúszik a néző fejébe. Itt nem egyszerű filmről van szó, amelyben Kevin Spacey és Helen Hunt, a legnépszerűbb sztárok parádéznak Haley Joel Osment mellett. Egy titkos vágy is bujkál a film mögött, egy szép gondolat, hogy hátha valaki abból a pár milliárdos tömegből veszi a labdát, és legalább egy kicsit komolyan elgondolkodik azon, hogy meg kéne próbálni, talán tényleg működik a dolog. A világ megmentését nem csupán a filmek hőseire hagyni, hanem egyszerű jóindulattal néha segítséget nyújtani. Félreértés ne essék, nem holmi vallási fogásról van szó. Az ötlet mindössze annyi, hogy mindenki segít három embernek valami nagyon nehéz dologban, melyet egymaga képtelen segítség nélkül megoldani. Mint egy piramisjáték, csak itt a hasznot mindenki egyformán bezsebeli.
Idealista gondolat, nem vitás, a film azonban szép példával jár elő. Kevin Spacey a cinikus tanár, aki minden szempontból a biztonságra törekszik, s aki cinizmusával kompenzálja külsejét, melyet csúnya égési sebek borítanak, kívül áll az örömökön. Hogy diákjai sorsát megnehezítse, házi feladatnak a világmegmentését adja, azaz találjanak ki valamit arra, hogy miképpen menthetnék meg ők, gyerekek a világot, mely zord, és kegyetlen. Ez így persze túl könnyű lenne, ezért az ötleteket meg is kell valósítani, feltéve, ha a világ egyáltalán megmenthető. Az osztály hozzáállása reálisan tükrözi az emberi reakciókat.Vagyis a "minek", a"fölösleges", a "nevetséges" és a "mit érdekel engem" válaszok érkeznek a feladatra. Az esélye annak, hogy ezt a ma már kimondottan mesébe illő feladatot valaki komolyan vegye, nagyjából nulla.De szerencsénkre idealisták még mindig akadnak, ha elvétve is ugyan, akik vállalkoznak a feladatra, ötleteket gyártanak, és nem félve attól, hogy közröhej tárgyává válhatnak, belevágnak a feladatba. Trevor esetünkben az a hős, aki végig gondolva a dolgot, nagyszerű ötlettel áll elő. Amit alkalmazni lehet a haszonszerzésben, azt ugyanolyan eredményességgel lehet esetleg a világmegmentésben. Csupán becsület kérdése a dolog, illetve az alapvető jóindulaté, amely, szintén idealista gondolat, minden emberben születése óta megvan. Trevor azonban kénytelen ráébredni arra a tényre, hogy megváltoztatni senkit nem lehet, segíteni senkin nem lehet, ha az illető maga nem akarja. Az ötlet, úgy tűnik totális kudarcba fullad, mert az emberek képtelenek elfogadni a segítséget, s aki magán sem akar segíteni, az másokon miért is akarna.Az idealizmus azonban nem tűr el kudarcot, valaki végül mégis hisz a szerencséjének és ígéretének eleget téve akaratlanul is elindítja az "Add tovább!"- mozgalmat. A folyamat pedig lassan behálózza a Földet. Lehet, hogy ha magunkba nézünk, nem hihető a film, ám elképzelésnek nagyon tiszteletre méltó. Csupán a befejezést rontották el a készítők, amely talán túl amerikaira sikeredett, kissé megfosztva ezzel a nem amerikai közönséget a személyes érintettségtől.Mindenesetre akkor is igazán szép eszme, igazán a legjobb időben.
forrás: www.port.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése