Kihaltak az igazi nők!

Egy kiábrándult férfi Nőnapi köszöntője

Nőnap alkalmából elgondolkoztam azon, hogy az életemben miként zajlott az a huszonvalahány március nyolcadika, melyre emlékszem. Kicsit elkeseredtem, mikor mélyebben beleástam magam az élményeimbe. Egyre kevesebb igazi férfi és egyre kevesebb igazi nő ünnepel ma együtt.

Mi jut eszembe a mai napról? Az első nőnapomat édesanyám idézte vissza, ha nem lettek volna halvány emlékeim, magam sem hittem volna ezt a történetet:

– Fiam, amikor elsős voltál az általános iskolában, te minden lánynak virágot akartál vinni! Gondoltam, ez kicsit drága mulatság, de nem voltál hajlandó nőnapkor üres kézzel elmenni otthonról. Ezért vettünk neked bonbont, megnyugodtál, mert azzal meg tudtad kínálni a lányokat az osztályban.

Döbbenetes naivitás, de hát a gyermek még hisz. Abban, hogy a nők szépek, kedvesek és aranyosak. "Akikkel úgy kell bánni, mint egy virággal, és akkor szépek is maradnak" - cseng vissza anyu szava. Nem motivált semmi, azt sem tudtam talán, hogy mi az a csajozás, nem akartam bevágódni senkinél sem. Egyszerűen csak megtanultam a szüleimtől, hatéves fejjel, hogy a nőket tisztelni és szeretni kell. A szülői házban a példa is adott volt, és magam is láttam, ahogy apu mindig egy nagy csokor virággal köszönti fel anyut március nyolcadikán. Akkoriban nagyon megfogott a nőnap, és minden évben vártam a tavaszt. Hogy én is adhassak virágot valakinek, aki nem az édesanyám és nem a nővérem.

De mire odáig eljutottam, az egykor oly kedves kislányok már másféle szerepkörben tündököltek. Megedzette őket az élet, és a kedves mosoly egyre ritkábban tűnik fel az arcokon. Már senki sem ártatlan... A valaha bájos arcocskák helyén félresiklott sorsok, párkapcsolati konfliktusok, be nem tartott ígéretek, megcsalások, válások, elcsattanó pofonok nyoma látható. Súlyos vasekeként szántottak az érzékeny női lelkekbe, elültették a bosszú magvait, majd a női könnyek savas esőként zúdultak a vetésre, az elmúlt időszak termését pedig most mi, a férfiak arathatjuk le. És bizony azt kell mondanom, sokaknak nagyon nem ízlik ez a kenyér. Energiavámpírok, végzet asszonyai, nárcisztikus személyiségek, neonomád szinglik használják ki és teszik tönkre a férfiakat.

A félénk, oltalomra szoruló nők helyét mindenre képes ragadozók, harcias amazonok vették át, míg egyre több a boldogtalan, önbizalomhiánnyal küszködő férfi. A boldog párkapcsolat iránti vágy egyre ritkábban hallható, a kávézóban a csajos traccspartin egyre gyakrabban csak hedonisták beszámolói hangzanak el.

Persze ellenpéldák vannak, de ezek leginkább már a "kivétel erősíti a szabályt" kicsiny tarisznyájába kerülnek. Elveszett a romantika? Hol vagyunk mi, férfiak ebben a társadalomban? Miért akartok legyőzni minket, ti nők?

Remélem, a mai napon egy kicsit visszakaphatunk abból, amit eltékozoltunk. Szeretünk titeket, és fogadjátok szeretettel a virágunkat, nézzetek ránk szemlesütve a gyertyafényes vacsoránál. Szeretnénk azt érezni, hogy a védelmünkre vágytok. Hiszen ez a ti napotok, gondoskodni akarunk rólatok, de nem csak most, március nyolcadikán. Legyetek újra azok, akikről e nap valójában szól: igazi nők!

forrás: www.pink.hu