Köszönöm azoknak az embereknek, akik miatt valaha sírtam, hogy megérezhettem az élet rossz oldalát. Így sokkal könnyebb hálásnak lenni a szép napokért, s értékelni minden mosolyt.
Köszönöm azoknak, akik bántottak vagy átvertek, hogy nekik hála megtapasztalhattam, milyen amikor meg kell keményítenem a szívem, s tovább lépni akkor is fáj.
Köszönöm azoknak, akik elhagytak, nem becsültek meg, nem voltam elég jó nekik, hogy miattuk megbecsülök minden felém irányuló szeretetet, észreveszem még a csöppnyi boldogságot is, s talán az elszakadásnak köszönhetően új kapuk nyílhatnak meg előttem, amelyekre addig nem is számítottam.
Köszönöm azoknak, akik kis időnyi színlelt barátság után kiléptek az életemből anélkül, hogy támaszkodhattam volna a segítségükre a bajban. Így idő előtt fény derült azokra, akikkel nem csak az örömöm, hanem a bánatom is megoszthatom.
Köszönöm mindenkinek, aki nem szentel elég időt arra, hogy megismerjen, hanem csak felszínesen ítél meg. Annál nagyobb örömömre szolgál, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy megismerjen. Így őszintén nyitott lehetek mindig az új emberek érdeklődésére.
Köszönöm mindenkinek, aki fájdalmat okozott valaha nekem, hogy nekik hála, még mindig erős a lelkem, s nem roskadok össze az élet terhei alatt.
Köszönöm mindazoknak, akik a legnagyobb igyekezetem ellenére sem foglalkoznak velem, s nem szeretnek, hiszen megtanítanak arra, hogy nem kedvelhet mindenki. Annál lelkesebb örömmel fogadom azoknak az embereknek a közeledését, akik szeretettel fordulnak felém.
Köszönöm azoknak az embereknek akik lekezelően bántak velem, hazudtak nekem, kihasználtak vagy átvertek, hogy így már mindig pontosan a szemem előtt lebeg milyen ember nem akarok lenni.
Köszönöm azoknak, akik sosem hittek bennem, hogy nekik köszönhetően mindig volt valami célom, amiért foggal-körömmel harcoltam, s sosem adtam fel.
Köszönöm azoknak, akik mindig csak a hibáim hangsúlyozták, és sosem erősítettek a pozitívumokban. Én annál erősebben igyekeztem a jó tulajdonságaimat előtérbe helyezni, s mégjobban törekedtem a pozitív dolgok megerősítésére.
Minden ember, aki az életem részese volt, minden megtapasztalt érzés ami velem történt, hozzájárult ahhoz, hogy olyan színben lássam a világot, ahogyan most látom. Úgy tekintsek az emberekre, ahogyan érzek. S olyan szívvel várjam a jövőt, ahogy most várom. Hozzájárultak ahhoz, hogy olyan ember váljon belőlem, akivé lettem minden jó és rossz tulajdonságommal együtt.
Köszönöm azoknak, akik bántottak vagy átvertek, hogy nekik hála megtapasztalhattam, milyen amikor meg kell keményítenem a szívem, s tovább lépni akkor is fáj.
Köszönöm azoknak, akik elhagytak, nem becsültek meg, nem voltam elég jó nekik, hogy miattuk megbecsülök minden felém irányuló szeretetet, észreveszem még a csöppnyi boldogságot is, s talán az elszakadásnak köszönhetően új kapuk nyílhatnak meg előttem, amelyekre addig nem is számítottam.
Köszönöm azoknak, akik kis időnyi színlelt barátság után kiléptek az életemből anélkül, hogy támaszkodhattam volna a segítségükre a bajban. Így idő előtt fény derült azokra, akikkel nem csak az örömöm, hanem a bánatom is megoszthatom.
Köszönöm mindenkinek, aki nem szentel elég időt arra, hogy megismerjen, hanem csak felszínesen ítél meg. Annál nagyobb örömömre szolgál, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy megismerjen. Így őszintén nyitott lehetek mindig az új emberek érdeklődésére.
Köszönöm mindenkinek, aki fájdalmat okozott valaha nekem, hogy nekik hála, még mindig erős a lelkem, s nem roskadok össze az élet terhei alatt.
Köszönöm mindazoknak, akik a legnagyobb igyekezetem ellenére sem foglalkoznak velem, s nem szeretnek, hiszen megtanítanak arra, hogy nem kedvelhet mindenki. Annál lelkesebb örömmel fogadom azoknak az embereknek a közeledését, akik szeretettel fordulnak felém.
Köszönöm azoknak az embereknek akik lekezelően bántak velem, hazudtak nekem, kihasználtak vagy átvertek, hogy így már mindig pontosan a szemem előtt lebeg milyen ember nem akarok lenni.
Köszönöm azoknak, akik sosem hittek bennem, hogy nekik köszönhetően mindig volt valami célom, amiért foggal-körömmel harcoltam, s sosem adtam fel.
Köszönöm azoknak, akik mindig csak a hibáim hangsúlyozták, és sosem erősítettek a pozitívumokban. Én annál erősebben igyekeztem a jó tulajdonságaimat előtérbe helyezni, s mégjobban törekedtem a pozitív dolgok megerősítésére.
Minden ember, aki az életem részese volt, minden megtapasztalt érzés ami velem történt, hozzájárult ahhoz, hogy olyan színben lássam a világot, ahogyan most látom. Úgy tekintsek az emberekre, ahogyan érzek. S olyan szívvel várjam a jövőt, ahogy most várom. Hozzájárultak ahhoz, hogy olyan ember váljon belőlem, akivé lettem minden jó és rossz tulajdonságommal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése